És talán egy év is eltelt mire egy közös ismerősünk elmesélte mi is történt azon a héten, amikor én azokat az üzeneteket küldtem annak a fiúnak.

A kép innen

Sziasztok!

Egy mókás történetet szeretnék megosztani veletek tinédzserkorom dereka tájékáról. 15-16 évesen nagyon menő csaj voltam mind a suliban, mind a törzskocsmánkban. Ivarérettnek és nagyon felnőttnek éreztem magam, csüngtek is rajtam a pasik. 

Minden hétvégén egy körút közeli rock kocsmában ittuk magunkat részegre a barátnőimmel, ahol volt szerencsém számos deszkás, fültágítós vadállattal megismerkedni. Volt is egy ilyen deszkás, de fültágító mentes fiú, aki nagyon megtetszett nekem. Nevezzük az irónia kedvéért Káposztának. Nos Káposzta kihasználva szimpátiámat el is hívott randizni a giccses, ám tiniket teljes mértékben elvarázsoló romantikus indián teázóba!:D Remek pár órát töltöttünk együtt, rögtön lelki társak és örök szerelmesek is lehettünk volna, de azért ennyire még akkor sem voltam naiv. Kinek ne lenne gyanús egy fiú 41-es lábbal... Mivel a randi hétköznap volt és összejönni hétvégén illik, így csak pár nap múlva volt közöttünk csók, tehát számomra az összejövés pillanata, ami naivságom kis jelét mégis mutatja. Természetesen el voltam ájulva magamtól. Aztán pár nap múlva feltűnt, hogy nem keres, nem hív. Írtam neki az elején kedves "mi van veled" üzeneteket iwiwen, majd a kevésbé kedves "hogy bánhatsz így egy lánnyal" hangvételűeket is. Rájöttem, hogy a dolog akármennyire is bizalomgerjesztő volt számomra, mégis bukó lett. A következő megálló újra a hétvége, amikor is születésnapomat ünnepeltük ugyanabban a kocsmában, ugyanazokkal a barátnőimmel és ugyanolyan részegen. Ez a fiú ugyanúgy ott volt, de már nem akart tőlem semmit. Túltettem magam rajta. Nem is miatta, hanem az önérzetem miatt azért eléggé meg voltam sértve. Kicsit le is szálltam a magas lóról azt hiszem. És talán egy év is eltelt mire egy közös ismerősünk elmesélte mi is történt azon a héten, amikor én azokat az üzeneteket küldtem annak a fiúnak. Egy deszkaparkban voltak éppen, ahol azt találták ki, hogy aki beadja az általuk kitalált trükköt, annak nem lehet csaja. Hát beadta és nem lett csaja. Amikor megtudtam dühös voltam és úgy éreztem, hogy szégyellnem kell magam, hogy ennyit érek egy srácnak. De aztán rájöttem, hogy jól tette, meg kellett tartani a fasza gyerek képet és felesleges lett volna úgy tenni mintha egy randi után olyan fontosak lennénk egymásnak. Ráadásul 16 évesen. És igazából azóta is az egyik kedvenc szakítós sztorim.:)

Tescoban akkor még nem jártam a szüleim nélkül, gumit ő vett volna, ha vett volna, katonaságról pedig még csak nem is hallott szerintem.