A dolgok változnak.

Két éve történt az eset, ha most visszagondolok rá, szerencsére már nincs rám hatással, tök olyan, mintha csak hallottam volna valamikor egy történetet. Akkoriban persze nagyon kibuktam, és igencsak nehezen szedtem magam össze.

Nos, volt egy szerelmem, akivel nagyon jó volt együtt lenni minden szempontból, szerettük egymást, jó volt a szex, jól kijöttünk egymással, én toleráltam az ő dilijeit és ő is az enyéimet. Távkapcsolatban éltünk, de viszonylag sűrűn tudtunk találkozni, és napi szinten mentek az sms-ek, email-ek, telefonok. Úgy tűnt, hogy jól működik minden.
Kapcsolatunk már abban a fázisban volt, hogy terveztük a közös gyereket és szerettünk volna közösen venni egy házat, ahol majd szépen éldegéltünk volna. Tisztára, mint a filmeken. Meg is néztünk pár eladó házat, végül kiválsztottunk egyet nem messze a fővárostól, és tervezgettük, hogyan fogjuk átalakítani, mivel nem csak a majdani születendő gyerekünkre kellett gondolni, hanem az én két már meglévő gyerekemre is.

Nos, én ennek fényében éltem, dolgoztam, nem igazán agyaltam, ha néha nem olyan gyorsan reagált a leveleimre, hiszen nekem sem volt mindig időm azonnal válaszolni, de azért mégsem hagyhattam figyelmen kívűl, mikor nagyon halvány, de észrevehető változás állt be a kapcsolattartásunkban.
Úgy véltem, gondjai lehetnek, és arra gondoltam, ha legközelebb találkozunk, majd megbeszéljük. Eltelt így kb. egy hét, mikor is egy péntek délelőtt kaptam egy emailt, ez állt benne:

- Események vannak.
- Szerelmes lettem.
- Új munkahelyem lesz.

Én persze kissé meghökkentem, az agyamon egy csomó dolog átcikázott, és írtam egy gyors választ:

- Mi van?

Erre ő:

- Az van, amit mondtam.
- Andrea.
- ( itt pedig megírta, az új munkahelye nevét )

Természetesen ekkor láttam, hogy fele sem tréfa, azonnal felkaptam a telefont és felhívtam. Felvette, majd mikor kértem, hogy jó lenne ha élőszóban is elmondaná a történetet, minden kertelés nélkül elmesélte, hogy valami irodaház folyosólyán meglátott egy nőt, akibe ott és azonnal halálosan beleszeretett. Kétszer találkoztak eddig és úgy gondolja, az a nő az élete értelme, és mi legyünk barátok.
Mit mondjak, mintha kést döftek volna belém. Nem igazán tudtam megszólalni, mert a sírás kerülgetett, így inkább elköszöntem és letettem a telefont. És a vicc az egészben az, hogy azt gondoltam, hogy a beszélgetés után majd jól kisírom magam, de csak a gombóc volt a torkomban, nem tudtam sírni.

Aznap este és a rákövetkező két napon nagyon ki voltam borulva, ezerszer fel akartam hívni, de mégsem tettem, majd csak nem bírtam tovább, vasárnap írtam neki egy levelet, már nem is tudom pontosan miket, de a lényeg talán az volt, hogy ha így döntött, annak biztosan meg volt az oka, és hogy legyen boldog.

Másnap válaszolt, kedves és udvarias levelet írt, majd ezek után nem váltottunk több levelet. Szenvedtem mint a kutya, hiszen minden, amit a jövőről elképzeltem szerte foszlott, és persze nem igazán tudtam megérteni, hogy hogyan történhet meg olyasmi, ami velem történt.
Eltelt két hét, mikor jött egy email:

- Elmúlt. Mikor jösz?

Mit mondjak, a vérnyomásom felugrott ezerre, majd gondolkodás nélkül tárcsáztam a számát, és megkérdeztem, hogy mit akar jelenteni a levél. Közölte, hogy kiszerelmesedett, elmúlt, engem szeret.

- Elmész te a picsába! - mondtam és letettem a telefont. Persze hívott egy párszor, de nem vettem fel. Akkor nem, de később igen. Hülye vagyok, mit csináljak, beszéltünk, és elmondta, hogy néha rátör a szerelem, ami általában két-három hétig tart nála, aztán elmúlik.

Végezetül annyit, hogy ezután még együtt voltunk pár hónapig, aztán szakítottam vele. Nem tudtam az ő periódusos rendszerébe beilleszteni magamat.
Mai napig is beszélünk néha, elmeséljük mi van velünk. Ő éppen egy hónapja költözött össze valakivel és gyártják a gyereket, nekem is van egy barátom, látszólag minden oké velünk. Aztán vagy kapok egy érdekes emailt, vagy nem.