Mik ezek a nevek hogy José meg Alehandro? Olvassuk csak szépen Józsinak meg Sanyinak és kész!

A kép innen

Sziasztok :)
Itt van 1 történet a hihetetlen ,,legyünk inkább barátok,, kedvenccel.
Bocs ha kicsit hosszú és szappanoperás, de van ilyen :P
Az 1. srácom tőlem 7 évvel volt öregebb, nem volt nevezhető egy hosszú
kapcsolatnak, 1 hónapig boldogítottuk egymást. Én szakítottam vele,
nem illettünk össze. Valamennyire egy másik fiú, vagy inkább férfi is
közrejátszott ebben. Semmi megcsalósdiról nincs szó, csak szerintem
megmutatta mi a hiba a kapcsolatunkban. Vele ( legyen Alehandro)
tudtam beszélgetni szinte bármiről, míg a barátommal (pl. José) nem
igazán volt közös téma. Hát igazából semmi mást nem csináltunk csak
smároltunk. Josét a munkája miatt, csak heti 1x láttam. Ó mutatott be
Alehandrónak, régi barátok voltak. Alehandró jó fej volt, sokszor
összefutottunk a városban, beszélgettünk. Nem féltem attól, hogy
rámhajt, elvégre az egyik legjobb barátjával jártam...de sajnos
rosszul gondoltam. A skypos beszélgetésünkkor bevallotta, hogy
túlságosan szimpatikusnak tart. Erre nem tudtam, hogy reagálni,
öregebb tőlem 12 évvel, a pasim jó barátja, mit akar tőlem??
Rettegtem, hogy miattam esetleg tönkremegy a barátságuk, vagy énrám
haragszik meg bármelyik is. A legtöbb jóakaróm azt tanácsolta
koptassam le, mert így mindenkinek jobb lesz, de egyszerűen nem
tudtam. Nem azért, mert nem értette meg, én voltam képtelen . Valahogy
volt egy nagyon erős kapocs, túlságosan szerettem vele lenni, azt
akartam, hogy egy barátom legyen ő is. Ha sokat vagy vele elkezdesz
függeni tőle. Mikor megtudtam, hogy mit érez, megmondtam neki, hogy
nem lesz belőlünk semmi, mással járok, túl öreg hozzám, nem akartam
vele semmit, csak a barátságát. Azt mondta, hogy nem akar közénk
állni, hittem neki, de a közelemben akar lenni. Ez nekem is megfelelt.
Órákat tudtunk beszélgetni, hülyéskedni, nagyon jó volt vele.
Szakítottam Joséval, nem őmiatta, hanem, mert nem szerettem úgy őt,
ahogy ő engem, és nem jó hazugságban élni. Alehandro megtudta és ezek
után még jobban elkezdett nyomulni, megtörtént az elkerülhetetlen
beleszerettem. Ennek ellenére maradtam vele ugyanolyan, mint addig.
Sose voltam kedves vele, undok voltam, egy boszorkány, azt reméltem
elijesztem. Persze ezalatt az idő alatt mindenki csak figyelmeztetett,
hogy ennek csak rosz vége lehet. Alehandronak nagy Don Juan volt, de
ez nem érdekelt. Nem szeretem a szóbeszédet, se a tanácsokat, nagyon
keveset fogadok meg. Lassan közeledett a tanév vége. Ez azért fontos,
mert a találkozásaink nyáron szinte lehetetlennek tűntek. Melyik szülő
nézné el, hogy a lánya egy ilyen öreg hapsival töltse minden idejét?
Annak ellenére, hogy már az egész város tudta, a szüleim nem jöttek
rá. Pár héttel a suli vége előtt összejöttünk. Az volt életem legszebb
időszaka, az az 1 hónap amíg eggyütt voltunk. A szünetben rengetegszer
kiszöktem hozzá, azt hazudtam, hogy barátnőkkel találkozok, vagy
bármit, nem érdekelt semmi. A lelkiismeretem eltűnt egyszerűen. Benne
bíztam, túl sokáig kínoztam ahhoz, hogy ne bízzak benne.  1 hónapig
jártunk.  A probléma ott volt, hogy már nem tudtunk találkozni, apum
egyszerűen megfenyegette (óvatlan voltam és elölhagytam a telefonom
mikor hívott :P) Abban maradtunk, hogy akkor kicsit szeptemberig
pihenjünk. Én szenvedtem, ő szenvedett. José bemutatta őt egy lánynak,
tőlem 2 évvel idősebbnek, olyannak, akinél se korlátok, se szülők.
