Milyen aranyosak ezek a külföldi srácok, hogy így beleesnek a magyar lányokba két nap alatt, egy csók után.

A kép innen

Kedves Szakítósblog!

Mielőtt belekezdenék: nem anyanyelvem a magyar, így amennyiben valami kirívóan amatőr nyelvi hibát ejtenék, kérlek nézzétek el nekem. :)
Lassan 4 éve élek magyarországon. 21 éves vagyok. A sztori 2008 nyarán történt, a főszereplők pedig egy akkor 18 éves fiatal lány és én magam.

Mint minden normális - szociálisan nem defektes - fiatal, én is sokat buliztam 19 évesen, és teszem azt most is. A történet ennek megfelelően egy buliban kezdődött és ott is ért később véget. Egy barátom ismerőseként mutatkozott be Anna, egy füstös romkocsma hátsó szobájában. Nem volt bombanő, talán nem fordultak utána sokan az utcán, de nekem - aki tipikusan önbizalomhiányos, ráadásul nem is magyar - már bőven az elérhetetlen kategóriába tartozott. Erős kisugárzása volt, és pont annyira volt kacér és barátságos, hogy még én is be merjek próbálkozni nála. :) Sokáig jópofiztunk, ahogy az az első beszélgetés után lenni szokott. MSN, néha SMS. Kereste a társaságom, én pedig szomjaztam az övét. Persze ügyeltem a látszatra, semmiképp sem akartam elárulni hogy mennyire kell nekem, hogy mennyire vágyom már egy kapcsolatra. Ő volt az első olyan lány, akivel úgy éreztem hogy ővele túl tudok lépni a testiségen. Kedves volt és szeretnivaló.

Ismerettségünk második hónapjában eljött az alkalom. Ismét egy közös buli, nyaralóban - sátorban, több napra összezárva. Izgultam, de nagyon-nagyon készültem az alkalomra. Megfelelő mennyiségű elfogyasztott kalinka után jött el a nagy lehetőség, a társaság többi része ráérzett a pillanatra és igen hirtelen egyedül maradtunk. Ittas voltam, ezért már nem tellett szellemes szövegre vagy egy frappáns mondatra sem, csak benyögtem, hogy elég fura hogy így leléptek a többiek, azt hiszem tudom miért tették. Aztán csókolóztunk, jó sokáig... és én kimondhatatlanul boldognak éreztem magam.
Együtt is aludtunk, de nem történt semmi egyéb. Másnap csendes volt, és feltűnően óvatos velem szemben. Már akkor rossz előérzetem volt, de menthetetlen volt a helyzetem már, leljesen beleszerettem. Imádtam benne mindent, még a hibáit is! Valahol azt éreztem, hogy nem leszek elég jó neki, és a viselkedése is ezt erősítette bennem, ezért muszáj volt a végére járnom. Tudni akartam, hogy van e esélyem. Aznap ismét italoztunk, majd együtt töltöttük az éjszakát. Nem szeretkeztünk, de az egész nagyon romantikus és különleges volt. Kimondhatatlanul szerelmes voltam, le sem lehetett törölni a mosolyt az arcomról... Hajnalodott már, amikor rátértem a folytatásra. Kérdeztem, hogy mikor látom majd miután hazamentünk, és hogy van e kedve eljönni hozzám valamelyik este. Kitérő választ adott, "még nem tudja..." Ekkor tudtam már, hogy baj van. Görcsösen ki akartam szedni belőle az igazságot, tudni akartam hogy jelentek e számára valamit. Szerelmet vallottam. Azt mondják, hogy férfiak szájából az nagy dolog, és nevezhet akárki szentimentális marhának, de én csak így tudtam és tudok szeretni, őszintén és hevesen. Nekem, akkor, aznap este Anna volt "a lány".

Amint végeztem, a nagy csendben láttam rajta hogy ledöbbent. Majd közölte, hogy nem tud rám "úgy" tekinteni, meg hogy nem kellene erőltetni ennyire. Úgy viselkedtem mint egy gyerek: Lerohantam a kérdéssel, hogy akkor mégis hogyan gondoljak vissza erre a 2 napra, mi is történt köztünk. A válasz az volt, hogy "semmi".

Nem is válaszoltam azt hiszem semmit, csak néztem a sátor tetejét, ahogy ő lassan elaludt mellettem. Azt hiszem dühös voltam és csalódott, de nem reménytelen. Másnap külön autóval mentünk haza. Mikor a haverom kocsijából kiszálltam már remegett a kezem, alig tudtam kinyitni a bejárati ajtót. Bent a szobámban elbőgtem magam, mint egy gyerek. Megütöttem a bordásfalam oldalát, amitől kiment a bütyköm, és marhára fájni kezdett.

Egyszer még megpróbáltam, akartam hogy találkozzunk. Nemet mondott. Nem erőltettem többet, a büszkeségem legyőzte az akarást. Sokáig szarul voltam még miatta. Az iszogatások alkalmával rendszeresen "filozófussá" ittam magam, és óvá intettem minden kedves ismerősömet az Annáktól.
Utólag sokkal tisztábban látom a helyzetet. Sokat jelentett nekem, mert ő volt az első igazi szerelmem. Félreismertem, és butaságokat csináltam az alatt a két nap alatt, amíg hagyta magát. Utólag nem bánom, meg kellett tanulnom ezt a leckét. 2 év után idén februárban találkoztunk ismét, miután megismerkedtem a jelenlegi barátnőmmel. Elégedetten konstatáltam, hogy túl vagyok rajta. :)

A jelenlegi barátnőmmel 10 hónapja lakok egy albérletben. Nagyon szép minden, és nagyon szeretem. :)
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Alan

PS: Nem igaz, hogy neten nem lehet ismerkedni! Én ott találtam meg a párom, és úgy érzem soha jobbat nem találhatok! :) Igaz, nem társkeresőn, hanem egy ismerősön keresztül történt a kapcsolatfelvétel.