De hisz szakításban voltunk! - kinek nem jelent ez semmit?

Sziasztok Szakítósok!

Hébe-hóba olvasom csak a blogot, így előre megmondom, hogy nem tudom mi ez a Tesco-s, kondomos és katonás cucc, de már most válaszolok rá: Tesco-ban voltam a 3 év alatt a lánnyal, kondom nem kellett (éljen a bogyó!) katona meg nem voltam se nem vagyok. (és látván jelölném magam a leghosszabb sztorik közé, olvasását csak a notórius szakítosblogosoknak és a munkahelyükön nagyon unatkozóknak javaslom.

Még egy pár szó és bevezető rólam (fiú, legyen a betűm „Á”). Gimnázium alatt a suli vagánya, mindig mindenhol ott voltam, ahol kellett, ahol nő volt vagy buli, nem volt olyan aki ne ismert volna, vagy aki számít én ne ismerném. Élveztem az életet minden értelemben már abban a korban, olyan mókák és partik voltak, amiket sokan meg sem élnek. Aztán jött a felsőoktatás, jött egy nem akart kollégiumi leköltözés és egy időre minden megváltozott……

Miközben költöztem be a koliba szeptember első hetén azon gondolkodtam, hogy veszek egy kocsit és megoldom ezt máshogy, mert nekem ez nagyon nem hiányzik. Első hét, a haverokkal ment a duma meg a hülyülés akikkel a gólyatáborban ismerkedtem meg. Volt ott egy lány is (nem róla szól ma a fáma), aki szintén az életet habzsolók közé tartozott, iszonyat dögös volt és megtetszett. Hát már a 2. napon az ő ágyában tértem nyugovóra, és onnantól el is felejtettem a koli szabadulási vágyamtól. Gondoltam ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem, olyan ez mint egy kirándulás és itt is folytathatom a partikat. Első héten évnyitó buli, ahova a lánnyal mentem, de már nem vele jöttem…hanem egyedül, mert ő közben összejött mással. Hát ez van, mivel erős volt a fellángolás aznap este (nameg arra a hétre) eléggé kiütött. Sétáltam vissza a koliba, ahol beszélgettem azzal a lánnyal, aki a barátnője volt ennek a fellángolásnak. Nem voltak szobatársak, így másik 3 csak is hallgatta, hogy mi történt stb. Ekkor még fel sem tűnt „F” (igen róla lesz szó), ő is az egyik volt a 3 szobatársból. Mind a 4 lány örült a társaságomnak, így a következő napokban odaszoktam, filmnézés, trécselés, flörtölés, ment minden. Én „F” ágyára feküdtem filmet nézni, amikor egyszer csak megjött, és szó nélkül odafeküdt mellém. Aztán, mivel én az érintéseknek nagy jelentőséget tulajdonítok, kísérleteztem csak finoman….hozzáértem a lábához, aztán hozzáértem a kezéhez….aztán átöleltem. Ő hozzám bújt, aztán egyszer csak a szemembe nézett mikor pusziltam és megcsókolt. Na mondom milyen dolog már, hogy megelőzött de nagyon élveztem a szitut, megint csak az suhant át a fejemen, hogy mekkora buli ez a koli.

Hát mondanom sem kell, hogy még jobban odaszoktam, a lánnyal egy ágyban csináltunk mindent, csinált nekem kaját (konyhai antitalentum vagyok), életem első olyan nője, akiben kezdtem nem csak azt értékelni, hogy dögös, hanem hogy házias is és kezdtem érezni…. eltelt néhány nap, mikor elkísért a suliba, majd mikor beültem az órámra kapok egy SMS-t, hogy szeret. És akkor éreztem, hogy a rózsaszín köd invázió szerűen támadja meg a látásomat, de akkor én ezt invázió helyett isteni csodaként éltem meg és méterekkel a Föld felett jártam. És két hétig minden csodálatosan ment….

