Ekkor már a szóbeli érettségiknél jártunk, megbeszéltük, nem nagyon fog keresni, tanuljak inkább. Két hét elteltével semmi reakció, írtam neki egy sms-t: „Ennyire ragaszkodsz hozzám?”
Sziasztok!
Régóta gondolkodtam ennek a sztorinak a megírásán. Hozzá kell tennem, kicsit félek a kommentektől, lesz itt MNK-zás, az tuti.
Én lány (18), ő fú, legyen Z (26). Régóta nézegettük egymást, ez nem is volt nehéz, mivel elég közel laktunk egymáshoz, de valahogy sosem történt semmi. Én évek óta kapcsolatban, ő is már évek óta a legjobb barátnőmmel járt (már csak ex-legjobb barátnő, de már a történet elején is az volt.) A két család jó kapcsolatot ápol, és hivatalosak voltunk egy szülinap megünneplésére. Én is. Elmentem, de nem akartam sokáig maradni, egy héten belül kezdődtek az írásbeli érettségik, tanulni akartam még. Nem így alakult.
A buliban jól leitattak (jó, ilyen nincs, ittam én magamtól is, de rásegítettek, az is tény). Régen voltam ilyen részeg. Észrevettem, ő is spicces, nagyon nézeget, mellém ül, beszélgettünk. Közben barátnője hívta, menjen át hozzá, de lerázta. A lényeg: nemsokára a mosdóban smároltunk, nálam aludt, de részegen nem volt egy nagy élmény. Hajnalban hazaküldtem. Délután átjött beszélgetni, ő nem bánta meg, engem azért furdalt a lelkiismeret a barátom miatt. Innentől szinte minden nap nálunk volt, elmondta, mennyire rossz neki a barátnőjével, én mennyivel érettebb gondolkodású és kedvesebb vagyok, és ő mennyire szenved stb. Ennek ellenére nem akartam vele semmi komolyat, az óta az éjszaka óta többet nem feküdtünk le, egyszer próbálkozott csak, de én nem akartam. Azt mondta, neki elég, ha legalább beszélgethet velem. Elfogadta, hogy nem akarok járni vele.
Egyszer szakított is a barátnőjével, amit lelkesen újságolt nekem. Egy idő után már nem tudtam követni, mikor járnak és mikor nem, folyamatosan veszekedtek, szakítottak, kibékültek. Az utcán persze úgy vonultak mindig, mint akik imádják egymást, négy fal között pedig ment a veszekedés. Ráadásul Z. hihetetlen papucsként viselkedett mindig. Egyébként ez a mai napig így van.
Egy hónap telt el kb., újabb házibuli náluk. Budapestről értem éppen haza 3 óra buszozás után (vidéki vagyok), fáradt voltam, de nem akartam bunkó lenni, átmentem. Ő nagyon lelkes, ölelget, mintha a barátnője lennék, én hárítok. A dolog pikantériája, hogy az igazi barátnője éppen a szomszédjukban volt egy másik családi összejövetelen. Ezúttal nem ittam sokat, nem akartam, hogy megismétlődjön a dolog, pedig ő itatott volna szívesen. Látta rajtam, fáradt vagyok, felajánlotta, hogy felpörget valamivel. Nem tudtam, mire gondoljak, naivan belementem. Ledöntött az ágyra, elkezdett csókolgatni. Kicsit kiakadtam. Hárítottam, ahogy tudtam, egyáltalán nem akartam ezt, ő megsértődött. Kiderült, ő úgy tervezte, éjjel nálam alszik megint. Mondtam, szó sem lehet róla. Innentől durcizott egész este. Mielőtt hazaindultam volna, kihívott beszélgetni, bocsánatot kért, megölelt, mondta, nagyon ragaszkodik hozzám és nem akar elveszíteni, még ha csak barátok vagyunk, akkor se.
Ekkor már a szóbeli érettségiknél jártunk, megbeszéltük, nem nagyon fog keresni, tanuljak inkább. Két hét elteltével semmi reakció, írtam neki egy sms-t: „Ennyire ragaszkodsz hozzám?” Visszaírt, hogy igenis ragaszkodik, de a SZÜLEIK kibékítették őket a barátnőjével. 26 évesen. Gratulálok. És hogy ő most elül a seggén. Rögtön ezután felhívott, ne haragudjak, de nem volt ideje felhívni. (Azelőtt naponta hívott.) Mondtam neki, nem hiszem el, hogy nincs 5 perce egész nap arra, hogy felhívjon. Leosztottam kicsit, bocsánatot kért megint. Kérdezte, mikor érek rá a héten, azt válaszoltam, nem tudom, bankett lesz, évzáró, majd kiderül. Tisztában voltam vele, hogy nem fog keresni, de én se őt. És igazam lett. Azóta nem beszéltünk, az utcán, ha összetalálkozunk, nem mer a szemembe nézni.
Én bevallottam a barátomnak mindent, ő megbocsátott. Z sosem fogja bevallani a barátnőjének, ezt nekem mondta, ő tagadni fog, ha akármi kiderül. Mindenesetre egy sms-ét megtartottam, a biztonság kedvéért. :)
Az utolsó 100 komment: