Ez a tárolósdi nem az én stílusom, még az ágyneműket is kidobtam, és alig várom a lomtalanítást, hogy a közös kanapé eltakarodjon.

 

Cicu, te mit csináltál vele? - kész szerencse, hogy 2011-ben nem én vagyok az első elvált a korosztályomban, lehet tájékozódni. Nézd, itt van, mutatja. Itt döbbenek rá, ez a tárolósdi nem az én stílusom, még az ágyneműket is kidobtam, és alig várom a lomtalanítást, hogy a közös kanapé eltakarodjon, szívem szerint az ágyat is leküldeném a csatornába. Exférjnek bezzeg nincs ilyen problémája, évekkel ezelőtt elhagyta a gyűrűjét, pont, amikor én kifogytam az enyémből, de eme szerencsétlen események mélyre szántó szimbolikájába most ne bonyolódjunk bele.

 

A gyűrűnek át kell alakulnia, de mivé?

 

Csináltass belőle fülbevalót! - mondja a másik, de nem hordok fülbevalót, minek vesződjek, költsek valamire, ami nem kell? A többiek tanácstalanok, vagy szeretik a pasijukat, ezért bele se akarnak gondolni, nincs egy jó történet, muszáj leszek magam megírni.

 

A gyűrűt bizony nem egy ékszerész, hanem pénz segítségével fogom átalakítani, itt rögtön felhördül a női kórus. Csillapításukra megígérem, a vastag és nehéz aranyat nem rezsire, kajára fogom költeni, - nálam benne lenne a pakliban, hogy később bánjam, mint vad kutya - hanem valami igazán komoly, maradandó, értékes, - nem csak pénzben kifejezhető értékre gondolok - tárgyra.

 

De mire?

 

Ha az elváláskor eleve nem tetováltattam volna fel egy jelentős A/4-es emlékeztető mintát az oldalamra, az jó megoldás lenne a gyűrű árából, de még egy ilyen nagy állomásért sem fogok két matricát ragasztani a bőröndre. Így ez a kiváló ötlet elúszott, a fene tetováltasson egyet az elválásnak, egyet a gyűrűnek, ennyi erővel rég telibe varrathattam volna magam mindenféle csip-csup ügyekkel.

 

Az életből fokozatosan kopik ki egy évtizedes kapcsolat, először még az új ruhadarabok is megbélyegzettek, eleinte az óhatatlan találkozásokkor elfojthatatlan a kérdés, új inged van? De ezek az események pár hónap után érdektelenné válnak, egyre több új ingünk van, egyre kevesebb közünk egymáshoz, így megy ez. A múlt kopik, tíz év sem higany, szépen kimosódik a szervezetből, az úristen, ennél a kurva életnél még az a kurva élet is jobb volt izzadt ébredések megszűnnek, és aki lépne előre, annak az ingek mellé jönnek új elfoglaltságok. Vagy melléjük visszajönnek a nagyon régiek, és az élet kurvasága lassan, de teljesen elmúlik.

 

Így jött vissza a motor, ami azért nem jöhetett vissza eddig, mert aki nem motorozik, de sokszor aki igen, az is félt. Most nem félt senki, vagy aki szeretne félteni, már a csomagban kapja a motort, úgy nincs vita. Motoros csajba belezúgni, vagy a csajom motorozni akar, a két érzés távolról sem ugyanaz.

 

A motorral viszont akkor elment a bukósisak, a gerincvédő, a kesztyűk, csizmák, mert fontosabbak voltak a repülőjegyek, az új szerelem fontosabb volt a réginél.

 

Így ment el most a gyűrű, és jött az árából a gyönyörűszép, régi-új (ugyanaz a márka, mint a régi volt) bukó. Egy kezdőbetűt azért felmatricáztam rá őrangyalnak.