(fontos megjegyeznem, hogy az ágya felett lehetett látni egy másik srác fényképét, mert hát otthon volt egy 6 éves kapcsolata, ami addig nem nagyon érdekelt, de ezek után már annál inkább)

Eltelt a két hét, és a vasárnapi leutazás után mint akit kicseréltek. Szó szerint bunkó volt, direkt bántott, megalázott mások előtt és nagyon nem értettem. Ettől függetlenül együtt aludtunk, ott laktam a lányszobában szinte. Persze mivel szerelmes lettem szóba hoztam a pasiját és mondtam h ez így nagyon nem pálya szóval lépjen. De mivel 6 éves kapcsolat volt és eddig az az egyetlen, nem vártam el tőle h MSN-en vagy telón rázza le, megértette, hogy ez nem két perc. Nem voltam féltékeny típus, nem parádéztam ezen. Az viszont szarul esett, hogy a hozzámállása 5 percenként változott, és a kedvesen bújós és a bunkó paraszt között ugrált. De csakis végletekben, még véletlenül sem elviselhető méretekben… Mondta, hogy a pasijával akit otthon hagyott már megromlott az egész, már engem akar és azt lezárja ígéri, csak még fél egy kicsit tőle meg a bizonytalanságtól stb. Megmondtam, hogy megértem és támogatom, de szeretem így más opció számomra nem marad, mint hogy dobja őt és velem marad.

Közben nekem még a gimis korból a barátokkal ment a bulizás, de mivel első szerelem számomra eszembe nem jutott, hogy érdekeljen engem más. Két külön buliban voltunk Budapesten, közben ment az SMSezés, hogy bárcsak ne itt bulizna hanem velem lenne, minden szó simogatta a lelkemet. A mi társaságunkban két szőke (bombázó) leányzó feldobta az ötletet, hogy menjünk át a másik buliba én meg egyből támogattam, hisz ott van a barátnőm. Ja kihagytam, hogy mivel az exe haverjai voltak az egyetlen haverjai, velük volt bulizni…de mint mondtam nem érdekelt. Megérkeztem a lányokkal a buliba közben büszkén mesélem milyen szerelmes vagyok és hogy a csaj így meg úgy, mire az egyik felmutat egy helyre: „Az ott nem a barátnőd?” És akkor lefagyott a vigyor a képemről. Ott csókolózott azzal a pasival, akivel épp szakít miattam. Összeomlottam, de mondom nem hagyom magam, végül is én két bomba nővel érkeztem, akik szívesen részt vettek a játékban :)

A lenti tánctér legkomolyabb hármasát produkáltuk, amit természetesen „F” is látott és odajött megkocogtatni a vállam, hogy néha felnézhetnék oda ahol ő van, én nemes egyszerűséggel (belül fájdalommal) elhajtottam a fenébe.

Igen ám, aztán jött a kollégiumba érkezés vasárnap. Számonkérés részemről, részéről bocsánatkérés, mondom ok még el is néztem volna egy csókot így az elején egy kapcsolatnak, de mi a frászkarikáért kaptam előtte 1 órával olyan SMSeket, hogy „bárcsak velem”, meg „de nincs kedve most ott velük”. Mondta, hogy érez irántam, de neki szabadságra van szüksége. Persze saját magam megerőszakolva még meg is értettem, viszont mint totál szerelmes megkérdeztem, hogy miért bolondított magába úgy, hogy most szünetet akar. Plusz hozzátenném, hogy a fizikai kapcsolat megmaradt, a szextől az érzéki bújásokig minden, nem lökött messzire csak kb felvállalt kapcsolat nem voltam, mert nehogy a másik srác megtudja, hogy egyből van valakije. Persze a srác minden elképzelhető módon próbálkozott, mivel a lány családjában nem volt idegen, átment nem egyszer még az anyja munkahelyére is ment segítséget kérni (szánalom). Szóval szünetet akart, de még konkrét kérdésre sem adott biztosítékot, hogy utána velem folytatná, na meg, hogy a szünet alatt más nem jön képbe. Na ekkora hínár nem leszek, de mivel mindig a közelében voltam és nem volt ennek szünet hatása, ezért neki az igénye még mindig megvolt rá, erre fogta a deviáns viselkedését velem kapcsolatban és minden bunkózásánál ezt hallgathattam, hogy nem adok szünetet. Miközben ő is odajött hozzám megcsókolni, hozta a kajámat. Tegye fel a kezét akinek így ment volna, plusz h totál rózsaszín világot éreztem, viszont semmi biztosítékot, hogy én maradok a kiválasztott.

Eltelt így fél év! Fél évig se szünet se járás, a srácot közben végleg lekoptatta, de jött a december és azt mondta, hogy vége. Szünet nem volt, így viszont megbolondul és a szeretsz kérdésre az volt a válasza, hogy „nemtudom”. Mondanom sem kell, mennyire összetörtem. Jött a szünet a legjobbkor, és hát akkor próbáltam „F” felejtő üzemmódra kapcsolni kicsi bosszúval spékelve, mondom van egy dögös barátnője, hát akkor menjünk vele bulizni. Nem részletezem, megvolt minden ahogy kell, ám 2 hétre rá keresett „F”, hogy vissza akarja csinálni mert hiányzom neki. Na mondom reménykedtem ebben és iszonyat boldog lettem. A szilvesztert együtt töltöttük, de azt úgy kellett elképzelni, hogy TVzés kettesben aztán egymásnak háttal alvás. Éreztem, hogy ez a gépezet nem hogy nem olajozott, de még rozsdás, rosszul programozott és kínai import utángyártott szarból is van felépítve.

