A múlt mindig jelen, ez a hétfői bölcsességünk

Kedves szerencsétlenül járt sorstársak!

Leírom hát azt a "kedves" kis történetet, ami velem megesett. Már több mint 3 éve történt, hogy szembe jött velem az az ember, akibe akkor, első látásra végzetesen beleszerettem. Hamar kiderült, hogy ez az érzés (talán a végzetesen kivételével) kölcsönös. Egészen rövid idő után szinte együtt éltünk, minden időnket együtt töltöttük, mindent együtt csináltunk, csakis mi ketten. Körülöttünk megszűnt létezni a világ. Egy-két hónap eltelte után egyre többet beszélgettünk a korábbi
kapcsolatainkról, ezekkel kapcsolatos érzéseinkről, tapasztalatainkról. Ő ekkor már hosszú ideje házasságban élt, elmondása szerint ez a kapcsolat már régóta nem müködött, csak a két közös gyerek miatt nem váltak még el, emellett persze voltak különböző nők az életében. Én több, nagyrészt jelentéktelen hosszabb-rövidebb kapcsolaton voltam túl, amúgy éltem a fiatalok megszokott életét: buli, pia, időnként pasik. Na, ez neki nagyon nem tetszett. Azaz azt várta volna el, hogy nekem ő legyen az első az életemben, s folyton a szememre vetette, hogy hogy tehettem ezt vele. Miért nem tudtam én, hogy ő valahol létezik és miért nem vártam rá? Eleinte teljesen abszurdnak éreztem a problémázását, hiszen mit számít, kivel mi történt korábban, ha mi így egymásra találtunk és boldogok vagyunk együtt. De csak nem hagyta abba a kínzásomat, egyre durvább vitáink voltak, de közben nagyon szerettük egymást. Egyre inkább elhitette velem, hogy mennyire gáz vagyok, ő meg az erkölcs bajnoka, aki nem teremt, sőt nem is tud szexuális kapcsolatot teremteni senkivel, akibe nem szerelmes és nem egy életre tervez vele. Közben egyszer-egyszer szakított velem, ami pár napig tartott, én kikészültem, ö visszajött, boldogság, veszekedések, kiborulások követték egymást.
Fél év után végül közösen béreltünk egy lakást, ahol már teljes mértékben együtt éltünk. Ez után sem változott a helyzet: időnként elköltözött egy pár napra, vagy én költöztem el, aztán vissza, és minden ment a ugyanúgy, mint korábban. Két év elteltével már egyre később járt haza, alig
beszélgettünk egymással, majd mikoris elutazott a gyerekeivel nyaralni, sms-ben közölte velem, hogy elköltözik, ugyanis nem tudja magát túltenni az én korábbi kapcsolataimon. Nem is jött haza, illetve valahova hazajött, csak nem hozzám. Aztán bérelt egy másik lakást.
Persze találkoztunk, éjszakákat is töltöttünk együtt az egykori közös otthonunkban. Mígnem úgy döntöttem, hogy külföldre költözöm egy időre, hátha megoldódnak a dolgok. Drágalátos szerelmem támogatta a döntésemet. El is utaztam, de mivel nem bírtam nélküle, hamar visszajöttem. Prágában találkoztunk és ő hozott haza, útközben közölte, hogy szakítani akar (persze nem akkor, amikor elmentem...). Szokásos kiborulás, anyámhoz költöztem, szenvedtem. Mondanom sem kell, a kapcsolatunknak nem lett vége, keresett, találkoztunk, időnként nála aludtam. Költöztem ide, költöztem oda, nem találtam a helyem. És találkoztunk egyre gyakrabban, elmentünk együtt sielni és úgy voltunk ilyenkor együtt, mintha ez egy friss szerelem lenne. Külső szemlélő meg nem mondta volna, hogy valaha is bármi probléma volt köztünk.
Eljött a nyár: romantikus vacsora, közös nyaralás ígérete... És eljött az igazség pillanata. Egy barátnőm összefutott egy rég nem látott
ismerősével, aki mesélt neki egy nagyon boldog barátnőjéről, ugyanis olyan, de olyan pasija van... a nevét is tudta, meg egyéb adatokat róla. Ki hinné, de az én pasimról volt szó, róla, aki sosem tenne
ilyet!!! Persze én azonnal számonkértem rajta ezt a dolgot, ő azt mondta, hogy igen, valóban volt ez a lány, de csak 2-3 hónapig, de már vége, és különben is, csak azért volt vele, hogy megszivassa. Ugyanis ő eltervezte, hogy minél több nőt tönkretesz!!!
Ezek után mondtam neki, hogy többé nem akarom látni. Ez ment is pár napig, aztán persze újra találkozgattunk, megkért, hogy legyek hozzá türelmes, mert vissza szeretné nyerni a bizalmamat stb. Aztán megint veszekedés, szakítás gyors egymásutánban. Nem bírtam tovább, meg kellett tudnom az igazságot: felhívta egy barátnőm a nevemben az "új" barátnőt. Kiderült, hogy a kettejük kapcsolata már jó régóta tart, mi még együtt éltünk, amikor elkezdődött, és szó sincs róla, hogy szakitottak volna. Ő is teljesen meglepődött, mert meg sem fordult a fejében, hogy más is van rajta kívül. Azóta meg szerintem még mindig együtt vannak, és én sem bírok elszakadni tőle, néha találkozunk, nem éppen barátilag. Időnként kikötünk az ágyban. Nagyon elegem van már ebből az egészből, de hogy lehet ebből kiszállni?
Na ehhez szóljatok hozzá, ha tudtok!!!