Egy cukrászdában találkoztunk, nagyon jól elbeszélgettünk. Nem mondom, hogy bombanő
volt, de amolyan kellemes MILF-kategóriának elment :)

A kép innen

Sziasztok!

Nem gondoltam volna, hogy egyszer erre vetemedem, de leírom legutóbbi,
meglehetősen rövid kapcsolatom történetét, némely bugyuta
tinisztoriknál talán tanulságosabb lesz, én pedig névtelenül
begyűjthetek néhány csípős megjegyzést a kommentelőktől :)

Nem mindennapi felállás, de egy öt éves házasság utáni első
kapcsolatnak pont jó volt. Szóval idén tavasszal szétmentünk nejemmel
(én hagytam ott őt, de azóta már neki is jobb mással), így aztán 28
évesen kiköltöztem Bp-től 30 km-re egy csendes kis falu szélére.
Hónapokig boldogan elvoltam egyedül, én már csak ilyen típus vagyok.
Van sok barátom, de egyáltalán nem érint kényelmetlenül, ha napokig
senki nem szól hozzám. Pláne, hogy előtte öt évig rendszeresen
hallgattam eleget. Egy internetes társkeresőn azért regisztráltam
magam, és ezért még nem kérek vascsövet, szerintem igenis jó dolog tud
lenni, már hat évvel korábban is köszönhettem neki egy igen kellemes
(bár csak fél éves) kapcsolatot.
Közben teltek a hónapok, igen kiterjedt baráti körünkben (ahol a
nejemet is megismertem anno) híre ment a válásnak, én pedig hirtelen
egész jó pasi lettem :) Nem mondom, hogy nem élveztem a szitut, de
eldöntöttem, hogy korrekt leszek mindenkivel. Már szeptember volt,
több igen vonzó lány is a "látómezőmben" volt. Ehhez hozzá kell tenni,
hogy számomra a nő mostanában már többnyire 30 évesnél kezdődik. Nem,
nincs anyakomplexusom (brrr...), de a nőket szeretem és nem a
kislányokat. Szóval flörtölgetek, de kapcsolat még nincs, mikor jön a
társkeresőn egy levél. Egy 41 éves nő írt nekem, hogy mennyire tetszem
neki és találkozna velem. Egyébként "10 pontot" korábban már négy
alkalommal is kaptam, mind 40 körüli nőktől, csak ők a világ végén
laktak, meg magamtól amúgy sem jutott volna eszembe ilyen korkülönbség
mellett kezdeményezni. De úgy tűnik, ennek a korosztálynak legalább
annyira bejön a stílusom, mint a harmincasoknak, én már kíváncsi
voltam, ő pedig pesti, ezért aztán megadtam a számomat. Késő nyáresti
buli után reggel hatkor fekszem, hajnali kilenckor csörög a telefon,
én pedig halál kómásan, a szavakat nehézkesen egymás után rakosgatva
randit egyeztetek a hölggyel, egy héttel későbbre.
Bár még mindig kicsit csodálkoztam magamon, hogy miért megyek bele
ilyesmibe, de új életem új szabályainak egyike volt, hogy két
lehetőség közül igyekszem a merészebbet választani :) Egy cukrászdában
találkoztunk, nagyon jól elbeszélgettünk. Nem mondom, hogy bombanő
volt, de amolyan kellemes MILF-kategóriának elment :) Őt két hónapja
hagyta ott a férje, és elég egyértelműnek tűnt, hogy mi hiányzik neki.
Pedzegette, hogy ha szeretnék második randit, mehetnénk az Erotika
kiállításra. Oda én amúgyis szívesen mentem az elmúlt években,
tulajdonképp csak a poén kedvéért (bár valamit mindig sikerült ott
vennünk is), de nő nélkül nem mentem volna, szerintem ciki egyedül
nyálat csorgatni a pornós csajokra :) Szóval lett második randi, bár
azt rögtön leszögeztem, hogy egyelőre nem akarok komoly kapcsolatot.
Este természetesen már a lényegre tértünk, és nagyon jól megértettük
egymást. Úgy éreztem, jól kifogtuk, ebből nyilvánvalóan egyikünk sem
akar semmi komolyat, mindketten házasság után vagyunk, egy darabig ez
nagyjából ideális lesz így.
Aztán hirtelen meglepő fordulatot vettek a dolgok. Harmadik randi után
közölte, hogy ő szerelmes belém. Én finoman és kedvesen megmondtam,
hogy én meg nem. Ezügyben szerintem szigorúan tilos hazudni, akkor is,
ha kellemetlen. Bár akkor nem is volt ciki a szitu, számított ő erre.
De az ötödik találkozásunkkor már igencsak várta, hogy én miért nem
mondom már. Egyre többet utalgatott rá, hogy én nem tudom kifejezni az
érzéseimet. Pedig dehogynem tudom (ezen a téren majdnemhogy feminin
vagyok), csak épp nem voltak. A szemétdisznóvagyok-érzéstől megvédett
a tudat, hogy az elején is mondtam, hogy nem akarok komoly
kapcsolatot, meg később sem hazudtam. Szerettem volna, ha működik a
heti egy randi - kellemes közös program - 3-4 óra nagyszerű szex
felállás, de egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ő mást (is) akar. Napi
három SMS/telefon, mint egy tinilánytól. És neki is egyre komolyabb
elvárásai voltak ilyen téren, márpedig én még egy komoly kapcsolatban
sem szeretem, ha naponta többször hírt kell adnom arról, hogy épp
nincs semmi újság. Így meg pláne. Mikor három hete ismertük egymást,
már összeköltözést pedzegetett. Én próbáltam minden pozitív érzésemet
lekommunikálni felé (nagyon kedves nőnek tartottam és jól éreztem
magam vele), de szerelmes nem voltam és tudtam, hogy nem is leszek.
Aztán egyszer, mikor három napig nem hívtam föl, a következő
beszélgetésünk már gyakorlatilag szakítás volt.

Azóta is váltottunk pár levelet, nincs harag, csak egyszerűen nem
értem a dolgot. Egy 41 éves, érzelmileg látszólag meglehetősen
intelligens nő hogyan lesz szerelmes pár találkozás után, pláne, hogy
egyáltalán nem adom alá a lovat? Vagy ha csak az érzés hiányzott neki
20 év házasság után, azt hogy nem veszi észre? És vajon komolyan
gondolhatta, hogy egy nála 13 évvel fiatalabb pasi majd jól reagál rá,
ha ő így lerohanja? Esetleg nekem nem lett volna szabad belemennem a
kapcsolatba, ha eleve tudom, hogy részemről nem lesz semmi komolyabb
(még úgy sem, ha ezt előre megmondom)?

Bocs, tudom, hogy hosszúra sikeredett, a végén pedig sok a nyitott
kérdés. MNK nem volt, talán MPG sem, bár erről majd ti ítélkeztek :)