@Barnebyte:
Azt gondolni, hogy te sem változtál és ő sem... hm, ez érett gondolkodás? Mind változunk. Egy nap alatt is.

Nem kell utálni. Az exeim többsége rendes, értékes ember. Csak épp nem jött össze a dolog. Ennyi. Nincs rájuk szükségem érzelmileg, fizikailag meg pláne. E-mailezzünk, hogy "Hlló, hogy vagy, mi újság?" Mégis mi a fenének? Élje ő is az életét, ahogy én is az enyémet. Pont.

@Barnebyte: hmmm, mert a pasik aztán tényleg heteken-hónapokon át elemzik a tanulságokat, amelyeket levonhatnak az előző kapcsolatból, tényleg! Az általános gyakorlat a következő: "ez egy hülye picsa volt!" Majd beugranak az ágyba egy másik csajjal.

@Barnebyte: Igazan remek megnyilvanulas ez a "Hogy tanulj belőle" :)) Nemkellex, tanu'ja', megmondtak a tutit! ;)

@Frigyesur:
Igenis, Nagyuram!! :)

Egyébként tanultam minden esetből, vagy legalább megkíséreltem. Ehhez nem kell szívbéli jó barátságot ápolnom az exekkel. :D

@Easyke: Teljes mertekben igazad van. A ferfiak sokkal-sokkal erettebbek, es sokkal-sokkal tobbet elemzik a kapcsolatokat, ez a kulonleges ismertetojeluk :)))

@Easyke: Igen, sajna a férfiak között is van példa az általam leírt esetre, de ha én nem ilyen vagyok, és az eddigi barátnőim egyike sem ilyen, és a mai napig barátok vagyunk és bármiről bármikor el tudunk beszélgetni, akkor azért az jelentheti ezt, hogy van kivétel. Vagyis hogy sajnos, hogy kivétel, mert szerintem ennek így kellene működnie normálisan.

Most mit lovagoltok ezen a barátság témán?
"Barátok? - kérdeztem,de azt mondta, inkább csak "jó ismerősök""
Ebből nekem nem az jön le hogy a másik barátkozni akarna.

@nemkellex: Nagyon helyes. Fontos, hogy az ember befogado legyen.

Magam reszerol nem szorulok ra, hogy az exeim a barataim legyenek, vannak barataim amugy is. A kevesebb neha tobb. ;)

@nemkellex: Jó, de az alapvető értékeink tekintetében nem változunk, az erkölcsünk, morálunk nem változik. Persze, a korábbi tapasztalatok birtokában folyamatosan változunk, de ez a változás a másik féllel szinkronban történik történik, legalábbis egy jó kapcsolatban. Kialakul egyfajta "közös morál", és ez jelenti a kapcsolatot. Meg persze a szex. A barátokkal is ugyanez a helyzet: az alapvető értékrendekben mind egyetértenek, egymást a bizalmukba fogadják, és nem játszanak szerepet egymás előtt. Ha már egy ilyen értékes kapcsolat kialakult, azt hatalmas pazarlás eldobni. Ugyanez érvényes nálam az exbarátnőkre is. Nem zárom ki őket a bizalmi körömből azért, mert nem alszunk egymás mellett. Persze ehhez a másik félnek is így kell gondolkodnia, különben nagyon csúnya vége lehet.

@Barnebyte:
És ha a másik fél nem így gondolkodik, akkor feltétlenül csúnya vége lesz? Nem. Ha a másik félnek egyszerűen nincs rád szüksége, zokon veszed? Én ugyan nem. És ha már nem zárod ki őket a bizalmi körödből: megvitatod velük az aktuális barátnőddel felmerülő gondjaidat/örömeidet? Nekem, mint aktuálisnak ez nagyon nem jönne be. Válóok lehet. És most akkor lehet gondolkodni, hogy inkább egy olyan kapcsolatba feccelsz energiát, ami már bizonyítottan nem működik, vagy egy olyanba, ami esetleg működhet?

