Egy másik országba költözni a szerelmünk után, aki elhagyott: romantikus. Mindenközben unalomból összejönni valakivel, aki meg belén szerelmes: nem romantikus. És a lány most tőlünk kérdezi, hogy mennyire kéne haragudnia.

Francia fiu a tortenet egyik foszereploje, a masik meg en, magyar lany, akik mindketten Hollandiaban eltunk akkoriban. A fiu csodaszep volt, okos, kedves, vicces. En azelott szakitottam egy szornyen feltekeny baratommal, mielott kikoltoztem, es nagyon vagytam egy rendes kapcsolatra. A fiu a lakotarsaim legjobb baratja volt, igy lathattam, amilyen gyakran csak akartam, marpedig eleg gyakran akartam latni, tulajdonkeppen folyton, ugyanis igen hamar belezugtam. O azonban az erdeklodes szikrajat sem mutatta, valoszinuleg ekkor kellett volna elkezdenem gyanakodni. Nem azert, mert ellenallhatatlannak tartom magam, de voltunk egyutt tancolni ezerszer, aludtunk egy satorban egymas hegyen-hatan, mindent egyutt csinaltunk, folyton nevettunk, es nem probalt meg egyszer sem kozeledni.

Amig aztan, egy szep esten, mint akit kicsereltek, sarmos csabitova valtozott, es mivel en addigra mar felhulye voltam a remenytelennek tuno szerelemtol, nem is csodalkoztam, hanem a karjaiba omlottam.

Ezutan kovetkezett hat honapig tarto kapcsolatunk, amit en majdnem vegig rozsaszin felhoben eltem meg, annyira boldog voltam, hogy a hosszu varakozas utan vegul csak osszejottunk. Utolag visszatekintve termeszetesen halomban alltak az into jelek. Egy-ketto peldakeppen:

Egy este kozolte velem, hogy Amszterdamban van dolga, es hiv, ha visszajott. En tudtam, hogy a volt baratnoje lakik Amszterdamban, es persze nem gondoltam, hogy ot latogatja meg. Aztan reggelig nem hivott, es en nem mertem semmit sem kerdezni, mert nem akartam veszekedest, azt ugyanis nem birta.

Egy masik este vacsorazni mentem a baratnoimmel, es ki masba botlottam az etteremben, mint a sajat baratomba, egy ismeretlen lannyal. Hat o volt a volt baratno, es persze engem nem informalt senki, hogy ok aznap egyutt vacsoraznak. Erre sem mondtam semmit, mert vegulis mi van abban, baratok maradtak ugye.

Sajnos ekozben nem vettem eszre, hogy elegge egyenlotlen volt a kapcsolatunk erzelmileg. En borzasztoan odavoltam erte, es nem is igazan kapcsoltam, hogy ez nem kolcsonos. Meg akkor sem, amikor szo szerint kimondta, hogy nem szerelmes belem. En ezt ugy ertelmeztem – foleg, mert indokot nem mondott – hogy meg nem szerelmes, de majd idovel az lesz. Egy-ket baratom ekkor mar probalt ravezetni, hogy ez nem tul valoszinu, de rajuk persze nem hallgattam.

Aztan az utolso heteink egyiken latogatoba jott egy jobaratja Franciaorszagbol, akivel hamar en is osszebaratkoztam, es egy buli alkalmaval hosszasan beszelgettunk a barpultnal. A srac nem tudta, hogy nekem gozom sincs a sajat pasim igaz torteneterol, es mire rajott, hogy csupa ujdonsagot mond nekem, mar keso volt. Igy feny derult sok mindenre. Az en baratom nem azert jott am Hollandiaba, mert ugy szerette a tulipanokat, vagy tudom is en. Azert jott, hogy kozel legyen a volt baratnojehez. Ezzel a lannyal jart sokaig Franciaorszagban, majd a lany megcsalta, szakitott vele, es hazakoltozott Amszterdamba. A francia fiu sokaig vivodott, persze osszetort a szive, es nagyon fajt neki a csalodas, de vegulis nem birt magaval, es odakoltozott a lany kozelebe. Eddigre azonban a holland lanynak lett holland baratja, ugyhogy az en francia fium nem tudott mit tenni, csak vart, es epekedett.

Illetve kozben osszejott velem.

Miutan mindezt megtudtam, mar nem sokaig tartott a kapcsolatunk. Megbeszelni nem tudtuk a dolgot, mivel akarhanyszor szoba akartam hozni, ramszolt, hogy ne probaljak veszekedni. Belolem viszont gyorsan kiveszett a lelkesedes, olyan csalodott voltam, meg ugy ereztem, hulyet csinaltam magambol, illetve vegre-valahara en is rajottem, hogy sose fog koztunk mukodni a dolog. Igy hat amikor egy ejjel, akkor mar ket hete tarto szokasa szerint hatat forditott nekem, es a szeretkezes gondolatanak akar elvi lehetoseg szintu felmerulese nelkul el akart aludni, elegem lett, es kiraktam. Meg a szakitasunk soran sem veszedkedtunk, egyszeruen nem lehetett vele, csak megbeszeltuk, hogy ennyi. Olyan bekes volt az elvalas, hogy meg ott is akart utana aludni nalam (tul hideg volt az ejszaka, hogy hazabiciklizzen?), de szerencsere addigra eszhez tertem es kitessekeltem.

Igy a vegen azt szeretnem kerdezni a hozzaertoktol, hogy mergesnek kellene lennem ra, amiert vegig nem szolt, hogy meg mindig a volt baratnojet szereti? Nem igazan tudok ra haragudni, mivel azt hiszem, hogy neki sokkal tobb fajdalomban volt resze, mint nekem. En nem sokkal a szakitasunk utan osszejottem egy masik fiuval, akivel azota felhotlenul boldog vagyok (persze az en esetemben ez nem garancia semmire, a fentiekbol talan lathato, hogy nincs valami eles szemem/eszem, ha a sajat kapcsolatomrol van szo). A fiu azonban talan meg mindig szerelmes a holland lanyba, immar korulbelul negy eve, es szenved, hogy nem lehet az ove. Hiba volt, hogy megprobalt velem tiszta lappal kezdeni?