őszinte volt, elmondta...összejöttek rá 2 hétre. Annál rosszabb érzést
nem kívánok senkinek, egyszerüen meghaltam belülről, semmit nem
mutathattam kifelé, mert abból csak botrány lett volna. A lelkem épp
égett és fájt, miközben a szám mosolygott. Azt mondta legyünk barátok,
nem akartam, nem tudtam a barátja lenni, úgy, hogy még mindig
begyorsított szivem, ha csak rá gondoltam.Meggyőzött, barátok
maradtunk.Akárhányszor felhívott ujra olyan volt minden, mint régen,
becézett, hiányoztam neki, és persze én is olyan lettem, mint régen,
egy undok banya. Bántott, hogy ezt csinálja velem és a csajjal. Amíg
kinnt nyaralt 2 hétig újra jöttek az smsk, hogy hiányzom neki, amikor
a lány a közelbe volt azalatt meg semmi. Véletlenül összefutottunk a
városban pár nappal nyár vége előtt, épp a motorját mosta. Újra jó
volt vele találkozni, aztán megint semmi. Se 1 sms, se csörgetés, én
már leszoktam arról, hogy én keressem őt. De még mindig ugyanúgy
szerettem. Ez volt életem legjobb és legrosszabb nyara, szóval alig
vártam a végét. Már annak örültem, hogy többet láthatom őt, bármi
áron, annak az árán is, hogy közben még jobban fog fájni minden, nem
érdekelt, 5 perc örömért bevállaltam bármennyi szenvedést. A suli első
napján már összefutottunk. Hát, ő eléggé az a feltűnő jelenség. A
barátnőimmel voltunk 1 kávézószerűségben, mikor bejött. A barátnőim
persze mind tudták az egész storyt, ezért kellőképpen utálták is,
bármit mondtam nekik. Hátrahívott, én hülye mentem, naná, hogy mentem,
elég rámnéznie és én megyek. Kérdezte haragszom e rá, haragudtam.
Beszélgettünk egy ideig, újra megbocsájtottam neki.  Mikor mentem
volna el megcsókolt. És igen, én hagytam. Utánna visszamentem
többiekhez, nem sokkal később jött a barátnője, megcsókolta,
megölelte, én meg meghaltam újra, meg újra. Inkább elmentünk, nem
néztem rájuk. Később felhívott, hogy találkoznunk kell másnap.
Beleeggyeztem, legalább tisztázzuk ezt. Egész nap nem voltam önmagam,
de eldöntöttem, hogy vagy a haverom lesz, normálisan, minden tapi,
smár nélkül, vagy örültem az ismerettségnek. A barátot választotta,
olyan kitétellel, hogy majd meglátjuk.  Kicsi a város ahová járok
suliba, és ahol lakik, ma is láttam őt többször is. Elősször a lánnyal
volt. Mikor megláttam majdnem elájultam, a szivemen a ragtapaszok
felszakadtak, és iszonyú fájdalmat éreztem. De ugye tartsuk a
látszatot, egybemaradni....mosolyogni, más ne vegye észre. Utánna
többször a motorján, azon a gyönyörű Harley-n, nem volt nehéz őt
észrevenni. Intett, ennyi a reakció.Valahányszor eszembejut még mindig
azt érzem, hogy nekünk még valamikor össze kell jönnünk, hogy nem
veszítettem el őt. Ez tart életben. Tudom, hogy még szeret, mondta, és
hiszek neki, mert mivel sajnos én is a profi hazudozók közé tartozom
felismerem, ha nem mondanak igazat.