@nemkellex: Ha a másik fél nem tud hasonlóan túllépni a változáson, akkor legalább akkora távolságot kell tartani, mint amekkorára szüksége van. De lehet nagyobbat is.
Ha neked, mint aktuálisnak nincs akkora önbizalmad, hogy felismerd: kellesz a párodnak, és nem tudsz megbízni benne minden körülmények között, akkor az a kapcsolat nem százas. De a másik oldalról megközelítve: ha úgy gondolod, hogy az ex jobb lehet nálad, licitálj rá. Legyél jobb. Ha mondjuk elhagy az ex miatt, akkor az azért történt, mert egyszerűen jobb volt nálad. És te nem tudtad lepipálni.
Az utolsó kérdésed pedig önmagyában nettó hülyeség: nem csak egyetlen kapcsolatba "feccelsz energiát". Az egész életed folyamán ezt teszed. Ha rámosolygok egy kislányra a buszon, akkor az felesleges? Ki mondja?
És ott vannak a barátok. Rájuk is hiba energiát pazarolni? Ebből áll az életed: kapcsolatokat ápolsz megállás nélkül. Ha egy kialakult kapcsolatnak -mindkét fél által összhangban- túl nagy az értéke, miért kellene eldobni?
Nekem feleségem van, akinek hűséget fogadtam (utána talán esküdtem is), ettől függetlenül vannak barátaim, és igen, van közöttük nő is. A te értékrended szerint akkor a baráti társaságomban lévő hölgytagokkal nem cseverészhetnék, nem járhatnék el velük bulizni, mert feltételeznem kellene, hogy a feleségen nem örülne neki, mert nem bízik bennem eléggé? Ez egy kicsit negatív hozzáállás.

Nos, ebben az esetben talán jó is volt a megérzésed, hogy kezdeményezz csak beszélgetést érzések témában. Mára már megcsalt ember lennél.

@nemkellex: Bocsánat a hangnem miatt, visszaolvasva kicsit túl csípősre sikeredett.

Hát azt hiszem, ezt hívják tiszta lezárásnak.
Semmi dráma, balhé, könnyek, és kiborulás, csak a szikár tények.

Ha odáig jutottatok,hogy már eléálltál és meg tudtad neki mondani,hogy nem tudod mennyi az annyi, akkor ennek már régen vége volt, csak az utójáték zajlott már.

Jobb szakítást nem is kívánhatnál. Fájdalom-mentes meg úgy sincs.

@Barnebyte: Szerintem ez nem pont így van, ez a másik véglet legalábbis. Az, hogy nem leszünk "barátok" a szakítás után, egyáltalán nem jelenti azt, hogy utálni fogjuk egymást. Én pl. nem utálom egyik exemet sem, jóban, beszélőviszonyban vagyunk, előfordul, hogy össze is futunk olykor, de ezt nem mondanám barátságmak, nem ők azok, akikkel megosztom örömöm-bánatom, miért is kéne, hogy így legyen? Miért "kéne", hogy bárhogy is legyen? Abszolút egyén- és kapcsolatfüggő, ki milyen viszonyban marad az exével, de az, hogy "nem barát = utált ellenség" butus feltevés. :)

@nemkellex: attól működik, hogy működtetik. Ez a csodaváró-, próbálgatással igazikeresős hozáállás nem szokott sikeres lenni.

@Barnebyte:
Nem csípős, csak nem igazán értjük egymást. Nem arról van szó, hogy nem lehetnek nő barátaid, nem cseveghetsz velük. Szimplán arról, hogy nekem, mint aktuálisnak, nem esik jól, ha az exeddel dumálgatod ki a dolgainkat. Persze az sem, ha a haverokkal, de az az "elviselendő" kaszt, nem kell belőle ügyet csinálni, mert nem az. Ha viszont valaki olyannal tartasz fenn baráti viszonyt, akivel előtte szerettétek egymást, óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy régen őt szeretted, neki mondtad azokat, amiket most nekem. Ez nem önbizalomhiány, hanem emberi természet. Van, aki felül tud emelkedni rajta, van aki nem. Én az utóbbiak közé tartozom, és kész. Próbáltam változtatni rajta, nem sikerült. Ha nekem úgy kell elfogadnom a másikat, ahogy van, akkor neki is engem, nem? Fogadjon el így. Ha meg az exeihez jobban húz, akkor nincs értelme kínozni egymást.

@Dekatlon:
Ó, megint okosabb lettem. Köszönöm neked! Nem is gondoltam, hogy tenni kell a boldogságért! De jó, hogy mondod! A Sötét Nagyúr mennyire fog örülni, amikor majd látja: mi mindent tanulok ma!!! :D

@Barnebyte: Pasik is ugyanezt csinálják. Nem nemfüggő ez, inkább személyiségfüggő.

