A sztori maga nem túl erős, de az nagyon jó duma, hogy bocs, de így elértem az expresszbuszt!

Vajon hova visz az expresszbusz?

Az én sztorim azt hiszem megüti a szintet. Megpróbálom megfogni és átadni a lényegét nektek.

Van egy fiú(őt Lelkemnek hivom és viszont) a szülővárosomból (Fehérvár),akivel kb 10 éve éve találkoztam,beszélgetés és kb.ennyi. Azóta néhányévente teljesen véletlenül összefutunk,a kölcsönös szimpátia pedig mindig jelen van anélkül,hogy ismernénk jól egymást.

Néhány hónapja a véletlen összefutás újra megtörtént,levélváltások után úgy döntöttünk, hogy személyesen folytatjuk a beszélgetést. Miután nagyon kellemesen telt az este, sikerült összekeverednünk.Ezen igencsak meglepődtem,mert tényleg baráti szándékkal indultam el és talán Lelkem is.

Mindenesetre ezután többször randiztunk és elfogultság nélkül mondhatom, hogy eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Én sem értem,hogyan….de a kifejezései,az értékrendje,az elképzelései…nagyon hasonlóak. A találkákon én azt éreztem,hogy maximálisan egymásra hangolódtunk,amelyet visszajelzései is megerősitettek.

Éreztem,hogy érzelmileg is kezdek hozzá kötődni kicsit,amelyet el lehet nyomni,vagy szabadjára engedni. Én kockáztattam és vesztettem. Illetve talán mégsem, hisz olyan életre szóló pillanatokat éltem át vele,amelyeket sosem fogok elfelejteni.

Mint ahogy azt sem,ahogy a vége sikeredett…. :-)

Lelkem jelenleg BP-n dolgozik, én pedig  60 km-re lévő Fehérváron,viszont munkámból adódóan sokat járok Pestre.

Hétköznap rengeteget  beszélgettünk telefonon és msnen, sokszor észre sem vettem az idő múlását. Imádok vele beszélgetni (is :-) és úgy gondolom ő is velem,hisz akkor minek kerestük volna egymás társaságát akár 1-2 órát is naponta.

Előző hétvégén,amikor  végre találkozhattunk volna,sikerült mindenféle kifogást találnia,amiért nem futottunk össze.Azért azt tudni kell,hogy miatta mondtam le azon a hétvégén egy igencsak jövedelmező munkát. Finoman szólva is leb…tam, hogy gondolta ezt,persze csak kertelt. Mindenesetre másnapra összeszedte magát,és a hétköznapok újfent igéretesnek tűntek-sokat keres,beszélgetés…Ezután a mostani hétvégén megismétlődött,ami előzőleg,ez nekem nagyon fájt,ennek ellenére kitartottam mellette. Vasárnap megbeszéltük,hogy ha már nem sikerült tal hétvégén,akkor milyen jó lesz együtt feljönni Pestre,sétálunk meg miegymás. Kértem hogy még hivjon fel járatpontositás végett estefele.Már du. fel akartam jönni,csak gondoltam megvárom hogy találkozzunk végre. Miután–meglepő módon-nem csörgött meg,elindultam az utsó buszra,mert mindenképp jönnöm kellett. Ekkor jött az SMS: bevittek a buszhoz kocsival, igy elértem egy expresszjáratot,amire fel is ültem,bocsi!és amúgy is milyen jó,mert kevesen vannak a buszon!

Ez annyira szar kategória,hogy már nevetnem kellett a szitun és ezt teszem azóta is. :-)

Egy dolog fontos (amit neki gondolom nem mondtak) a busszal kapcsolatban: a pokolba ment,legalábbis remélem.Nem csoda,hogy kevesen utaztak vele.Kiváncsi lennék,hogy drága Lelkem melyik bugyorba került. :-)

 

Itt a sztori vége. Természetesen ez az én variációm,bizonyára ő egészen máshogy élte meg a dolgokat,hisz akkor nem igy alakultak volna a dolgok.

 

Nagyon örülök,hogy relativ könnyedén tudom venni a történteket és ebben nagyban segit az,hogy úgy gondolom:játék az egész élet. SOHA NE FELETSETEK EL JÁTSZANI ÉS KICSIT GYEREKNEK MARADNI….ez fűszerezi meg a mindennapjainkat.

 

Végezetül még valami: mindig nézzétek meg,melyik expresszbuszra szálltok!!!!!

 

Remélem tetszett a mesém: Az ő Juclelke