Mert az úgy nem járja, hogy szerelemből eltöri a csuklómat a féltékeny pára.

Sziasztok!

Lássuk az én sztorimat. Tavalyelőtt ősszel ismertem meg a volt páromat. Én, lány 17, ő is szintén 17. A megismerkedésünk nagy nyálas romantikus filmbe illő. Pár hónappla voltam az előző szakításom után, ülök kocsmában barátokkal és akkor belép a Nagy Ő. Magas, hosszú, szőke hajú, kékszemű, külsőre pont az ideálom, és még lova is volt, igaz nem fehér (lovagolt). Szóval bejön, kikéri a sörét, én meg csendben olvadozok és igyekszem észrevetetni magam. Nemigazán akart észrevenni, végső elkesedésémben kihívtam csocsózni. Siker. Játszunk, közben beszélgetünk. Humoros, közvetlen, fél óra után olyan mintha ezer éve ismernénk egymást. Csocsó után odaül hozzánk, a barátiammal is jól elvan, egyelőre álompasi. Szombatra le volt szervezve nálam egy házibuli. Meghívtam, azt mondta jön. Számomat nem kérte el.

Csütörtök-péntek izgalom hogy vajon jön-e. Jött. A házibuli jól sikerült, kb az egészet átbeszélgettem vele, mindketten jól éreztük a magunkat. Többiek másnap meg is jegyezték hogy milyen jól elvoltunk, járunk-e már. Járni még ugyan nem jártunk, telefonszámomat, msnemet már kérte. Lejárt közénk, szinte minden délutánt vele töltöttem, mély barátság alakult ki, de más semmi, erősen elzárkózott a kapcsolat elől. Nem adtam fel, szépen lassan kiszedtem belőle hogy mi baja van. Szeptemberben lett vége élete első kapcsolatának (2 év) és még nem akar kötöttséget. Nem adtam fel, nyomultam mint a gép, közös programok, szép lassan elolvadt a jég.

Január végén összejöttünk, madarat lehetett volna fogatni velem. Rózsaszín köd, dúl a szerelem. Közben csúnya fekete felhőként lebegett fejünk fölött az érettségi, rá kellett feküdni a tanulásra. Kedvesem egyre többször mondta le a közös programokat azzal hogy tanulnia kell. Megértettem, tanultam én is keményen. Aztán beütött a krach. Még régebben megmutatta iwiwen az exét. Épp mentem egyik barátnőmhöz, aki csak pár utcára lakott tőlük, amikor láttam az exét, Verát. Elkezdtem gyanakodni, nem is tudom miért, követtem (tudom, csúnya dolog) Az ő házukba ment be... Este találkozunk, kérdőre vontam. "Jaj, ő csak a matekban segít, tudod hogy reál tárgyakból milyen hülye vagyok"

Én az élet nevű tárgyból voltam hülye, hittem neki. Itt követtem az első hibát. Az írásbelikig a stressz miatt elég sokat veszekedtünk, egymáson vezettük le. Később elkezdett inni, elég keményen. Elfogadtam, jó lesz minden ezután a dili után. Lementek az érettségik, mindkettőnknek jól sikerültek. Boldogság. A kapcsolatunk sokkal jobb lett, visszajött az első másfél hónap hangulata. Otthon közben nekem probláim akadtak, egyre többet voltam náluk, nyár közepén felajánlotta h költözzek hozzájuk.

Elfogadtam, éltük a szerelmesek boldog életét. Ő közben egyre többet járt lovagolni, hívott engem is, de én félek a lovaktól, úgyhogy nem mentem. Közben eljött a rettegett nap, az egyetemi ponthatárok megállapítása. Reggel elment, szólt hogy csak másnap jön, a lovardában akar lenni, nem akar stresszelni. Meglettek a határok, mindkettőnket felvettek az elsőnek jelölt szakra. Nála ez elég komoly teljesítmény volt, pszichológiára magasak a pontok. Gondoltam kimegyek hozzá, elmondom az örömhírt. Buszra pattantam, kimentem a lovardába, sehol sincs. Kérdezem a lovászt hogy merre van, terepre ment? "Zoli? Nem láttam már vagy fél éve" Hoppá. Hívom. ki van kapcsolva. Idegesen haza. Másnap előkerül, kérdőre vonom, ugyan hogy van ez a lovaglás dolog. Hát-ööö-izé. Kimenti magát hogy a legjobb barátjával illegális dolgokkal sefteltek, nem akarta h tudjak róla. Kiakadás, összeveszés, békülés.