@Barnebyte:
Ja, és az ex már csak azért sem "jobb" nálam, mert ő ex, én meg aktuális, nem? :D

@kiscickány: Én is pontosan erről beszéltem. :)
Csak az első kommentek láttán gondoltam megosztom az én álláspontomat is, mert sajnos azt vettem észre, a nők egy eléggé bő rétege nem tud objektíven kiértékelni egy kapcsolatot, annak lezárását követően, mert először fűnek-fának elpanaszolják, hogy az ex milyen szemét volt, utána mély önsajnálatba esnek, nem sokkal később pedig összejönnek egy ugyanolyannal, aminek megint szakítás lesz a vége. És kezdődik az egész elölről. Nálam eddig bejött, a kibeszélősdi, ha már egyszer bizalmat szavaztam az exemnek (a valódi bizalmamat nagyon nehéz kiérdemelni), ezt a bizalmat nem fogom megvonni tőle, csak mert innentől kezdve nem együtt öregszünk. Néha találkozunk, néha elmegyünk ide-oda, néha csak beszélgetünk, és hidd el, az exedtől visszahallhatsz olyan dolgokat magaddal kapcsolatban, amit a barátaid nem nagyon akartak felróni hibának, vagy egyszerűen csak nem tudtak róla. És ez nem sértés, magadat megítélni nem tudod, ehhez külső szemlélő kell, akiben megbízol. Erre való az összes barát. És erre kellek ehhez én is.

@Barnebyte:
1. akikről te beszélsz, azok a hisztis picsák. Remélem, hogy mégsem olyan széles réteg!

2. Tehát az ex az önismerethez kell? Na ne... kösz, de nem. Aktuális problémákat aktuális párkapcsolatban oldunk meg, az aktuálissal. A "tanulunk a hibáinkból" rendben van, de hogy az exszel elemezgessem őket (meg magamat)... mint mondtam: különbözőek vagyunk, mások az igényeink, maradjunk is ennyiben.

@gernika:
Jézus még él? ;)

@nemkellex: Az csak azt jelenti, hogy volt egy pillanat, amikor jobbnak bizonyultál. De azt azért lássuk be, hogy a demo verzió végére (az a bizonyos lila köd, amikor kényszeresen ráerőszakolod választottadra a jótulajdonságokat, és nem törödsz a rosszakkal) azért megismeri a választottad a "sötét oldaladat" is, ennek tudatában pedig folyamatosan változik a kapcsolatban betöltött szereped eleinte. Ha nem tudnak létrejönni ezután a szükséges kompromisszumok, bizony könnyen átveheted az ex szerepét.

@Barnebyte:
Az nem rózsaszín köd? Csak a kötekedés kedvéért! ;)

Igazad van, ez így működik. Én igazi kapcsolatra gondoltam, ami már működik, nem próbaidősre. Nem fogalmaztam világosan.

@nemkellex: Ó nem csak a hisztis picsák. Ott vannak még a kapuzárási pánikosak és az egyedülálló anyukák. azért ez eléggé széles réteg. Bár a halmazok keverednek az tény.
Az aktuális problémákat én mindig úgy és ott oldom meg, ahogyan és ahol először lehetőségem nyílik azt megoldani. Ha ez a feleségem segítségével történik (márpedig az a gyakoribb), akkor úgy, de a lehetőséget megteremtettem arra, hogy egyes kérdéseket más szemszögből megközelítve is megvitathassam egy olyan emberrel, akinek adok a szavára.
Értem, hogy mit mondasz, és lényegében egyetértünk, én sem mondom, hogy egy ilyen barátságot mindenképpen erőltetni kell, de ha igény van rá mindkét fél részéről, akkor butaság lenne eldobni.
Az más kérdés, hogy ha a másik féllel nem tudok kialakítani egy ilyen kapcsolatot, akkor valamit nagyon elszúrtam az elején, tehát meg kell nézni, hogyan történt, és tanulni kell belőle, hogy legközelebb ne történjen meg. Bár én könnyen beszélek, az életem párkeresős problémáját már megoldottam, és elégedett vagyok. Ezért nagy a szám. :)
De minden rajtunk múlik, akárhogyan dönthetünk, ez benne a szép. :)

@nemkellex: Hm?

@nemkellex: Jóvanna. :)
A demóverzió találóbb, de csak mert kocka vagyok. :)
Volt gyerekkoromban egy ilyen készségfejlesztő játékom, egy műanyag gömb volt, és különböző alakú hasábokat kellett átejteni a megfelelő résen, bele a közepébe. Ez a rószaszín* köd olyan, mintha a négyzetet próbálnánk mindenáron átpaszírozni a kör alakú nyíláson, hitegetve magunkat és a körülöttünk lévőket, hogy az tökéletesen beleillik. Picit, mintha megőrülnénk, persze ettől még hihetetlenül jó érzés, de ebben az állapotban a másik felet megítélni teljességgel lehetetlen.

