Ezt a parancsolatot mindenki írja fel magának: "Csak nem nagyon akartam lefeküdni vele. Hiba is volt benyúlni a bugyijába a tengerparton, mert a fél éve kiéhezett nő nehezen bírt magával. "

Az ügyfél
Maréknyi ügyfelet kísértem incentive utazásra. Épp nagyon nem voltam csajozós kedvemben, komolyan megégettem magam nemrégiben. Új jelszavam egy filmcím volt: Down with love. De már Ferihegyen feltűnt, hogy a csapat egyetlen korban hozzám passzoló nőnemű egyede, aki az útlevélkép alapján egy tenyeres-talpas vidéki asszonyságnak tűnt, a valóságban egy vonzó fiatal nő. Bár böngyöri haja és kissé telt alakja miatt egyáltalán nem az esetem, szerencsére. Viszont hamar kiderült, hogy nagyon jópofa személyiség, míg a többi ügyfél meg sótlan unalmas figura volt, hát állandóan együtt lógtunk. Ő is bírni látszott engem. Apróbb problémáim is voltak az utazás szervezésével, nekem is jól jött egy „barát”, akivel megoszthattam a gondjaimat. Még szerencse, hogy - mint említettem - nőként nem igazán jött be. De a sokadik napom, mikor a többi magyar fáradság vagy elrontott gyomor miatt kihagyta az esti közös vacsorát, kettesben maradtunk.
Magánéleti beszélgetésbe melegedtünk, Kiderült, hogy a férje, akitől a reptéren búcsúzkodott csak papíron a férje, mióta az megdugta a titkárnőt az íróasztalon. Kiderült, hogy a szeretője, nagy sz-szel, autóbalesetben halt meg fél éve, azóta bezárkózott érzelmileg, testileg. Kiderült, hogy a horoszkópom számára egy afrodiziákum. Kézen fogva hagytuk el az éttermet, az utcán csókoltam meg, kicsit kötelességtudatból. Nem csoda, hogy az első csók elég sutára sikeredett, ezért meg kellett ismételni. A taxiban már vadul smárultunk, ám egyszer csak kitört belőle a sírás. Az addig erősnek mutatkozó nő hirtelen megtört az elmúlt fél év gyásza és érzelmeinek súlya alatt. Bár nem igazán akartam tőle semmit, megsajnáltam őt. Ez a gyengén, a támogatásra szoruló nő. És persze jól esett az ölelése, a csókja, a társasága távol az otthonomtól, magányosságomban. Egy hétre összezárva egy távoli országban, egyébként is olyan, mint egy bigbrother show. Az emberi kapcsolatok teljes palettája felvonul egy helyen, egy időben. És mégiscsak egy ügyfél, mentettem fel magam gondolatban.

Az utazás maradék részét látványosan flörtöltük végig, jól is esett mindkettőnknek. Csak nem nagyon akartam lefeküdni vele. Hiba is volt benyúlni a bugyijába a tengerparton, mert a fél éve kiéhezett nő nehezen bírt magával. De hát a férfi már csak férfi, nem mindig az agyával gondolkozik. A záró vacsoránál kicsit becsiccsentettünk és szenvedélyesen táncoltuk végig az estét. Egymás mellett volt a szobánk. Ő közölte, hogy ma este nem úszom meg, tekintsem ezt úgy, hogy tét nélkül kedven teszem egy nőn. Tudta, hogy foglalt vagyok, nem akart többet tőlem. Nem álltam ellen, reggel sem. Élveztem a társaságát, az érintését. Hazafelé a repülőgépen sem bírtunk magunkkal, órákon keresztül pettingeltünk a takaró alatt, miközben a többiek aludtak, majd az apró wc-ben kötöttünk ki. A reptéren szenvedélyes csókkal és öleléssel váltunk el.

Itthon tartottuk 200 km-ről a távkapcsolatot, bár szinte minden másnap összevesztünk. Főleg az bántotta, hogy nem vagyok az a romantikus „mindennapírokpárkedveszót” típus. Pedig nagyon kedveltem őt, érzelmileg egy nagyon érett, ugyanakkor sérülékeny nő volt, hihetetlen humorérzékkel és intelligenciával. És bár én sem voltam az ő esete, mégis jól kiegészítettük egymást. De számomra ő inkább egy haver volt, akivel jókat lehetett dumálni, kézen fogva sétálni és néha szexelni. Csak egyszer találkoztunk, pár héttel később, amikor dolga volt Pesten. Finoman szeretkeztünk a szállodai szobájában, jól esett. Érzelmileg azonban nem tudott megérinteni, nem az ő hibájából. És ami kint működött, az itthon kissé terhes volt. Én foglalt voltam, ő 200 kilométerre, és hiába jelentette ki: nem kell izguljak, ő nem akart többet egy szerető szerepénél, használjam csak ki bátran; én nem őrültem meg érte annyira, hogy törjem magam néhány pásztoróra megszervezéséért valahol félúton egy útszéli motelben. Mégsem voltam képes megmondani neki, hogy vége annak, ami nem is létezett. Úgy voltam vele, hogy tart, ameddig tart. Nem tartott sokáig. Egy héttel később egy hosszú, kellemesnek tűnő beszélgetés után váratlanul jött az e-mail:

- Elveszítettél.

Hál isten. Igaz, azóta nem vesznek tőlünk semmit. Válság van.