A bosszúm még nem sújtott le, hisz különben a suliban januárban derült volna ki, de így már nem is akartam. El akartam felejteni az egészet, jó éjszaka volt és kész, de végre megkaptam azt a nők akit szeretek, nem akartam egyből elveszteni ezzel az akcióval, így inkább hagytam a témát.

De nem lenne izgi, ha persze nem derült volna ki, hiszen a csaj is abba a suliba jár, így meg hát az információs szuper mini társadalomban nincs titok. Szóval volt látványos cuccaim dobálása, kitett mindent a szobájából és bedobta az ágyamra. Fájt, zavart, de mivel előtte 2 órával is vitával váltunk el épp az volt bennem, hogy isteni jel elfogadom.

(ok jöhet a szidalmazásom) Napok után megint mentek a beszélgetések, vádolt azzal, hogy megcsaltam, én meg (Jóbarátok fan-ok értik) mondtam, hogy „De hisz szakításban voltunk!!!”, így aztán a megcsalás vád leredukálódott hazugságra. Persze mert végre megkapom a lányt akit szeretek azzal nyitok, hogy bosszúból megdugtam egy sulis barátnőjét. Teltek múltak a hetek, kibékültünk, de átlagosan 5 napból minimum (!) 2 vita volt vagy veszekedés. Minden ami felesleges és minden ami nem számít az neki vitatéma volt, később bevallotta (!), hogy néha direkt csinált vitát csak azért, mert hogy legyen valami. De aztán teltek a hónapok, nyáron közös belföldi nyaralások, rengeteget voltunk együtt (nekem néha sok is volt de gondoltam cserébe van szerelem), már a koliban is elhidegültem másoktól. A saját szobatársaim nem is láttak kb mert csak a lányszobában voltam, aki más emeleten volt a koliban és meglátott a folyosón volt, hogy elcsodálkozott hogy én még kollégista vagyok, azt hitte már hazaköltöztem annyira nem látott. A gimis barátokról nem is beszélve, jó ha egy ember maradt a sokból (persze volt itt a természetes morzsolódás is de a zéró az azért mégis csak az én elzárkózásomat mutatta) Nem jártam bulizni, mert nem akartam, hogy „F” elmenjen nélkülem bulizni, mert azóta amióta volt az elején az az ominózus, rettegtem tőle, hogy megismétlődik. Vele meg meg tudom számolni hányszor voltam, mind vitás, balhés és szar volt. Vagy olyan, hogy én akkor ne lihegjek körülötte (az h táncolok a csajommal?), mert mindig együtt vagyunk (ő akarta) és legalább buliban ne. Fájt és zavart, így akárki hívott buliba mondtam, hogy nem megyek, pedig előtte egy évvel én mondtam minden barátomnak, hogy attól még, hogy barátnője van miért nem jön velünk? Most visszakaptam….és okkal. Egy fasz voltam.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kapcsolatért én feladtam rengeteg ismerősömet, stílust váltottam a kedvéért, mindent megtettem! Ő viszont semmit. És nem csak idáig nem a történetben, hanem utána se soha. Csak mindig volt kifogás, hogy miért nem. Mondvacsinált hülyeségek.

Eltelt a nyár, közben én a teljes családomba bevittem (esküvő, mindenki ott volt széles e világon) és büszkén mutattam be szerelmem. Persze én is ismertem nála mindenkit, arról nem tehet, hogy nem voltak annyian. Meg ez nem is zavar, itt inkább az a lényeg, hogy én mennyire komolyan gondoltam. Koliban is folytatódott a néha jó sokszor rossz viszony, már mindenki elkönyvelt persze minket párnak, de mindenki színházjegy vétel nélkül élhette meg a vitáinkat. (pedig meg se érezném a világgazdasági válságot ha akkor csak egy 100ast kapok fejenként :) )

