Ebből a történetből kiderül, hogy a "Hányas a kabát?" azt jelenti P. Mobil nyelven, hogy mi újság. Egy rosszul sikerült randevú után ezt sikerült üzenni.

Gondoltam, hagyom a rosszfiúkat a francba és valami teljesen más típusú sráccal fogok megismerkedni.
Az akkor még barátaim össze is hoztak egy ilyen sráccal, 30-as EGYEDÜLÁLLÓ, visszahúzódó, udvarias, jó humorú, nem nyomulós típussal. Azt gondoltam életem nagy Ő-je lesz.
Régóta tetszettem neki, gondoltam egy két randit megér, hogy jobban megismerjük egymást.

Fokozatosan haladtunk, lassan, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Randizgattunk, bulizni jártunk, bemutatott a tesójának, egy pár barátjának és én úsztam a boldogságban. Figyelmes volt és borzasztó kedves.
Nagyon nehezen oldódott fel, ezért általában a randik sörözgetésekbe fulladtak. Megpróbáltam erősíteni a tudatot benne, hogy nekem csak rá van szükségem, nincs mitől félnie.
Egy hónap után bátortalanul megkérdeztem, hogy esetleg mikor lépünk komolyabb szintre, mi lenne, ha főznék neki vacsorát, hiszen saját lakása van...
... esetleg romantikázhatnánk kicsit esetleg megtörténhetne az a bizonyos dolog köztünk, elég jól ismerjük egymást.

Kezdett fogyni az önbizalmam, mert nem tudtam mit akar tőlem, nem tudott egyértelmű válaszokat adni, folyamatosan magát védte, és türelmet kért. Megkért, értsem meg, idő kell neki, mert keresi az útját és sokat volt egyedül nehéz neki kapcsolatban lenni. Megértettem. Többet nem hoztam fel a dolgot, maradtak  a belvárosi randik azaz a sörözések.

Második hónapban jártunk,amikor átinvitált magához, főzzünk közösen vacsorát, romantikázzunk. Mivel megrögzött agglegény volt, gondoltam meghódítom, leveszem a lábáról, bebizonyítom, hogy én vagyok a világ legjobb csaja.
Mindent elintéztem, bevásároltam, órákon át készülődtem.
Kiutaztam hozzá. Amikor leszálltam a buszról, meg kellett kérnem, hogy vegye el a csomagom, mert kicsit nehéz. Zavartan bocsánatot kért.
Megfőztem a vacsit, fintorgott, nem ízlett neki, elmondta, hogy kellett volna.
Gondoltam, majd az első számú desszert biztosan ízleni fog neki. Megjegyezte, hogy jó de nem elég szép a süti.
Az járt a fejemben, hogy most ugrom ki a hetedik emeletről.

Még nem adtam fel, gondoltam a második számú desszert tuti befutó lesz.
Sajnos itt is tévedtem, a sokadik próbálkozás után megkértem inkább hagyjuk az egészet, majd legközelebb. Inkább aludjunk. Azt válaszolta, bocsánat de vele még ilyen nem fordult elő sohasem, túlságosan akarja és ezért nem sikerül.  Az összes önbizalmam egy szemvillanás alatt köddé vált, biztosan elrontottam valamit.

Másnap reggel elgyötörten ébredtem, megkértem, hogy legyen olyan kedves főzzön nekem egy kávét, mert anélkül nem érzem magam embernek reggel. Azt válaszolta,   nincs kedve felkelni csináljak magamnak. Hirtelen kikerekedtek a szemeim, nem voltam ennyire ridegen tartva még soha. Utánam szólt a konyhába , hogy vigyek, neki is.
Gondoltam magamban akkor kapsz te tőlem reggeli kávét, amikor én tőled.
Megkértem hogy kisérjen ki a buszig, mert haza megyek. Erre Ő  a hetedikről mutogatta, hogy merre menjek, és hogy hol találom meg a buszmegállót és azt mondta nem kísér ki mert nagyon fáradt. Vajon miben fáradt ki? Az oké, hogy én alig aludtam...
Akkor elindultam hazafelé összetörten, megalázva éreztem magam, teljesen másképp viselkedett a saját territóriumában, mint a sörözős randikon. Kétségbe estem.
Magamba zuhantam, és tőle egyenesen átmentem a barátnőmhöz haza sem volt kedvem menni , így a belvárosban ragadtam.
Ott fogadott a pasi e-mail-je másnap reggel amely egy kérdésből állt.
"Hanyas a kabát?"
Néztem a barátnőmre értetlenül, és tőle kérdeztem meg, hogy ez mit jelent?  Ez azt jelenti, hogy "Hogy vagy? " .
Sírva fakadtam, hogy hogy lehetek ekkora lúzer, hogy csak egy ilyen bunkót vagyok képes összeszedni. Nem válaszoltam neki.
Bánatomban megkerestem egy exbarátomat, akinek egy szót se szóltam arról, hogy mi is történt az előző napokban. Nosztalgiáztunk, romantikáztunk...
...másnap reggel kaptam kávét, és szakadó esőben elkísért a buszomig, pedig nem is kértem. Tudatosult bennem, hogy nem  bennem van a hiba.
A pasim, aznap délután talán megérezte, hogy már nem érdekel, és írt egy üzenetet, " Mi van, se kép, se hang?" erre olyan dühös lettem, hogy smsben szakítottam vele. Gyorsan elfelejtettem, a barátaink meg engem, mert nem mertem elmondani nekik mi is történt.

Tescoban nem voltunk,csak én vásároltam, gumit nem tudtuk volna használni, katona tuti nem volt.