Ha egyszer valaki kibírja, hogy az új munkahelyén, az új közösségben az első adandó impulzusnál nem veszíti el a fejét, az kérem írjon nekünk.

Sziasztok!

Sokáig gondolkodtam, hogy ér-e annyit ez a történet, hogy beküldjem nektek, de úgy gondolom olyan ez mint Párizs, megér egy misét.

Történetem kicsit több mint egy évvel ezelőttre nyúlik vissza, bár pontosan nem is emlékszem mikor kezdődött ez a valami. Vagy bármi.

Valószínű mindenkinek ismerős az új munkahely, új közösség, új élmények. Jelen esetben egy közepes méretű cégről beszélünk, megközelítőleg 40-50 fős társasággal, melynek túlnyomó többsége fiatal (30-40 év közötti vegyes felállás). Friss húsként bekerülni egy ilyen szájhős társaságba-bár ez tényleg csak később derült ki-igazi kihívás volt. Első ránézésre senki nem fogott meg különösebben, meg hát boldog párkapcsolatban éltem már jó pár éve, így csak óvatosan nézelődtem és gyűjtöttem az infókat, ki merre hány méter. Aztán jött a karácsonyi céges buli, ahová ugyan elmentem, de pár értékes infón kívül nem volt túl érdekes az este. Aztán pár hónap nyugi, gondolom mindenki szokta a jelenlétem, ahogy én is az új környezetet. Aztán szépen lassan feloldódtak a társaság ellenkező tagjai és egyre több bóknak nem igazán nevezhető félreérthetetlen ajánlatot kaptam. Kis naiv huszonévesként még tetszett is, hogy ilyen sokan és pláne ilyen „menő” férfik akarnak. Jó kislányhoz híven beszélgettem mindenkivel, kivel lazábban, kivel kicsit mélyebben, mai eszemmel már tudom hol a határ, és hogy a munkahelyen nem beszélünk meg magánéleti dolgokat. Az Úr (aki köré épül a történet), akiről persze azóta kiderült, hogy még a közelében sincsen, vezető beosztásban, menő dumával és megnyerő külsővel rendelkezett. Azért múlt idő, mert ez alatt az egy év alatt egy igazi roncs lett belőle, és nem azért nem Úr, mert szakítás lett vége. Egyszerűen vidéken másokat illetünk meg ezzel a szóval. Szóval ő volt a kezdeményező fél. Hónapokig msn, emailezgetések, majd egyre sűrűbb cigiszünetek és végül a véletlenül arra megyek, elvihetlek egy darabig? Című fejezet. A beszélgetéseink alkalmával kiderült, hogy pár hónap múlva boldog férj válik belőle. Igazából nem lepett meg vele, tudjátok pont az ilyen típusok, akik hamar nősülnek, majd pont ilyen hamar félrekefélnek. Szóval hagytam a dolgot, ritkultak a beszélgetések, a cigizések. Ő nyáron nősült, majd nászút, és boldog férjként tért vissza dolgozni. Esküvő és nászutas képek mutogatása, majd megint ritkuló beszélgetések egészen szeptemberi céges rendezvényig, mikor is újra előtört belőle a beszélgessünk mi van veled amúgy. Este buli, egy-két pia után már én voltam a legszebb és legkívánatosabb nő, az egész világon. Ivott rendesen, és mivel én voltam kocsival, elvittem haza. Megálltunk dumálni. Aztán elég sokszor megálltunk dumálni, hónapokon keresztül. Tényleg csak beszélgettünk, szépen lassan megismertük a másik életét, mindennapjait, problémáit. Mert ugye az volt bőven. Új asszonyka először tökéletes, már már angyali, aztán szépen lassan kiderül, ő is csak ember. Aztán itt kellett volna megállni, de már egyikünk sem tudott. Sűrűsödtek a találkát, otthon mindenféle kitalált alibi, mikor miért érünk haza később. Bejártuk tolnát-baranyát, és az elején még izgik voltak ezek a tikos randik, lopott órák. Majd vad sex a kocsiban, panziókban meg ahol épp elkapott minket a vágy. Igen a vágy, mely alapja már súlyosan érzelmi volt. Nos akkor mi legyen? Nekem párom, neki tökéletes házassága, egy tökéletes nővel. igen, kedves olvasó, innentől jött a macska-egér harc. Nem lehet, ne beszéljünk, ne találkozzunk. Kemény napok, majd nagy összeborulások. Egyre szenvedélyesebb együttlétek, és egyre mélyebb érzelmek. Már nem is számolom hányszor beszéltük meg, hogy ez így nem mehet tovább, de megközelítően 200x. Aztán tavasszal és kiléptem a kapcsolatomból, és velem párhuzamosan ő is elköltözött otthonról. Gondolom kitaláljátok esténként mi volt a program, szépen lassan ő lett a 10 órási vendégJ Egyik nap nálam, másik nap asszonykánál. Hol szeretlek, hol anyázások. Hol kitette őt, aztán nálam kötött ki (ott is aludt) hol ott maradt és tesztelte melyikünk jobb vízszintben. Nem tudtam mit tenni, szerettem őt, tudtam hülyeséget csinálok, mégis folytattuk. Jelenleg ismét nem beszélünk, immáron 220x-ra, tisztul, próbál rájönni mit akar az életétől, és talán arra ,hogy melyikünk jobb? Túl vagyok már sok fájdalmon, de ez azért az eddigi leg volt. Talán én képzeltem bele többet, talán hittem a szerelem erejében nem tudom. Sajnos sok részlet kimaradt (pikánsabbak főként), de az majd egy második kör lesz. Tescoban nem voltunk, mert szájhősként nem jött el, és gumit sem használtunk, de így utólag nem ártott volna. Katona nem volt, de sztem nem is lehetett volna, hisz nőket nem vesznek fel.

Tanulság: az örök igazság, nős pasi csak meggyet szedni jó, de alkalmatlan mindenféle társas kapcsolatra.