Kedves Szakítósblog!

 

Rendszeres olvasója vagyok a blognak és bíztam benne, hogy majd egyszer én is átélek egy olyan volumenű szakítást, ami megállja a helyét a sok vicces, olykor megdöbbentő történetek között. 25 éves, fiatal csajsziként túlvagyok már pár évekig tartó kapcsolaton, amik teljesen átlagos okok miatt és indokokkal értek véget. Ám azt hiszem, a legutóbbi, durván egy hónapig tartó viszonyom viszi a prímet az összes közül.

 

A történet tavaly szeptemberben kezdődött, egy szép, verőfényes hétköznap délutánon. Cd-s autórádiót akartam venni, ezért betértem kis hazánk egyik népszerű műszaki áruházláncának a lakhelyemhez legközelebbi üzletébe. Egy idősebb, nem éppen Adonisznak mondható pasas szolgált ki. Nevezzük mondjuk S-nek. Emlékszem, rám akarta tukmálni a drágább, híresebb márkájú rádiót, de nem sikerült neki, mert én rafinált és tapasztalt csajszi lévén tökéletesen tisztában voltam a ténnyel, hogy a szóban forgó márkát szigorúan kerülni kell, akármekkora népszerűségnek is örvend. Gondolom, azért tette, mert magasabb jutalékot kapott volna érte. Bevallom őszintén, már ott elindult valamicske vonzalom S. irányába, mert jófejnek tűnt és elég kedélyesen elbeszélgettünk, persze szigorúan a vásárlás keretein belül. Kb. egy hónappal később pedig fülhallgatót vettem ugyanott. Akkor nem S. szolgált ki, de észrevettem, hogy elég jól méreget a szemeivel. De nem történt semmi.

 

Aztán telt-múlt az idő, majd karácsony előtt pár nappal kaptam egy iwiwes üzenetet S-től, amiben megemlítette az autósrádió vásárlásomat. A levél végén pedig nemes egyszerűséggel az msn-elérhetőségem után érdeklődött. Válaszoltam, megadtam, felvett és beszélgetni kezdtünk. Ezután villámgyorsan zajlani kezdtek az események, bár én eleinte lazán kezeltem, nem tulajdonítottam a dolognak nagy jelentőséget. Szinte minden este folyt az online csevegés, aminek során megtudtam, hogy durván 13 évvel idősebb nálam, túl egy házasságon, amiből született egy kislánya, aki jelenleg a 7-edik évét tölti. Telefonszámot is cseréltünk. Onnantól pedig minden reggel kaptam az üdvözlős, szép napot kívánós sms-eket. Karácsony második napján találkoztunk először, beültünk egy sörözőbe,szimplán elbeszélgettünk, semmi különös nem történt. Majd ezután folytatódtak a napi szintű msn-ezések és sms-ek. Január elején találkoztunk legközelebb, egy másik sörözőben, ami úgymod a törzshelyünkké vált. Akkor kedves kis anekdotákat hallgathattam S. különböző helyzetekben történő durva mértékű lerészegedéséről. ( Állítása szerint egy alkalommal még az autó alá is beesett a nagy alkoholmámorban úszva.) Ráadásul mindezt akkora átéléssel, kaján vigyorral az arcán mesélte, mintha ez lenne a világ legviccesebb dolga. Na ezen a ponton sejthettem volna már, hogy nincs minden rendben agyilag. Továbbá megtudtam azt is, hogy immár 9 éve húzza az igát a szóban forgó műszaki boltban. Meg is jegyeztem, hogy érdekes, mert én eddig még sosem láttam ott, pedig nem egy alkalommal vásároltam ott.

 

Végül kezdett valami kapcsolatféle alakulni, bár sosem vitattuk meg, hogy tulajdonképpen mi is van közöttünk. Csak annyit tudok, hogy elég hamar és egyre többször került szóba a szex, mint társalgási téma msn-en. Persze mindig ő hozta fel. Na itt is gyaníthattam volna már valami negatívat. De ennek majd később lesz jelentősége. Aztán a harmadik randin felmentem a lakására, talán túl hamar (vascső), de a csókolózáson kívül nem történt több. Gondoltam, ne szaladjunk már annyira, elvégre van idő. Meg én nem is vagyok az a típus, aki rögtön tálcán kínálja magát egy-két hét után. Persze ha S-en múlott volna, akkor tutira vadul gyúrtuk volna a lepedőt minimum egy órán belül. Következő alkalommal már nála is aludtam, mert mint írtam, elég gyorsan zajlottak az események. De akkor sem történt még meg a dolog. Utána egy kellemes, napsütéses szombaton találkoztunk, amikor termálfürdőzés és szauna volt a betervezett program. Nos, ez meg is történt. Viszont ugye utána sürgősen pótolni kellett a folyadékveszteséget. Persze mivel mással, mint némi kólába kevert jagerrel. Sikerült is terjedelmesebb mennyiséget inni, így cseppet alkoholos befolyásoltság alatt, aminek növekedésével egyenes arányban csökkentek a gátlások, megtörtént az első szex. Olyan hirtelen, gyorsan, nem is tartott túl sokáig. A kapcsolatféle pedig továbbra is alakulgatott.