Hozzátartozik a viselkedéséhez és a vitákhoz, hogy mérhetetlenül feminista volt (tagadja de a férfiak így-úgy szarok bezzek ők…) és féltékeny! De nem az egészséges kategóriában! Míg neki MSNen fent volt az exe és hát beszéltek néha, ami nem gáz eddig a határig, semmit nem szóltam. Ám ha születésnapomon csak jön egy SMS egy 4 évvel ezelőtti ex-től vagy csak azoktól, akiknek az iWiW miatt jut eszébe, máris az van, hogy én megcsalom és hogy gondolom. Ha karácsonykor 25-én a családdal vagyok akkor is azt kaptam, hogy biztos más nővel vagyok. Ha iWiW-en nőtt az ismerőseim száma, akkor az is csak annak a bizonyítéka, hogy én megcsalom. Nem kicsit volt megalázó és fárasztó ezeket mindig kezelni, megmagyarázni és hát nyírt ez rendesen.

A szerelem elkopott, maradt azért szeretet de nem rózsaszín, már kurvára idegesítettek a rossz szokásai és számtalanszor repkedtek a „most VÉGE!” mondatok. Persze másnap már bociszemekkel jött és akkor nem tudtam nem megbocsájtani. Aztán eljött egy olyan január végi mozizás a két legjobb barátommal, aztán még beültünk a Mamutban iszogatni (redbullt meg kólát mert mindenki vezetett), közben én még SMSeztem is vele, hogy ház a film nem volt olyan mint amilyenre számítottam stb. Erre ő bunkón hát nem is csodálja meg minek mentem el…most magyarázzam, hogy a barátaimmal akartam egy fiús este beszélgetést? LOL! Aztán felhívott még pörölni, mert ő neki sikerült minden nyugalmi állapotból III. Világháborút indítani atombombáknál is kellemetlenebb fegyverekkel. Szóval felhívott, nem éreztem magam a világ lúzerének, hogy a Mamut közepén magyarázkodtam a csajomnak, hogy moziztam két barátommal, aztán ő bevágta azt mondatot, hogy „csajozz akkor tovább ahogy eddig is tetted!” és lecsapta. Ő a telefont, nálam meg a biztosítékot. Mondtam a srácoknak, hogy ha ráérnek akkor már maradjunk is bulizni a Mamutba, ünnepeljük meg, hogy szingli vagyok, mert nekem ebből a nőből most lett elegem.

A buli harmatos volt, olyan rég csináltam, hogy feloldódni se tudtam. De nem is vártam mást.

Koliban persze egymás mellett laktunk, és kitartottam a szakítás mellett még a bociszemes támadások ellenére is, amire ő mindent ígért, mindent megpróbált de mondtam h járni csak akkor, ha befejezni az ilyen viselkedést. Ezt az egyet kértem tőle végig a kapcsolat alatt, meg hogy ne legyen bunkó. Azóta se sikerült na mindegy nem ugrálok az időben.

Szóval már nem jártunk, de voltak összejárások, a kajámat még mindig ő csinálta, aztán szépen lassan megengedett magának megint mindent. Én már mint nem szerelmes, ilyenkor fogtam magam és otthagytam duzzogni, de így is ment a színház új évaddal, új részekkel, csilliárdos kéne, hogy legyek.

Biztosítottam, hogy szeretem és ha nem lesz bunkó meg ilyen beteges, akkor visszafogadom. Erre azt a kifogást kaptam, hogy nem biztos a dologban, még én tegyek érte h bizonyítsam. Mondom el vagy tévedve, eddig is csak én adtam és tettem érted, te semmit. Még arra s képtelen volt, hogy egy öröm reakció olyan legyen, ami jólesik. Amitől jó ajándékozni, meglepni valakit. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a szobájában sokszor várta egy szép virágcsokor, megleptem így vagy úgy, romantikus lélek vagyok és sok jó ötletem volt, amiktől a többi csaj olvadozott és nekem mondták, hogy mennyire irigylik „F”-et, én meg ehhez közeli reakciót se kaptam. Elég szar az, amikor egy havercsajtól több reakciót és néha több érzelmet kap az ember, mint a barátnőjétől, ez is érv volt amellett, hogy nekem nem őt rendelte a sors.

Szóval még ezután se tett semmit értem, én még vártam is rá meg nem is akartam mással lenni, vagy vele vagy még egy kicsit egyedül. Elkezdtem újra felépíteni a baráti hálózatot, visszaszerezni azokat akik fontosak és akikkel jóban voltam, nameg visszaszereztem azt a címemet, hogy én vagyok az, aki mindig mindenhol ott van, mindenkit ismer és mindenkihez van egy jó szava. Mert ez vagyok én!

