A nagy szerelmek egy idő után önmagukat égetik fel.

Mostanában egyre többször jutnak eszembe azok a reggelek, amikor a függönyön átsütő napsugarak szivárványos színeket rajzoltak az ágyunk fölé a fehér falra. Joggal mondhatnátok, hogy ez már gicces, de tényleg így volt. A természet van annyira szeszélyes, hogy időnként produkál ilyen optikai csalódásokat. Az emlékek is hasonló optikai csalódásokká válnak egy idő után. Szinte minden nap felszínre tör bennem egy nevetés, a bazsarózsák a kertben, a vacsora a gyerekekkel a teraszon - akármi, bármi, az éltünk. Azt hiszem, hogy az "emlékek megszépülése" valamiféle önvédelmi reakciónak fejlődött ki bennünk. Tudom, ez egy szakítósblog, keserűen zaftos vagy meglepően bizar történetek gyűjtőhelye. Hát ebben a kapcsolatban is volt szakítás bőven, több is, mint amennyit egy szerelem elbír. Illetve, lehet, hogy kibír 18 év alatt, de nem 18 hónap alatt. Na lássuk szépen: szakítás egy másik férfi miatt, szakítás megállapodás szerint, szakítás elkeseredettség és tehetetetlenség érzet miatt, szakítás az apai felelősségvállalás miatt, szakítás a szülők miatt, szakítás a körülmények miatt, szakítás az eltérő jövőkép és igények miatt, szakítás egy másik nő miatt. Most így felsorolva gondolkodok el: lehetséges egyáltalán más verzió? Természetesen a sok-sok szakítás között mindig volt nagy összeborulás, képzelhetitek mennyire megterhelő lehetett ez 18 hónap alatt mindkettőnk számára! Azóta neki is más élete van, és jobban érzi magát új körülményei között, valamint én is megtaláltam a magam útját. Voltak pillanatok mindkettőnknél, amikor azt hittük: vége a világnak (max ő nem vallja be), de nem, az élet szépen gördül tovább. Felépítettük újból magunkat, de már külön-külön, miután a porig aláztuk egymást. S hogy miért írtam mindezt le? Hogy megosszak veletek néhány tanulságot:
1. a nagy szerelmek, amelyek iszonyúan lángolnak, egy idő után magukat égetik fel
2. ha valami rossz megérzésed van, az nem véletlen, az sajnos idővel mindig beigazolódik
3. .... és folytathatnám a sort, de álljon itt helyette zárásként egy hatásos koptató szöveg:
"Nem vagyok rád befogadóképes."
(használati utasítás: szenvtelen, közömbös hangon, ereszkedő hanglejtéssel, vigyázat! csak azoknak javallott a használata, akik már tényleg nem akarják látni a másikat)