 

Viszont egy-két nap elteltével azt vettem észre egészen apró jelekből, mintha kicsit kezdene lanyhulni az a kezdeti hatalmas lelkesedés irányomban. (Talán mert megkapta a testemet?) Annak ellenére, hogy nem voltam szerelmes belé, egyáltalán nem díjaztam a dolgot. Aztán megint mentem a lakására, ahol nagyon kedvesen fogadott. Őszintén örült nekem. Vagy legalábbis úgy tűnt. Megint szex, ami már tovább tartott, mint az első. Tehát azt hittem, hogy minden rendben van, csupán a kis agyam fogaskerekeinek aktív tevékenysége űzött gonosz tréfát velem az elmúlt napokban. Hát nem így volt, ugyanis mint kiderült, az észrevételeim tökéletesnek bizonyultak. S. szinte egy teljes hétvégére eltűnt. Se kép, se hang. Végül írtam egy sms-t, hogy mégis elnyelte tán a föld, amire másnap érkezett egy válasz msn-en, miszerint lefogyott a pénz a telefonjáról, így nem tudott visszapötyögni. Esküszöm, nem csodáltam volna, ha rászakad az ég. Ekkora orbitális, átlátszó hazugságot még egy értelmi fogyatékos is ki tud találni. Végül az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor vasárnap este beléptem msn-re, erre abban a szent minutunban kilépett. Nyilván hogy még véletlenül se kelljen beszélgetnie velem. Na én akkor írtam egy dühös hengvételű sms-t, hogy most legyen szíves megmagyarázni, mégis mi volt ez az akció az előbb? Pár perccel később bejelentkezett, benyögött valami kamuszöveget arról, hogy nem funkcionált az msn. Én pedig megunva a sumákolást, rákérdeztem, hogy más baj nincs? Mire gondolok? Jött a válasz. Vajon mire? Konkrétan arra, hogy le akar-e építeni, merthogy nagyon úgy tűnik. Na erre a sarokbaszorításra elkapta az őszinteségi roham és bevallotta, hogy szerinte nincs értelme tovább folytatni a kettőnk közötti dolgot, mert egy kapcsolatban nagyon fontos a szex és nálunk az nem működik, merthogy én nem élvezek el minimum 5-ször egy aktus alatt. És neki javarészt ilyen barátnői voltak. Ja, hát elnézést, hogy nem vagyok egy nimfomániás pornókirálynő. És azért is én kérek elnézést, hogy nálam nem a folytonos orgazmus jelenti az átlagot. De akinek a mennyiség számít és nem a minőség, annak váljék egészségére. Őszintén szólva, az ominózus beszélgetés után képtelen voltam aludni a méregtől és fél éjszaka fogalmazgattam magamban a dühös iwiwes üzenetet, amit majd jól megírok S-nek másnap. Meg persze vertem a fejem a falba, hogy mégis hogy lehettem ekkora idióta és hogy várhattam meg, hogy ekkora csalódás érjen, ráadásul ilyen banális módon.

 

Szóval, szinte nulla alvással a hátam mögött, reggel félálomban hallottam, hogy sms érkezett. S. küldte, miszerint meggondolta magát, túlreagálta helyzetet, beszéljük meg. Na jó, gondoltam, lássa, hogy jószívű vagyok (bár normál esetben semmisnek kellett volna tekintenem azt az sms-t), lehetőséget adok a magyarázkodásra. Azóta pedig folyton fűz msn-en, hogy mélységesen sajnálja, hogy megbántott, találkozzunk és próbálkozzunk újra. Hát őszintén szólva, a történtek után nem hinném, sőt egyenesen biztos vagyok abban, hogy nagyon nem kellene beadnom a derekamat. Úgysem lenne jó vége, másodszorra sem. Meg nem vagyok én komplett idióta.

 

Tanulság? Nem minden az, aminek látszik. Az ember lánya azt gondolja, hogy minden tökéletesen rendben van, aztán egyszercsak jönnek a gyanús jelek, majd végül derült égből villámcsapásként pofára esik. Azért rosszul esett a dolog, annak ellenére is, hogy nem tápláltam heves érzelmeket S. irányába és valahogy nem tudtam vele hosszútávú kapcsolatot elképzelni.

 

Tescóban nem voltunk, a gumit S. vette, katona nem tudom, hogy volt-e, ez sosem került szóba a beszélgetéseink alatt. De szerintem volt.

 

Üdv mindenkinek: A.