Hát betegesen féltékeny alanyunkat változásra ez nem éppen késztette, most már a kifogás az volt, hogy én biztos visszatérek a régi énemhez és az neki nem jó. Hát így teltek el a hónapok, semmit sem tett, sőt! Nemhogy nem indult el a jó irányba, még inkább több lett a rossz. Így már az összejárásokat is megszüntettem és mondtam, hogy akkor most már itt a vége, már nem is várok rá. Persze akkor megint sírt és megijedt, én vagyok a szemét meg stb. Hát igen bizonyára…. inkább egy idióta, hogy ezeket évekig eltűrtem …. (lehet anyázni a kommentbe megérdemlem)

Volt még néhány tényező, ami szintén csak azt bizonyította, mennyire nem ő a nagy Ő. Vegyük csak példának okáért a családot. Elvált szülők, mindenkivel jóban vagyok, de persze ki is mondta az anyja, hogy amióta várok változást én is, azóta nem vagyok olyan szimpatikus, bezzeg amikor „pofonok” után még a rózsaszín ködben odatartottam az arcom másik felét akkor látta rajtam, hogy szerelmes vagyok. Most biztos csak kihasználom a lányát. Mondtam, hogy azért ez nem így van sé sajnálatos, hogy itt csak a csicska faszi a jó vej jelölt. Hát köszi szépen univerzumot tévesztettem.

Eddig minden más barátnőm szülei nem hogy elviseltek, hanem kifejezetten szerettek! Mai napig van olyan, hogy hiába volt a lányával akár csak egy egy hónapos „valami”, vagy csak kaland, az anyja a mai napig hív át hozzájuk beszélgetni, dumcsizni, természetesen a lányukkal is jóban vagyok. Van olyan anyuka is, akinek a lányával nem jártam, viszont felhívott, telefonon, hogy annyit hallott már rólam meg beszélgessünk, és menjek át meg miért nem próbálom meg a lányával. Persze ez sem az ideál, de azért nagy a szakadék, hogy ott csak úgy vagyok jó ha behódolok, mások meg még hívnak is. Az én szüleim mindig szeretettel várták „F”-et, annak ellenére, hogy egyszer elöl hagytam egy kinyomtatott e-mail beszélgetést amin láthatták, hogy „F” épp őket szapulja. Mert ha anyám vagy apám segítséget kért tőlem, amivel mondjuk csúszott a találkozásunk valamivel vagy még nem is csúszott, csak max sietnem kellett, akkor is már azt hallgattam, hogy mennyire nem hagynak minket a szüleim. Mikor megkérnek valamire. Nonszensz.

Szóval az ilyen hosszú sztorinak is egy a vége: mára már minden megszakadt, még MSN partnerek sem vagyunk (ő csinálta de hát nem nagyon érdekel), kolisok sem vagyunk már (bár nem lakunk vészesen messze egymástól), nincs összejárás se semmi. Sikerült 3 évre kihúzni ezt a kapcsolatot, amiben sajnos a mérleg nyelve a több rossz felé mutatott. Persze voltak jó pillanatok is, de még ezt a sztorit se olvasták végig sokan, ha még a jó pillanatokat is részletezem talán ki se teszik :) Tapasztalatszerzés volt, hogy MI NEM KELL, meg persze mint első komoly kapcsolat voltak olyanok számomra, hogy első közös nyaralás, stb.

Jaj és utóiratnak engedjétek meg, hogy még a féltékenységről pár szó: ő mint mondtam beteges volt ezen a téren, míg én a kapcsolat elején nem, de elkezdtem úgy gondolkozni mint ő (már törlöm a fejemből de azért változtam a naivságból), és észrevettem mikro van titkolni valója. Hébe-hóba naplózott beszélgetések, email vagy iWiW katyvaszba látogattam, ahol bizonyságot nyertem, hogy megcsalni nem csalt meg, viszont néhány vita után egyből más faszinak kezdett írogatni meg flörtölni, még ha nem is történt semmi, ez hazugság. És többször eljátszottam vele, hogy nem akar-e bevallani valamit: mondta, hogy nem. Akkor szembesítettem, jött a bocsánat meg a magyarázkodás…ok felejtő. De ez volt többször, amikor mondtam már, hogy tudod h mindent tudok szóval így kérdezem; letagadta, szembesítettem bukó. Azt hitte, hogy csak mert sokat pókerezek vele is blöffölök. Szóval ő betegesen féltékeny volt velem úgy, hogy SOHA nem adtam rá okot! Ő viszont adott nekem….. na sebaj. Sokat tanultam és remélem nem lettetek agyhalottak így a sztori végére.