Egy félrekefélő, piáló csajjal kezdődött minden.

 

Sziasztok!
Kicsit „ never ending story” lesz, bocs mindenkitől, azért remélem érdemes lesz elolvasni.

2007 májusában ismertük meg egymást az akkori barátomon keresztül. Én akkor 16, ő 32. Rögtön nagyon jóban lettünk, gyakran kettesben is találkoztunk az exem nélkül, de tényleg csak barátság volt köztünk. Akkor hagyta el a menyasszonya és ez eléggé padlóra küldte, az én vállamon sírt.

Októberben szakítottam a barátommal, neki akkor már volt másik barátnője, de a barátságunk megmaradt és fordult a kocka, én sírtam az ő vállán. Az új barátnővel sem volt túl rózsás a helyzet, a csaj ivott, félrekefélt, nagyon gáz volt, talán ezért is alakult úgy, hogy egy november végi estén, buli után- amikor a barátnő már megint berúgott és hazatántorgott előbb mint mi- egymásba gabalyodtunk és megtörtént aminek meg kellett. ( ?? ) Persze megbeszéltük, hogy ez köztünk marad, senkinek nem mondjuk el, véletlen volt stb. Eljött az újév és ezzel a szakítás is, a barátnője visszament a volt pasijához én viszont maradtam még mindig mellette és egymást vigasztaltuk + egyre többet aludtam bent, mondhatni szeretőkké váltunk. Nekem kezdetben megfelelt ez a felállás, a viták ott kezdődtek, amikor ő csajozni akart…Akkor még nem arra hivatkoztam, hogy szerelmes vagyok, hanem arra, hogy nem akarok senkivel se osztozni rajta. Úgy tűnt megérti a problémámat, elkoptak a riválisaim, csak a volt menyasszony tért vissza pár hónapra, néhány dugás erejéig, de ahogy vége lett az iskolának úgy annak a dolognak is…

Júniusban már ott laktam nála és nem csak az zavart volna, hogy osztoznom kell rajta…szerelmes lettem belé. Sajnos gyorsan kiderült, hogy viszonzatlan, mert ugyan én vagyok élete legjobb barátja, imád, imád velem lenni, de túl fiatal vagyok és nem szerelmes belém. Ha 4-5 évvel idősebb lennék még talán lenne esélye a kapcsolatunknak, de így semmiképp, nemcsak azért, mert már babát, családot szeretne, hanem félne tőle, hogy pár év múlva elhagyom és majdnem 40 évesen nehezen találna már magának valakit. Ennek ellenére minden folytatódott, ahogy volt, viszont egyre többször került elő a probléma, hogy szeretne más nőket megismerni, vagy fogadjam el, vagy költözzek haza, legyünk csak barátok. Kb. 400szor hallottam már tőle, hogy „aludjunk külön, ne legyen szex, legyünk csak barátok, neki ez a legfontosabb”.

Persze én nem tudtam és nem is akartam csak barát lenni így bele kellett egyeznem, hogy találkozzon más csajokkal, elmenjen néha másokhoz, ott aludjon nála más. Én olyankor kb idegösszeomlást kaptam és haza mentem aztán másnap vissza…( most biztos mindenki felüvölt, hogy ezt a hülyét :D ).

Az egyik veszekedésünk során a fejemhez vágta, hogy „szeptembertől úgyis otthon fogsz lakni”. Természetesen én úgy terveztem, hogy iskolába is tőle járok majd…Augusztus végén még elmentünk nyaralni, rettegve vártam a 31.ét…

Végül én sírni kezdtem, hogy nem akarok haza menni, vele akarok élni ő meg sírni kezdett amiatt, hogy én sírok :D és ha ne is boldogan, de beleegyezett, hogy maradjak.

Szeptemberben nem történt semmi izgalmas csak a végén….haza kellett költöznöm, mert megtetszett neki valaki akit meg akart magának szerezni, hátha ő leendő gyermekei anyja és nem szalaszthatja el miattam. Volt sírás-rívás, könyörgés, de hajthatatlan volt.

A kapcsolatot nem szakítottuk meg, találkoztunk, amikor ráért, és amikor nem a csajjal (továbbiakban PP) volt. Kiderült, hogy PP november 1.én el fog menni 3 hónapra külföldre úgyhogy gyakorlatilag „csak” egy hónapot kellett kibírnom…Igaz ez alatt többször összevesztünk elég csúnyán, mert nehezen viseltem el, hogy nem velem, hanem mással tölti a hétvégéit.

November 1.én elrepült a barátnő, én pedig visszarepültem Hozzá…( felüvöltés nr.2 :D ). Kezdetben jött a „ jöhetsz, amikor akarsz, itt is aludhatsz, de kint a heverőn, mert nem akarom megcsalni..” című előadás aztán győztek az ösztönök meg én és kb. ott tartottunk, ahol, amikor elköltöztem…meg ahol a part szakad. Egész nyugalmas 3 hónap volt ez, boldog voltam, mert vele lehetek, de rettegve vártam a januárt…

PP visszajött, akiről amúgy tudni kell, hogy elég khmm csapodár nőszemély és egy hét után meg is történt köztük az első szakítás. Én akkor egy napra „visszamentem” egy búcsúszex (legalábbis eddig annak számít) erejéig…

Most április van. Azóta többször szakítottak, volt olyan, hogy hetekre. Ő közölte, hogy nem akarja újra kezdeni velem, mert neki sem volt könnyű ezt a majdnem 1 évet átvészelni, sőt egyszer azt is a fejemhez vágta, hogy én folyamatosan ártani akartam az ő amúgy tökéletes kapcsolatának, és ha igazán szeretném őt, megmondanám PP-nek, hogy nem kell attól tartania, hogy velem megcsalta volna akármikor. Azért ennyire hülye én sem vagyok, hogy ezt megtettem volna, nem is volt rá szükség, szerencsére így is meg tudta nekem ezt a „bűnt” bocsátani és már újra beszélő (emailező) viszonyban vagyunk…azt is rossz néven vette, hogy a névnapi ajándékát egy közös ismerőssel küldtem el, és nem személyesen adtam át. (meg sem próbáltam rávenni, hogy találkozzon velem..)

Találkozni január óta nem találkoztunk, max összefutottunk hétvégén…persze én még mindig reménykedem benne, hogy ez a majdnem 2 év neki is jelent valamit..