Ilyen sem volt még: a pár közösen írta meg, hogy miért szakítottak egymással.
Kedves Szakítós!
Szokatlan történetet szeretnénk megosztani a kedves olvasóközönséggel. Az úgy volt, hogy mi tehát Hortenzia és Gerzson (természetesen álnevek), tehát mi idestova már másfél éve volt, hogy találkoztunk és összejöttünk… Derült égből villámcsapás módjára egy alkoholmámoros szombat estén. Tulajdonképpen kapcsolatunkat idillikusnak látta környezetünk, ezen nincs is mit ragozni, hiszen az is volt. Egy egyetemre jártunk, mindennap találkoztunk. Persze, hogy voltak súrlódások, mert minden kapcsolatban kell, hogy legyenek súrlódások, mert különben mitől lennének kapcsolatok. (Most itt ülünk a gép előtt és azon gondolkozunk, hogy mi a fészkes fenét csináltunk mi együtt…) Amúgy elég sok mindent vittünk véghez együttes erővel. Hát igen… JÓK voltunk. Na tehát egy éven át dühöngött /Gerzson szerint dúlt/ a love. Be kell látni, hogy igencsak egy hullámhosszon voltunk. Hasonló lelki és szellemi alkatok vagyunk. Nagyon sokat beszélgettünk, sőt beszélgetünk a mai napig is. De történt valami. Rádöbbentünk arra, hogy az a fajta kötődés, amit egymás iránt éreztünk, inkább adódott a megszokásból, mint a szerelemből. Inkább voltunk már barátok, mint szerelmesek. Mondhatnánk: bimbózó románcunk barátsággá szelídült. Egy fél éven át tartó elnyújtott kataklizma következett. Mígnem rászántunk egy keddet és egy szerdát (gy.k.: két napot) arra, hogy tisztázzuk is, hogy merre tart ez az egész, van e jövője stb. A dolog igazából hétfőn kezdődött. Hortenzia a maga szokásos bájos módján megsértődött, mert Gerzson az agglegény létet méltatta. Innen kezdve lóméretű szikrák röpködtek a levegőben. De a pokol igazából csak kedden szabadult el, amikor is Gerzson bunkó volt. Ez természetesen, mert szerencsére ilyenek a lányok Hortenziának nem esett jól. Hortenzia női büszkeségét félredobva még féltékenységének is hangot adott, méghozzá az egyetem kellős közepén… Tisztára, mint egy szappanoperában. Így elkezdődött egy komoly beszélgetés, amit megszakított egy ZH. De Gerzson még mielőtt elment volna Zh-t írni, még hozzávágta Hortenziához, hogy nem tudja, hogy szereti e. Hortenzia kiborult, bőgött, csapkodott, majd pitypangokat kezdett lefejezni. Közben Gerzson megírta Zh-ját, aminek eredményét, még a mai napig se tudjuk. De a lényeg most nem ez, mert a lényeg, hogy a beszélgetés folytatódott, bár többek szerint „pornóztunk”(a kukáknál), nem beszélgettünk. Igazából pár órát átölelő eszmecsere vette kezdetét. Puffogtak a közhelyek, helyettesítendő a nehéztüzérséget. Este úgy váltunk el egymástól, hogy holnapig még gondolkodnunk kell. Aludni persze egyikőnk sem tudott. Szerdán reggel, amikor találkoztunk, már biztosra tudtuk, hogy mi lesz a vége a dolognak. Meglepő módon ugyanarra az eredményre jutottunk: ez pedig az volt, amit már fentebb is írtunk, hogy a rutin eltiporta a romantikát (aminek Gerzson amúgyse nagy művelője!!!). Tehát együtt sétáltunk az egyetemre, útközben arra jutottunk, hogy a történetünket a köz javára meg kell osztani a blog olvasóival. Órák után Hortenziánál „gyászoltuk” a kapcsolat végét. (Ez azt jelentette, hogy elfogyasztottunk több, mint fél liter pálinkát és pár üveg sört.) Az erkélyen ülve a közelebbi barátokat iwiw-en értesítettük egy hivatalos közlemény formájában. Persze mondanunk sem kell, hogy senki először senki se hitte el a dolgot. Sőt mindenki jobban kiborult, mint mi. A második kör pálinka után Gerzson előadta a teljes kannibálos vicc- repertoárját. (Hortenziának nagyon imponált ezekkel, a romantikus szavakkal…:) ). A negyedik kör pálinka után elcsattant az első búcsúcsók, Gerzson ismét a romantika csúcsát érte el, amikor is a csók végeztével, megjegyezte, hogy az utcán haladó idegen bizonyára TBC-s, mert nagyon csúnyán köhög. (Itt egy kis kitérőt kell tenni egy papucsra. Még kapcsolatunk hajnalán történt egyszer, hogy két csók között Gerzson lopva felnevetett… Hortenzia persze kiszedte belőle, hogy min nevethet, hát persze, hogy egy vicc jutott eszébe, ami így szól: „Honnan tudod, hogy nem visel alsóneműt a kisebbségi asszony? – Onnan, hogy korpás a papucsa.„ Hortenzia azóta is azon gondolkodik, hogy vajon, hogy a fészkes fenébe jutott Gerzson eszébe pont ott és akkor a vicc… A választ azóta sem tudja egyikünk sem!). A szakítós-partink egyre több emberrel bővült. Először fogadott kislányunkat győztük meg arról, hogy a válás jó, hiszen ott van a DUPLA karácsony!!! Majd az egyik lakótárs is csatlakozott, aki még sírt is a kapcsolatunk vége térte miatt. (Hogy Hortenziát vigasztalja még fagyit is hozott, ami rohadt finom volt!). A zártkörű rendezvény még pár órán át tartott és a végső-búcsúcsókkal ért véget. És Gerzson felszállt a könnyáztatta vonatra, ami haza szállította. Itt a vége, fuss el véle!
Csak annyit még, hogy ne higgyétek, azt, hogy nem vettük egymást komolyan! Most is komolyan vesszük egymást! J Meg annyi még hozzá tartozik, hogy ez az egész egy hete történt, azóta az embereknek azt kell bizonygatnunk, hogy már NEM vagyunk együtt!
Szép évet töltöttünk együtt, és mindketten jó barátra leltünk…
Tescoban sokszor voltunk (Gerzson a cég alkalmazásában is állt), mindketten pakoltunk, katona nem volt, gumit nem használtunk.
Üdv, Hortenzia és Gerzson
Az utolsó 100 komment: