Sziasztok Blog olvasók!

 

Olvastam egy-két durva sztorit, az enyém néhány történethez képest elég gyenge, én több más, az életemet körülvevő, problémám miatt kicsit másképp éltem meg.(Bocs, ha nagyon részletes vagyok, de hozzátartozik a történet megértéséhez). Viszonyítás kérdése, milyen nagyan ítéled meg a csattanóját.

 

Mivel nem vagyok az a nagy csajózos egyén, ezért elég ritkán szoktam leszólítani nőszemélyeket. Egyik szórakozóhelyen (alkoholos befolyásoltság nélkül), kb. két órai szemezés után (mivel elég félénk tudok lenni, csak mást szoktak megítélni rólam) egy, kettőnket elválasztó fakorláton átnyúlva (gondoltam magamban, egyszer élünk - lesz, ami lesz) felkértem a kiszemelt hölgyet táncolni. Meglepetésemre mosolygot és igent válaszolt. Kb. fél órát táncoltunk, beszélgetünk közben, vége felé járva megkérdeztem, hogy láthatom-e újra. Mosolyogva válaszolta, hogy igen. Elkértem a számát, oda is adta. Sok történetet hallottam, gondoltam megcsörgetem, jó számot adott-e meg. Megcsörgettem. Visszacsörgöt, két szót beszéltünk. Másnap hívtam késő délután, nem vette fel. Hétfő lévén, biztos elfáradt a hétvégébe, megint hívtam. Ismét nem vette fel. Írt egy sms-t, hogy "bocs, h nem vettem fel, csak dolgoztam, ha még nem késő beszélhetünk". Kb negyed óra múlva hívtam, nem vette fel. Mondom magaban, szórakozik velem, írok egy sms-t, finom úriember módjára, hogy szerintem hagyjuk. Sms felénél tartok, csörög a telefon. Megbeszéltük talizunk másnap. Mivel ő is elfoglalt volt (ami nekem elég fontos szempont, mert eléggé időhiányban szenvedek) időpontot nem beszéltünk meg. Végez, hív. Hívott. Taliztunk, Vár-beli séta, utána egy cappucino, aranyos, kedves volt, visszakísértem a kocsijához. Elköszönésképp gondoltam megcsókolom, de nem engedte. Kérdeztem talizunk e még. Rögtön rávágta, h nem, de ezután kaptam egy mosolyt és mondta, h csak vicc volt. Még éjjel hívott, hogy megérkezett barátnőjéhez. Másnap beszéltünk kb 5 percet, majd beszélünk szindróma mindkettőnk részéről. Másnap hívtam, nem vette fel. Következő nap ugyanez. Szombaton szülinapom, hívott, de nem emiatt. (Pedig említettem neki) Ő kezdeményezte, hogy találkozzunk. Vasárnap este 9kor randi, lágymányosi öböl, kávézó, ismét visszavittem a kocsijához, ahol megtörtént az első csók. (Nem vagyok rámenős típus, elég erős jeleket adott, hogy lépjek.) További követte, végül elindult. Majd beszélünk. Hívtam nem vette fel, visszahívott. Két nappal későbbra megbeszéltünk egy körülbelüli randit, majd előtte pontosítunk. Csütörtök, ha végez hív. Nem bírtam ki, felhívtam. Mondta kis változás állt be, nővérének kell segítenie, de gondolt rá, h menjek én is. Spontán ember lévén, meg a változtatás jogát is fenntartjuk, akkor talizzunk így. Nekem meg még éjjel volt egy logisztikai feladatom, gondoltam eljön velem. Azt mondta nem jön, de miközben nővérének segít, közben beszélgetünk. Megfordult a fejemben, hogy lesz ez még így se, örüljünk annak, ami van. Mikor elváltunk, láttam rajtam, hogy nagyon fáradt, de (lehet én éreztem rosszul) jó pár csók elcsattant köztünk, éreztem, hogy vmi megmozdulhatott benne. Elválás, majd beszélünk. Másnap hívtam, nem vette fel. Néha, elég kitartó ember lévén, ha érdekel vmi, ami elég ritka, még kb 6 napig hívtam (de csak naponta egyszer). Nem vette fel és nem is hívott fel. Azóta sem hívott vissza, én nem hívtam. Ennek kb másfél hónapja. A hetedik nap után a számát töröltem, de azt hiszem megérdemeltem volna annyit, hogy bocs meggondoltam magam vagy vmi. Szeretem mikor ennyire tisztelnek, mint ember.

 

Kösz a türelmeteket...

 

Gentleman