Az első mindig szar. Mert jó.

Kedves Szakítósok!
Ha a blogot olvasom mindíg találok olyat amibe bele illik az én történetem, de még nem mertem írni...
Most meg teszem.

Az én történetem egy táborral kezdődött.Iskolai szervezésű tábor volt, én voltam a legfiatalabb (16). Autókkal mentünk és mivel elég hosszú volt az út mindenki elég jól össze barátkozott a kocsiban ülő többi emberrel. Én egy olyan autóba kerültem ahol a tábor tulajdonosa(24) volt a sofőr. Egészen jól össze haverkodtunk csinált rólam egy fantasztikus képet(ennek majd jelentősége lessz a sztori végén).

Vége lett az egy hétnek haza jöttünk ki derült róla hogy egy egysületben sportolunk, én addig észre sem vettem. Este még msn-en beszélgettünk egy kicsit de csak mint barátok. Másnap nagy aktívan bulizni készültünk barátnőimmel gondoltam még fel megyek msn-re meg nézem ki van fent. Hát ő ott várt rám rögtön írt, beszélgettünk kicsit de mondtam hogy mennem kell. El kérte a számomat hogy tudjuk tartani a kapcsolatot internet nélkül is. Másnap semmi nem jött össze teljesen kész voltam estére, le feküdtem aludni és akkor csörgött a telefonom. Hát vajon ki volt az... Én kis híján el kezdtem sírni a hangja hallatára mert mint kiderült azért hívott fel mert egy olyan számot hallgatott amiről én jutottam eszébe.(azóta meg hallom a számot ő jár a fejemben).Így ment minden tovább el kezdtünk találkozni is. Már minden nap hívott, sms-ek mikor mit csinálunk. Két és fél hétig így ment minden. Egszer nem ért hozzám nem próbált közelíteni, semmi ilyesmi. Utána egy beszélgetésünk alkalmával ki fejtette hogy ha idősebb lennék már tuti a csaja lennék mert olyan ember vagyok hogy az a szemében érték.

Egyik este el vitt a városba. Ültünk a kocsija hátuljában és lépett, el kezdte simogatni a hasam, úgy csókolt hogy azt sem tudtam hol vagyok.Fantasztikus volt. Sokat beszélgettünk továbbra is de itt már jóval több volt köztünk mint barátság. Én többször előhoztam a korkülönbség témát és mindannyiszor ki fejtette hogy több vagyok neki annál mint hogy ez miatt ő máshogy nézzen rám. Minden tökéletes volt az elkövetkezendő időszakban, jött volna hogy akkor nyilvánosság, együtt vagyunk. Meg hátrált, nagyon meg hátrált mert azt mondta hogy érzi hogy nincs kész egy új kapcsolatra (az előtt a bizonyos tábor előtt néhány nappal lett vége az előző kapcsolatának). Meg ígérte hogy ugyanúgy keresni fog és találkozunk azzal az egy kis bökkenővel hogy nem "járunk". Bele mentem de nem volt jó és ezt ő is látta rajtam. Tette egy fel ajánlást hogy ha nekem úgy jobb akkor inkább ne is találkozzunk nem keres, mert nem tudja nézni ahogy szenvedek a közelsége de mégis elérhetetlensége miatt.(neki is rossz volt de nem akarta hogy a későbbiekben a most el követett hibája miatt szívjak) Bele egyeztem... És ezzel olyan hibát követtem el amit ma tudom hogy már nem tennék meg. El engedtem, nem kerestem utána, Őt meg kötötte az ígérete. Pedig komolyan gondolt anyumékkal többször beszélt én voltam szüleinél stb...

Hihetetlenül hiányzott, napi több telefon beszélgetés után a nagy csend nem volt túl jó. Kínzó volt egyszerre szorított és ürességet csinált bennem, sokat sírtam, a saját hülyeségem miatt is. De aki volt már szerelmes tudja milyen ez...
Most itt ülök gép előtt és pont néztem iwiw-jét, semmi változás egy ideje...DE nem volt egész hónapja még hogy meg szakadt köztünk a kapcsolat fel töltött egy képet egy lányról nagy betűkkel"szerelmem!!!"(17) címszó alatt. Nem volt jó érzés látni, de tudtam hogy ez a bosszú(szánalmas...)mert amit anno a táborban csinált rólam kép kötelező képpen profil kép volt még ő is fel rakta magához többi táborozóval együtt, de én ezt a képet le szedtem egy miniszoknyás tűsarkús képre kicserélve. Előtte néhány nappal pedig egy sráccal látott sétálni (csak barát) és elég ferde szemmel nézett ránk.

Aki ismeri azt mondta hogy ilyet tőle még nem láttak pedig látták már nem egyszer csajozni. Mondták azt is hogy ne essek annyira kétségbe ennek nem ennyi a vége csak tart a kövekezményektől és most szünet van... Én mindenesetre hiányolom a mai napig is, írtam neki Karácsonyi üdvözletet, amire válaszolt, közömbösen...

Nekem a mai napig hiányzik, egy részét még mindíg nem tudtam ki verni a fejemből...Végülis ő életem első nagy szerelme....

Várjak rá????
Üdv.:Ladybug