"Rajtam gyakorolt" - mondta a lányt, majd megírta a történetét.

Fél éven belül, szinte napra pontosan, kétszer dobott ugyanaz, úgyanúgy. Saját bevallása szerint én voltam az első, akivel ő szakított. Örülök, hogy rajtam gyakorolhatott. LOL

Szakíts, ha bírsz I. (valamikor júli. végén, aug. elején)

- Péntek: én ugyan nem tudtam, de az utolsó együtt töltött este.
- Köv. hét szerda: msn: "Beszéljünk, megvárlak a ... téren" Vészcsengő.
Szakítós szöveg: "... én nagyon jól éreztem magam veled, én magam sem gondoltam volna, hogy mennyit jelentesz nekem, de..." (Bizony! Az a de! És azóta sem derült ki mennyi, az annyi!) "De nem úgy alakult az életem, ahogy elterveztem (nem jött össze neki egy meló), így kimegyek külföldre melózni. A havernak is megígértem már, hogy megyek vele, ha úgy alakul. De most mennem kell, mert a srácokkal megyünk a Balcsira." Meg sem kérdezte én hogyan érzek.

Épp egy kapcsolat végén voltam, amikor találkoztunk, miatta lezártam volna örökre az előzőt. Ezek után inkább rendbehoztam, amit lehetett.

Telt múlt az idő. Megkerestem, ezer kérdésem volt. Újra szóba álltunk egymással. Most már tudom, hiba volt.

Szakíts, ha bírsz II. (jan. vége - febr.eleje)

- Péntek: haza jött, mindenképpen látni akart, én ostoba igent mondtam, és most tényleg az utolsó együtt töltött este (sex-mentes).
- Köv. hét szerda: msn: vissza utazott, egyre feszültebb hangulat, szerintem ekkor akart mondani valamit. Csak közbejött egy dolog, amitől iszonyat rosszkedvem lett, így megkegyelmezett.
- Még azon a héten szombaton éjjel: msn: mi is történt a legutóbbi találkozásunkkor, ki hogyan érez, sok mellébeszélés, baráti csevegés stb. Épp szakítóst olvastam, jó kedvem volt, a röhögéstől majdnem lefordultam a székről - irónikus. Egy kis kivonat a beszélgetésből:

ő: lenne pár kérdésem: látnál esélyt kettőnkre? (Nagyon jól tudta a választ, de azért átismételtük.) én jól érzem magam veled, csak ez a mostani tali megváltoztatott benne mpár dolgot. (Hogy mit, nem tudom. Nehezen beszélt arról mit érez.) a válaszod nem, mert túl összetet msot az életed ahhoz hogy kilépj belőle. (Emlékeztek? Az előző kapcsolat, so-so most működik. És szerintem ő sem jönne haza miattam.) ami történt pedig jó volt, a ... téári utolsó kalandunkat leszámítva, csak nem éreztem volna tiszteségesnek ha egyik nap azzal ksözönök el hogy szia holnap utazom. (Nem holnap, de egy pár napon belül.) de azt hiszem iylenkor jön a "csöndben lekopom és majd meglátjuk mi lesz" dolog. (Bátor, mi?) iagzából csak azon tűnödöm jó pár perce hgoy ilyenkor mia következő lépés.

én: pont ezt akartam kérdezni, hogy akkor most ennyi, kerülsz messziről?

ő: ha azt modom hogy oké szia az eléggé gázos (Valóban.)

én: de szerintem tudod a választ, csak nem mered mondani

ő: valahogy utálom én kimondani, inkább kiharcolom hogy a másik mondja ki, és persze hogy tudom

én (jan.31. 23:59): nehezen, de ígérem békén hagylak, nem kereslek, kezd ez egyre kínosabb lenni mindenki számára

ő (febr. 1. 0:00): oké, jó éjt (Jó éjt?! Köszönöm volt. Csendben, hogy senkit fel ne ébresszek vele, zokogtam hajnalig...)

Azóta nem kerestem és neki sem adok esélyt, hogy hírt adjon magáról: iwiwről már rég leléptem, az msn címet megszüntettem, szűrőt raktam az e-mail címére, letiltottam a telefonszámát. Töröltem az utolsó msn logot, sms-t, emilt, fotót is, ami rá emlékeztetne. Persze az egész városról ő jut eszembe az utcák, a terek, hol utoljára találkoztunk.

Szép szakításokat mindenkinek!