Így hát adta magát, naplementés erdős séta, lesen való megpihenéssel.
Sziasztok! Egy régi történet a gimiből, amikor én is (lány) és ő is 16 voltunk. Hossza kerülgetés után elhívott randizni lesre. Értsd: erdész tagozatos volt, mindene az erdő, így hát adta magát, naplementés erdős séta, lesen való megpihenéssel. Februártól jártunk egészen a tanév végéig. 1. pofára esés: elment egyik hétvégén bulizni, abból az apropóból, hogy meglett a nyelvvizsgája, majd vasárnap a koleszban: "megcsaltalak 2 lánnyal, de nem feküdtem le velük".De jó. Persze az ember szerelmes...nem baj, túléljük. Következő hétvégén én is megcsaltam,bár nem 2 fiúval, és nem is feküdtem le vele. Tanév végén könnyes elbúcsúzás (merthogy kb. 70 km-re laktunk egymástól): majd keressük egymást, találkozunk, elmegyünk egymáshoz. Na igen. 2. pofára esés: a srác eltűnt.Nem hívott, ha hívtam (gondolom) letagadtatta magát. Se baj, lesz más, jobb... Szeptemberben beköltözés koleszba, amikor jön velem szemben széttárt karokkal, nagy vigyorral, hogy én mennyire hiányoztam neki...Képzelem. Tőlem annyi telt ,hogy "szia" és mentem tovább. Részemről ennyi. Rá 2 hónapra részegen,sírva odajön, hogy mennyire szeret, és mennyire megbánta a nyarat, és amúgy meg nem csalt meg. Biztosan, hihető. Ő: Amúgy van már valakid?Tetszik valaki? Én:Van valaki... Ő: Ismerem? Én: Igen (az egyik jó barátja volt...) Tanulság annyi, hogy az 1. pofára esés után megspórolhattad volna azt a néhány perces telefonhívást.
Az utolsó 100 komment: