Ez ott van a tízparancsolatunkban is, nem értem mit nem lehet rajta érteni, íme egy tanulságos történet.
Cím:
Szeretőt tartott. Engem...
Történet:
Netes társkeresés. Oké, megérdemlem. Dobjátok a térkövet, a zongorát és a húsosfazekat.
Megismerkedtem álmaim lovagjával. Tökéletes ember, tökéletes élettel és engem akart. Hosszas levelezés, majd egy sikeres találkozás. Randi egy, kettő, három, négy... minden a legromantikusabb, legszebb, legmámorítóbb. A pasast tényleg kenyérre lehet kenni, maga a tökély. Majd jött a feketeleves. Ötödik randi : lemondva; hatodik randi: lemondva...s így tovább. Mivel komolyan megkedveltem a pasast, gondoltam felhomályosítom, ez így nem működik, nekem ez így nem elég. Három hétig nem láttam. Msnen, e-mailben tartottuk a kapcsolatot. Volt itt "Hiányzol", "Jó volna most összebújni veled", "Én tényleg szeretnélek megismerni", stb. stb.
Majd múlthét szombaton rám írt msnen az alábbi kérdéssel:
Ő: - Én telefonáltam?
Én: - Kinek? Neked? Neeem, csak egy smst írtam tegnap. Miért?
Ő: - Nem nekem, nem értem, mindegy, hagyjuk...
Jó, hagyjuk. Kilépett, s egész vasárnapig semmi életjel. Ekkor viszont egy hosszas telefonbeszélgetés közepette rám mérte a "halálos ítéletet"...
...Közölte velem, hogy ne haragudjak, bocsánatot szeretne kérni mindenért, amit tett, de nem volt szép tőlem, hogy tegnapelőtt reggel felhívtam a barátnőjét és elmeséltem neki mindent. Most már ne is tagadjam.
Első nekifutásra szikrát sem kaptam, ugyanis egy hónapig abban a boldog tudatlanságban éltem, hogy én vagyok a barátnője. Hát hatalmasat tévedtem. Nagy nehézségek árán elmagyaráztam neki, hogy kicsukott dolog, hogy én szombaton felkerestem a nőjét, ugyanis ha én akkor tudomást szerzek róla, hogy neki rajtam kívül van valakije, nem a csajjal beszélek, hanem vele és küldöm el úgy a bús fenébe, hogy többet vissza se tér onnan.
Megértette, mélységesen elnézést kért az elmúlt időszakért, megbánta az egész velem töltött időt, legszívesebben visszacsinálná, de már legalább a lelkiismerete tiszta...
Hurrá! :/ Ha valami szamaritánus nővér lennék, még meg is sajnálnám. Így azonban az első sokk után veszedelmesen tudnám arcon köpni, teljes joggal.
A második sokk után azonban felmerült pár kérdés...
1.) Ki lehetett a telefonáló? (Amennyiben kiderül, megadhatná a címét, hogy a virágot és a bonbont el tudjam küldeni neki! Innen is köszönöm!)
2.) Hogy a fenébe lehettem ilyen naiv?
Tanulság:
Hanyagold a virtuális ismerkedést! Hogy miért? Mert azt mondtam...
Az utolsó 100 komment: