Na ez tényleg egy sírós-nevetős történet, a lányt szemét módon lekurvázó-lekoptató pasival és a blogon keresztül megismert agybeteg idegennel együtt. Közben az internetes ismerkedés klasszikus buktatóival is megismerkedhetünk.

Kép innen.

Történt 2007-ben, hogy az akkori 2 év 2 hónapos kapcsolatomnak vége lett de nem ám csak snassz módon ahogy annak lennie kell, hanem elég csúnya végkifejlettel. A srácot mindennél jobban szerettem, azt hittem, ő lesz az igazi, közös életet terveztünk (20 voltam te Úristen vasat nekem de rögtön!), boldogok voltunk - október tájékáig.

 

Hetek óta éreztem, hogy nem stimmel valami de jött a szokásos önmagyarázgatós lavina, biztos fáradt, dolgozik, kimerült, majd lesz jobb is. Szemet hunytam felette. A szakításunk hétvégéjét megelőzően pénteken elaltatták a 11 éve imádott kutyámat, mondanom sem kell, padlóra kerültem. Ilyenkor az ember számít némi vigaszra, kedvességre a már évek óta meglévő párjától, de nemhogy vigaszt még annyit sem kaptam tőle, hogy fogd meg a seggem. Jobban érdekelte mikor jön hozzá a haverja, mint hogy velem foglalkozzon. Az összes vigasztalása pedig annyiból állt, hogy közölte ez így jobb és megsimogatta a fejem. Puff neki. Nem baj, naiv kislányként ezt is elnéztem neki.

 

Aznap billiárdozni mentünk (jót fog tenni a figyelemelterelés felkiáltással) a fentebb említett haverral meg pár ismerőssel. Az este folyamán pofátlanul stírölte a szomszéd asztalnál biliárdozó lányokat, a fülem hallatára kibeszélte őket a haverjával, megszólt engem, és teljes mértékben ívből tett arra, hogy én is jelen vagyok. Ezen felül nyertem valami számítógépes cuccot promóciós holmikat terjesztő csajoktól, amiért szintén csak megszólások tömkelegét és durva irigységet kaptam. Másnap reggel már a kezem sem volt hajlandó megfogni, de minden olyan kérdésemre miszerint Baj van e? Semmi baj sincs, csak paranoiás vagy! volt a válasz.

 

Délutánra nem bírtam tovább, felhívtam és talán nem a legfinomabb eszközökkel ugyan de úgymond vallomásra bírtam. Kiderült, ő már régóta nem szerelmes, elvan velem, de nélkülem is, nem hiányzom neki igazán de szakítani nem akar mert szeret, csak nem szerelmes. Mikor pedig rákérdeztem, hogy akkor tulajdonképpen olyan voltam e neki mint egy luxusribanc aki ott volt neki, akivel szexelhetett, és aki mindent megtett volna érte azt felelte, hogy igen olyasmi. Puff neki mégegyszer. Persze kidobtam, ennyi büszkeségem azért maradt. (Mint utólag kiderült már nyáron látták hetyegni az egyik akkori kolléganőmmel akit azóta feleségül is vett és gyerekük van, de ez már egy másik történet, legyenek boldogok.)

 

Padlót fogtam, a kutya és ő így sok volt, egy hét alatt fogytam vagy hat kilót és úgy jártam-keltem a világban mint egy zombi. Kínkeservesen eltelt a hónap, november vége felé felbukkant egy ismerős ismeretlen az életemben. Vagyis a blogomon. Még előző nyáron megjelent a kommentelőim között egy srác, aki meglehetősen bolondos és elvont hozzászólásokkal hívta fel magára a figyelmet. Nyomult volna akkoriban is, de egy jólirányzott van barátom kijelentéssel szépen leépítettem. A szakítás után újfent felbukkant 3 hónapos hallgatás után, beszélgetni kezdtünk. Annak rendje és módja szerint ezek a beszélgetések egyre sűrűsödtek, msn, aztán pedig telefonhívások követték egymást. Nem tudom hogyan bírta anyagilag de nagyrészt ő hívott, és volt olyan, hogy este 11-től másnap reggel 7-ig egyfolytában beszéltünk.

