Néptáncos történetek, egy fiú tollából, aki saját bevallása szerint hasonlít Kevin Costnerre. Ez már szupervicces, és a poszt csak ezután jön!
1. A történet idején én a lány huszonhárom, a fiú huszonegy. Mind a ketten ugyanabban a tánccsoportba roptuk. Ha itt most gyanús lett valami, nem kell visszaolvasnod:). Elég ha csak felcseréled a fiú és a lány szereplőket.
A leánynak volt barátja, de mi táncosok ismerjük a széki népdalt:
„A kisasszony gyenge teste,
Megkívánja minden este.”
Mivel a turnékra nem jött el a barát, ezért a fent említett kívánalmat én elégítettem ki. Hogy is mondjam: Ezer örömmel álltam elébe. Izmos fenék, jó kis cickók... Hmmmm. De mint általában minden titkos kapcsolat, ennek is vége szakadt egyszer. Hozzávetőleg 2 évig tartott a laza kapcsolat. Ekkor összeházasodtak a barátjával.
A Búcsúszöveg nekem jutott: Vica, áttáncoltunk egymás életén, De a férjed most már végérvényesen lekért.
2. Helyszín: Nyugat-magyarország, valamelyik ég és föld közötti faluja. Ide évente visszajártunk. Jóban volt a csapat a polgármesterrel, és a feleségével is. Már az első alkalommal az asszonykával felfigyeltünk egymásra. A menyecskének is beillő feleség, jól karbantartott 40-es volt. A második alkalommal sor került a találkozásra. A csapat egyik mikrofonja elromlott, s átmentem a polgármester lakására. A 'mester felajánlotta átmegy a művházba, hoz egy mikrofont. Az asszonyt kérdezem, tarthatnánk – e addig is mikrofonpróbát. Nem értette félre :) A rá következő 2 évben is találtunk alkalmat a hangolásra. A búcsúszöveg ebben az esetben is nekem jutott. Kedélyesen társalog a csapat és a fogadóbizottság. Sikerült közben értésére adnom, hogy másképp áll már a nadrág rajtam: „Leváltottuk a hangmérnököt, a mikrofonokat most már más tartja karban.”
Aki ad, az kap is. Ezzel tisztában kell lenni.
3. Egyik fellépésünk alkalmával egy magyartanárnővel keveredtem egyéjszakás kalandba. Akkor éppen igencsak éhkoppon voltam, ennek meg is lett az eredménye. Miután röpke gyönyör csak nekem jutott, Klári megszólalt:
- Pisti, ez egy egyperces volt?
Hááát! Volt nekem minden bajom! A humort is értettem, de pirosodott is az arcom a szégyentől. Az esetleges további kellemetlenségeket beszélgetéssel kerültem el. Majd alvás, másnap búcsú, és el.
4. Ismét egy tánckaros társnőmmel igyekeztünk szabadidőnkben egymás kívánalmainak eleget tenni. Egyik kisvárosban lefekvés előtt még néhányan italoztunk. Megfáradtam, eljött az 'ágybabújás' ideje. Keresem a Sacit. Sehol. Nem probléma, biztosan már megvetette az ágyat, és tárt karokkal vár. Belépek a szobába. Ágy megvetve. A Saciról visszafordul a Zoli (Én alig ismertem meg őt. Egyrészt az alkohol miatt, másrészt nem akartam hinni a szememnek.)
Zoli: Pistikém, ketten nem férünk el csárdába. Nézz be a többi szobába, Talán keresnek valahol prímást!
Sajnos nem kerestek :(
Teszkót nem értem, Gumi mint a mesében: Hol volt, hol nem volt. Katona nem voltam :)
Tanulság: Az meg ide minek? Én ezekből az esetekből nem tanultam. Szívesen végigélném mégegyszer...esetleg kétszer. Hátha tanulnék belőle valamit :)
Kivánom, a hozzászólásokban legyen sok liánozás, MNK-zás, MPG-zés! És egyéb 3-4 betűs rövidítések, amit még ismertek. Pluszban Nardnak kellemes guglizást! Inci-fincinek magömlős-fröcsögős hozzászólásokat! Gernikának sok boldogságot! FrigyesÚrnak erőt, hogy idejében le tudja tolni nadrágját! Muhára is hallgassanak a bárányok! Lányoknak sok locsolót, a fiúknak egészséges hímestojást. Szóval mindenkinek további szép napot!
Sziasztok: Pisti
Az utolsó 100 komment: