Jöhetnek a szalagavatós cikiségek a héten.
 
 
 
Kedves Szakítós!
 
 
Én Gizi, akkoriban 18, a szalagavatón a kedves, csendes osztálytársammal Mikivel keringőztem. Utána az egész osztállyal bulizni mentünk, kibéreltünk egy kis kocsmát. Egyik szülőnek köszönhetően voltak táncosok is... De a vetkőzős fajtából, akik név szerint szólítottak maguk mellé a színpadra... Szegény anyuka, ha tudta volna, hogy milyen táncosok ők valójában. Én hatalmas fogszabályzós mosollyan fogdostam a barnára szolizott férfi seggeket, szóval, jól szórakoztunk. Az este közben Miki folyamatosan nézett, ha beszéltem. Nézett? Nem, az arcomba bámult, mindegy, hogy milyen messzire voltam tőle. Idegesített. Mindig kerültem, hogy beszélgessünk. Majd az este végén hazamentünk egy taxival négyen. Persze, Miki is ott volt. egyszerre szálltunk ki, nem volt menekülő út. Se barnára sült srácok a színpadon, se osztálytársak. Majd megkérdezte: Gizi, ugye te nem akarod, hoigy én azt mondjam, hogy szeretlek? Mire én: Hát Miki, nem...
 
Még egy szalagavatós történet, ez a bátyámmal esett meg. Családi hagyomány ez már nálunk. Szóval, a nagy Ő-vel táncolt, majd a keringő végén, romantikus pillanatában megkérdezte, hogy eljönne-e a lány vele moziba. A csaj azt mondta, nem mert barátja van. Erre bátyus odaadta a két mozijegyet, hogy akkor menjenek el ketten...  
 
Tanulság? Szalagavató csak egyszer van az ember életében
 
Üdv, Gizi