Épp előttem a szakítós könyv, és a hátlapon a 3. pontban nagy betűkkel virít, hogy a távkapcsolat szigorúan tilos, és a 10.es, neten ismerkedni szigorúan tilos. Nekem sikerült mindkettőt megszegni, 4x egymás után (ez aztán a teljesítmény!!!).

A kép innen

Kedves Szakítós blog!

 

Már egyszer-kétszer leírtam történeteim, és most rászántam egy újabbra magam, de ez inkább afféle összegzés lesz...egy év alatt lezajló kapcsolataim, fellángolásaim,ballépéseim, meggondolatlanságaim, vagy nevezze mindenki annak aminek tetszik! Épp előttem a szakítós könyv, és a hátlapon a 3. pontban nagy betűkkel virít, hogy a távkapcsolat szigorúan tilos, és a 10.es, neten ismerkedni szigorúan tilos. Nekem sikerült mindkettőt megszegni, 4x egymás után (ez aztán a teljesítmény!!!).

2009. év első pasija:

C,29 éves, én 20. C-vel 110km-re laktunk egymástól, minden 7végén találkoztunk. Igen, netes társkeresős kapcsolat. Minden jó volt, én főztem rá, takarítottam neki, közös volt a hobbink, és a barátaival is jó kapcsolatot ápoltam.. Akinek nem ugrana be, akkor most leírom, vele vesztem össze a Yamaha R1-es adottságain is többek között! :) Mivel rájöttünk, nem egymásnak valók vagyunk, így szakítottunk. Viszont itt el kell árulnom, hogy ő jelenleg boldog párkapcsolatban él, és a mai napig jó barátok vagyunk.

Szakítás oka: egyet nem értés, veszekedés, ellenkező jövőkép.

2009.év másodikja:

C.helye még ki se hűlt, de már jött Zs (27 éves, távolság 130km). Zs. elvarázsolt, boldogok voltunk, és igen, tipikus  rózsaszin ködös mese volt. Csakhogy Zs egyszer csak átment Copperfield Dávidba, na meg a családi rendezvényekről sem voltunk egy véleményen. 2X vert át, hogy jön a megbeszélt találkozóra, és elfelejtett jönni. Aztán a köd nagyon gyorsan eltűnt a szemem elől, én felejtettem; aztán egyszer megjelent az életemben, elbeszélgettünk, és a mai napig ha összefutunk azért beszélünk pár szót, mint utólag kiderül, jött egy plázacica a helyembe.

Szakítás oka: érdektelenség, új nő.

2009. év harmadikja:

Zs-t elfelejtve egy nagy buliban az egyik kedves barátom haverjával, V-vel (26éves) elkezdtem beszélgetni, aztán találkoztunk, összejöttünk, jól elvoltunk. (Távolság köztünk 97km) Csak ő rájött, mikor elmentünk egy buliba, ahol az ex is ott volt, hogy neki kell az ex vissza, és így én, mondjuk ki, dobva lettem, igazából ez hatott meg a legkevésbé. Vele igazából már nem is kommunikálok, és az igazat megvallva szánalmasnak tartom mióta megtudtam, hogyan könyörögte magát vissza az exhez.

Szakítás oka: „mégis az exem szeretem”

2009. év negyedikje:
Netes társkeresőn úgy voltam fenn, hogy ha jött levél, akkor elolvastam, de nem válaszoltam rájuk. Viszont egyre valamiért igen. Aztán levélváltások, találkozás...és teli voltam kétellyel, hogy vajon ugyan az lesz a vége mint az előző 3-nak? Szerettem volna már egy normális kapcsolatot, de kezdett elegem lenni szerencsétlenségeimből, a pasikból. De annyira kedves, figyelmes volt velem K.,mint régen senki sem. De féltem egy új kapcsolatba belekezdeni, míg a 2009.év első pasijával, C-vel el nem kezdetem beszélgetni, és ő javasolta, hogy azért csak adjak már egy esélyt ennek a K-nek, hiszen az elmondásaim alapján úgy látszik, hogy komolyan gondolja! Aztán K. a 3. héten elvitt egy hétre a Balatonra nyaralni, majd egy hétvégére a baráti társaságához. Aztán egyre jobban felszabadultam mellette, és elkezdtem szereti. 60km-re lakunk egymástól, de tökéletesen megoldjuk ezt a távolságot, és heti 7 napból 4et együtt vagyunk, és minden 7végét együtt töltünk, félig meddig együtt élünk.
Ja, és ha véletlen valaki rallyra jár, vigyázzon, lehet én és K. ülünk az épp kilinccsel előre jövő autóban! Vele nem veszekszek a motor idomján...együtt szerelünk autót! Én nem értek hozzá, és nem is okoskodok, viszont ő sem! Én csak vezetek...meg navigálok!
Tanulság: talán sok rossz „kapcsolat” után sem szabad feladni, hogy találunk egy normálisabbat, aki megfelel az igényeinknek. Hiszen mindenki megérdemel egy esélyt, bár minden kezdeti lehetőségben ott rejlik a katasztfófális vég!  De ha nem így lenne, akkor em lenne ez a blog sem! :) Lehet, hogy megszegtem a 3. és a 10. pontot a szakítós könyvből, de jelenleg boldog vagyok ennek a 2 pontnak ellenére.

Talán ezen egy év alatt felnőttem egy igazi kapcsolathoz, talán. Bár azt biztosan állítom, hogy tanultam a hibáimból,megfontoltabb lettem, és jelenleg úgy érzem, nem követtem még el egyet sem a régiek közül (viszont újabbakat igen! :)).

„A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket."Paulo Coelho
Nah lehet MNK-zni...:) Szép napot mindenkinek! :)