Nem az ajándékok árát szerettem volna én, hanem amit kölcsön kért a tetoválására tőlem.

Keresed, de nem találod az igazit? Szakíts magadnak új szerelmet!

Hazudozás, kihasználás, megcsalás, öngyilok kísérlet nálam, meg minden ami kell. Ez nem egy szokványos történet, bár kell nekem mindig netes lányokkal ismerkedni. 28 éves pesti srác vagyok, a lány, V. jóval fiatalabb volt tőlem, és vidéki. Igazából egy jó barátom kukázta őt a netről, de már 2 hét után kidobta, ekkor csaptam le rá én, eleinte csak barátilag, aztán nagyon gyorsan össze is jöttem vele. Első ránézésre ke Kedves lány volt, rettentő dekoratív is, és jól is indult a kapcsolat. De már az szemetszúrhatott volna, hogy V. egy kicsit stikkes. Kora ellenére harmadszor járja az első gimnáziumot, és valamiért irdatlan kevés barátja van. Én megtettem mindent, belevittem őt a pesti élet sűrűjébe, és mondjuk úgy, központi figurát csináltam belőle a társaságban, amit nem kellett volna. Ezzel valamiféle olyan egohullámot indítottam be nála, hogy teljesen megváltozott. Új ruhák, új társaság, a rettentő rossz tanulmányai miatt pedig új iskola (az ország egyik legsittesebbike) Környezetváltás is. Ekkor kezdődtek a gondok, pedig sajnos én már jócskán beleszerettem. Az eddig is úgy volt, hogy én fizettem mindent, mert én álltam jobban anyagilag mint pesti dolgozó ember, és nem mint bukott falusi, rossz családi körülményekkel. A kihasználás eddigre már mindennapos volt, de én szívesen áltam mindig mindent, ebédeket, vásárlások, ajándékok. Én mondjuk se születésnapomra de még karácsonyra se kaptam már semmit se. Egyik este meg megtörtént itt a legrosszabb. Mig én lefeküdtem aludni, ő 90 db nyugtatót szedett be, és a mentős vitte el tőlem, s csak a szerencsén múlott a dolog, hogy életbe maradt. Utána jó 1 hónapig nem is találkoz(hat)tunk, szülei szerint mindez az "én hibám volt", eltiltás volt. Aztán megenyhültek, de addigra már egy teljesen más V.-t kaptam vissza. Hülye voltam mert még mindig belementem a folytatásba. Talán mint férfiszokás, V. továbbra is rettentő dekoratívsága végett. Eztán már egyértelmű jelek kezdtek lenni: V. ugyan narkolepsziás volt, és már korábban is el-el aludt ilyen este 7-8 felé szombatonta, ez most szaporodott, és mindez a szex rovására is persze. Valamint újabban már nem csináltunk semmit sem a korábbiakhoz képest... Ültünk nálam, vagy nála a szobában, és tvztünk vagy ettünk... Eztán lettek gyanusak a dolgok. Eltünedezései hétvégenti éjszakánta, mikor vidéken volt, mialatt én meg pesten. Ha szóltam érte mindig az volt a válasz, hogy "miért nem bízok benne, sosem csalt még meg". Folytatódott ez rengeteg ideig, telefon nemfelvevés, de ugyanakkor máskor meg úgy akaszkodott rám, mint a légypapír. Az egész dolognak a Facebook tett pontot a végére, ahová - kövezzetek meg, - beléptem a profiljára, mivel tudtam a jelszavát. Jogom volt azért 1 és fél év után tudni, hogy az ezernyi apró jel mit rejt. Meg is találtam a levélkéit, kikkel randi, meg milyen fickóknál alszik ő a tudtom nélkül. Szóvá tettem, de még én voltam a szemét, amiért be mertem lépni. Eztán még ő jelentette be, hogy "most akkor legyen szünet". Szünet után még sajnos elég sokáig elhúzodott a történet, mert szerettem - míg egy napon aztán kifakadtam... És úgy elküldtem a halál retkes valagába, hogy a lábán nem állt meg. Még a blogját is beszüntette azóta, és teljesen eltűnt, egyetelen egy ismerősöm sem tud róla semmit (pedig jócskán beépült ide közénk). Megjegyzem jókora tartozásommal (nem az ajándékok árát szerettem volna én hanem amit kölcsön kért a tetoválására tőlem), illetőleg a ruháim amik nála voltak. De persze gondolom "még én vagyok a szemét" mindezért. Kitudja hol lehet most, már lassan fél éve hogy semmit sem tudok felőle. Én minden emléket mesemmísitettem róla (pedig ilyet egy exbarátnőmmel sem tettem). Elérni nem tudom - na nem mintha akarnám, max amivel tartozik azért. Ott él a kis lepukkant viskóban gondolom lent a kisfalujában. Vagy lehet ezúttal tényleg öngyilkos lett. Egészségére akkor.