Felköltöztünk Pestre, albérletbe. Én nem találtam az első két hónapban munkát, ő fizetett mindent. Ezen összevesztünk párszor, többek között olyanokat vágott a fejemhez (részegen, mivel egyre többször ivott, még otthon is) hogy én egy semmirekellő kurva vagyok, álljak ki a sarokra ha ennyire nem találok munkát. A kapcsolatunk egyre inkább megromlott, egyre többet veszedkedtünk, egyre csúnyábban, néha napokra eltűnt, és amikor otthon volt se nagyon törődött velem, inkább gépezett. Közben találtam munkát az egyetem mellett, jól fizetőt, felajánlottam h visszafizetem a szeptember-októberi költségek felét, ami rám esett volna, csak nem tudtam fizetni. Elfogadta, adtam neki 100 000 forint kp-t és még kifizettem neki az új gépe felét ami megintcsak 100 volt (zárójelben jegyzem meg h kb 90el ha tartoztam neki, márha egy kapcsolatban az ilyen tartozásnak minősül. A rezsin+lakbéren kívül megoldottam mindent akkor is, még a kaját is én vettem elég gyakran, neki ez mondjuk valahogy nem tűnt fel)

Az anyagiak rendezése után se lett jobb semmi. Nem jártunk el együtt sehova, ő mindig egyedült ment el, nem hívott magával. Próbáltam beszélni vele, semmi hatás, elküldött a fenébe. Szakítani akartam, visszakönyörögte magát, jött megint egy jó hónap.

És most a grand finale: február végén, a vizsgaidőszak után haza kellet mennem Esztergomba, vigyázni az öcsémre egy hétre mert a szüleim nyaralni mentek. Apu rosszullett, három nap után hazajöttek. Nem szóltam a páromnak hogy előbb megyek haza, meglepetést akartam. Visszaérek Pestre, megyek be a lakásba, ott dugja az exét. Kiakadás, elrohanás, este vissza, szakítás, már végleg. Kiderült hogy az összejövésünk után két héttel megcsalt az exével, és azóta is rendszeresen. Matektételezés, haverral seftelés, stb helyett mindig vele volt. Barátnőmnél aludtam az egyetem koleszában, másnap mentem volna vissza a cuccaimért hogy összepakoljak. Nem kellett volna. Éppen végeztem a ruháim összepakolásával és hívtam aput hogy vigye haza a bútoraimat (szinte az össze bútorunk az én régi esztergomi szobámból volt, apu hozta fel őket saját költségén) amikor elkezdett velem ordítozni hogy mit képzelek magamról, mi az hogy én elviszek mindent amikor még tartozok neki pénzzel. Az ajándékok, ruhák, stb amit kaptam tőle, mind ki akarta fizetettni velem. (az lényegtelen h utáltam azokat a ruhákat, úgy néztem ki bennük mint egy kurva, de a kedvéért hordtam őket) Elküldtem a francba hogy mit képzel magáról. Ekkor megvert, nem kicsit. Eltört a csuklóm, elrepedt két bordám. Bezárt a lakásba és elment. Apu feljött értem, elcuccoltunk, utána a gyerekkel felmosta a lépcsőházat. Én hülye persze nem vetettem látleletet, nem jelentettem fel, csak szabadulni akartam tőle. Később az exe is kidobta miután megtudta hogy mi történt velem (anno ő is a pia és az erőszakosság miatt dobta ki) Én azóta is keresem az újabb az igazit, de ő (amíg még normális volt) túl magasra tette a mércét mind szellemileg, mind külsőre.

Így végződik az én mesém, ahol a szőke herceg a lehető legrosszab választás, hiába néz ki jól és értelmes, belül egy pszihopata. Az első két hónap életem legszebb élménye volt, amikor úgy érzed hogy megtaláltad életed párját, akivel teljesen összeilletek, teljes a harmónia (nem ragozom tovább, aki érzett már így az úgyis tudja milyen, aki meg nem annak meg nem lehet elmagyarázni) Tanulság? Amit a subject részbe írtam: "Ebben a mesében részeg a herceg..." (Junkies - Mese)

A katonás-tescos dolgot nem értem, nem olvasom olyan régót a blogot, óvszert nem használtunk, tabit szedtem már előtte is. A szex fergetes volt vele.

Puszi mindenkinek