 

Nőiesen bevallom, belehabarodtam na. Tökéletes volt felejteni, úgy éreztem mégis képes vagyok szeretni, és túllépni az engem ért sérelmeken, megrázkódtatásokon. Megtudtam róla, hogy K. A.-nak hívják, Pest mellett él, geológiát tanult, Phd-zik épp, emellett pedig valami geológiával foglalkozó cégnél dolgozik hogy megélhessen. Elképesztő intelligenciája volt, hihetetlenül széles látásmódja, mindenről véleménye. Azt pedig mint tudjuk, intelligens férfi = kapásból vonzóbb jelenség a nők szemében (kép alapján sem volt csúnya ezt hozzá kell tegyem), én sem voltam ezzel másként. Rengeteget honfoglalóztunk, nevettünk, és tervezgettük, hogy találkozunk személyesen is, megyünk Genfbe a nagynánjéhez stb stb. Annyira ki voltam éhezve valaki szeretetére, hogy az összes elvem sutba dobtam a távkapcsolatokat illetően, és nem érdekelt a közöttünk lévő 200 km sem, őt akartam. Végül megállapodtunk, hogy december végén találkozunk. Ő is levizsgázik, nekem is volt aznapra egy rettegett biofizikám de azzal vigasztalódtunk, hogy utána miénk a délután.

 

Vizsga után felhívtam az indulása/érkezése időpontját illetően, és itt beütött a krach. Sírva vette fel a telefont és állította, hogy az anyukája kórházba került agyvérzéssel, kómában fekszik. Persze halálra aggódtam magam, vigasztaltam, bátorítottam, és az elmaradt találkozó sem érdekelt, csak a történtek. Teltek múltak a napok, anyuka nem lett jobban, A. pedig egyre inkább kezdett megváltozni. Hitegettem magam, hogy biztosan az események törték meg, nem lesz semmi baj, ő is azzal vigasztalt, hogy majd nemsoká találkozunk. Ez ment két hónapig, mondogatta, hogy azért dolgozik, hogy tudjuk találkozni mert a telefonszámlája nagyon elvett a fizetéséből, nem lesz semmi baj stb. Aztán a hívások ritkulni kezdtek, a beszélgetések szintén és végül mikor egyszer 3 napon át nem keresett, megírtam neki, hogy ez így nem fair és legalább normálisan magyarázza el mi a gond. Írt egy válasz smst, hogy neki ez most egyszerűen nem megy, sajnálja. És itt volt a vége. Kicsit keseregtem a dolgokon, újabb pofáraesés mi jöhet még, de végül beletörődtem, próbáltam élni az életem.

 

Nyáron kaptam egy enyhén szólva is érdekes mailt egy lánytól, aki felismerte a blogomon a kommentek mögött A.-t és beszélni szeretett volna velem. Levelezni kezdtünk, és (itt már röhögnöm kell bocsi) hihetetlen dolgok derültek ki. Mint megtudtam, K.A. igazából nem K.A., ennek a lánynak B.Cs.-ként mutatkozott be ugyanabban az időben amikor engem hülyített, és neki nem azt mondta, hogy az anyukája fekszik kórházban agyvérzéssel, hanem hogy ő maga vár agyműtétre az intenzív osztályon. (Az agyával tényleg volt valami baj ez már tuti ráadásul az intenzíven az emberkék általában vagy durván eszméletlenek, vagy ha maguknál is vannak a gépek és kütyük miatt a mobiltelefon és számítógép használata tilos.:) ) Néhány mailváltást követően tisztáztuk az alapvető eltéréseket de azt is, hogy ennek ellenére ugyanarról a személyről van szó. Kiderült, hogy egyikőnkkel sem találkozott személyesen, sőt volt valami harmadik lány is a képben akit szintén hülyített és akibe állítólag rettenetes szerelmes volt de mégsem találkoztak. Már csak a poén kedvéért is a mailben jelentkező lány megpróbálta felhívni, persze nem volt elérhető, mi több utána már a hívott számon előfizető nem kapcsolható szöveget is végighallgathattuk. Hát igen. Mivel nyárra már túltettem magam a szakításon mi több egy hús vér pasi is mellémkeveredett, nem viselt meg túlságosan a történet végkifejlete, csak röhögni tudok az egészen.

 

Kérdem én, még mindig mindenki azt hiszi, hogy az internet biztonságos és a pasik/csajok az igazat mondják? Kövezzetek meg ha másként látjátok mint én, szerintem tanulságnak nagyszerű ez az egész. És kívánom mindannyiótoknak, hogy ne kelljen hasonlóakat átélnetek.:) Köszi a türelmet, mire végigolvastátok.:)

 

Fogtündér