Nekem ez a Critical Massem: szeretném elérni, hogy a fiúk ne vigyenek virágot a randevúra. Ki tart velem?
 
 
 
 
Virágot a virágnak?
 
15 évesen éppen a legpartyzósabb korszakomat éltem és persze, mint a legtöbb kamaszlány, már vágytam a a másik nem figyelmére. Még soha nem volt komoly kapcsolatom, de a terv nem is ez volt, csak egy laza flört. Egy házibuliban megismertem G-t. Már a buli elejétől kezdve figyeltem. Ismeritek azt a tipikus helyzetet, amikor a szemed sarkából látod, hogy a másik is figyel, de persze próbál közömbösnek tűnni. Pár feles után már egyikünk sem próbált. =) 
Már nem is emlékszem, hogy jött oda. Azt hiszem épp végignéztünk egy hányást, meg hogy az egyik havert befektetik a fürdőkádba. (Romantika mindenekfelett...) 
Végül az erkélyen kötöttünk ki és kifeküdtünk nézni a csillagokat. Sikerült annyira bazsalyognunk, hogy végül kizártak minket, de ez akkor valahogy baromira nem tudott zavarni. 
Mesélt magáról, az exeiről, meg hogy egy lánynak többet nem vesz rózsát, mert csodás módon mindig akkor dobják. Lényeg a lényeg, hogy eléggé egymásra hangolódtunk és még az ablakon is besegített (mivel kizártak ugye...), szóval el voltam varázsolva. Végül megbeszéltük, hogy járunk. Persze ezt is csak amolyan tini módon. 
Két héttel később már azt éreztem, hogy megfojt és hogy már nem is tetszik annyira. Ráadásul én még totál éretlen vagyok bármiféle kapcsolatra, de belementem egy utolsó találkába, persze ő meg volt róla győződve, hogy még sokáig együtt leszünk. 
Miközben átsétáltunk a Duna felett, végig azon rágódtam mi a fenét mondjak. Csak sablon dolgok jutottak eszembe, és valljuk be a „túl jó vagy nekem” szöveg még 15 évesen sem túl menő. Plussz alapból nem voltam valami tapasztalt szakítás téren, de meggyőztem magam, hogy korrekt leszek és   egyszerűen csak megmondom, hogy vége, hagyjuk, csíplek, de ennyi. De mielőtt kinyithattam volna a szám, ő a táskáját nyitotta ki.
„- Van egy meglepim.”
És máris ott volt a kezemben egy szál vörös rózsa....
Drámai módon bedobtam a vízbe és eldünnyögtem egy „bocsit..” De annyira hülyén jött ki, hogy amikor visszanéztem G-re, mindkettőnkből kitört a röhögés. 
„- Látod? Mondtam. Nem veszek többet rózsát...”