*: lila
:)

@Barnebyte:
Akkor maradjunk annyiban, hogy lényegében egyetértünk, csak mások az igényeink. Ja, és hogy nagy a szád. :D Te mondtad! De jó neked. ;)

@gernika:
Jaj, elfelejtettem, hogy ti Fricinek hívjátok Nard vallásallergiája miatt... :D

@Barnebyte:
:D

@Barnebyte: Az első állításod szerintem mind2 nemre pont ugyanolyan mértékben igaz, amúgy meg teljesen jogos, természetes, hogy a friss szakítás után az 1. reakció a fájdalom, csalódottság, düh. Ezt is meg kell élni. Következő fázis, mikor már kitomboltuk magunkat, hogy átgondoljuk ésszel is a dolgot, levonjuk a tanulságokat, ami segít a továbblépésben. Az exet nem kell utálni, csak mert köztünk nem működött, laza kapcsolat is tartható, miért is ne, viszont minek hozzá a szakítás után ragaszkodni, szoros kapcsolatot ápolni, vele, szerintem inkább káros ez, főleg, ha megjelenik az aktuális is, aki ezt nagy valószínűséggel nem fogja díjazni - joggal.

@nemkellex: Ja a höri? Pöcinek hívom, jól van, már a második futókereket veri csapágyasra. Nem fél már, csak az érintés nem jön be neki, szóval csak megerőszakolni tudom, ő nem élvezi. :) Viszont figyelget a hangomra, meg jön a kezem után, Nardtól is elveszi már a szotyit.

Hát nem tudom. Ezt a szerelemből barátság dolgot sose értettem. Mert egy olyan férfihoz, akihez nem volt közöm, tudnék csak emberként viszonyulni, de egy olyanhoz, akivel kapcsolatban éltem, biztosan nem. Lehet, hogy ez csak akkor működik, ha a testi vonzalom teljesen megszűnik a szakításig. És senki nem sérül érzelmileg. Szerintem az, hogy ezek teljesüljenek, elég ritka.

@kiscickány: De pont ezzel az első reakcióval van baj. Ha a kapcsolatotok mellékvágányra futott, akkor annak nem a szakítás az első jele. A kapcsolatodat a pároddal ne egy állandó valaminek képzelj el, inkább egy olyan dolognak, amibe mind a ketten hordotok építőelemeket és közösen építgetitek. Ha görbe a fal, az már az első pár sor után látszik, tehát nem szabadna meglepődni a különváláson. Aki meglepődik, az nem vett figyelembe minden körülményt az állapotának az elemzése (és így a jövő tervezgetése) során, vagyis hanyag volt. Persze, vannak szélsőséges esetek, amikor valamelyik fél szándékosan felrúgja a kimondatlan szabályokat (tényleg, miért is kimondatlanok?), olyankor érheti meglepetésként a másik fél döntése.
Annyira egyszerűnek kellene lennie ennek a dolognak, hiszen a férfinek egy nő kell, aki minden igényét kielégíti, a nőnek meg egy férfi, aki biztonságot tud nyújtani minden tekintetben.
Hogy miértnem ilyen egyszerű? Amiért azok a szabályok is kimondatlanok. Nem tudom, miért, talán mert folyamatosan játszunk egymással, vagy talán mert nem tudjuk a másik felet a hibáival végérvényesen elfogadni, pedig valószínűleg ugyanennyi pici szálka van a mi szemünkben is, de mi csak a másikéval tudunk törödni. Ezért egy veszekedésnél ha a fejünkhöz vágják a hibáinkat, az ő hibájával vágunk vissza, ahelyett, hogy elfogadnánk a sajátunkat, lehetővé téve ezzel annak változását. Amikor egy ilyen, már megkötött kompromisszumot felrúg valaki, akkor azzal a bizalom egy része is távozik, már pedig az nagyon drága, szerintem pótolhatatlan is. Ha meg nem tudták megkötni a kompromisszumokat (vagy el sem jutottak odáig a társasjátékban), akkor nincs miről beszélni, nem működhet a kapcsolat. A meglepődéses eset akkor jön, amikor egy ilyen megkötött kompromisszum hazugságon alapul, mégpedig a saját hazugságunkon.

@nemkellex: görcsösen-lazázva, minden mondatban önigazolva, húhúhúúúú! Ennyire bizonytalan vagy, csillagom?
Nembaj Lazacsaj, nem eröltetem a beszélgetést.

@Barnebyte: de azért valahol azt is figyelembe kell venni, hogy egy hosszabb kapcsolatba bele kell férjen ilyen-olyan okok miatt egy pár rosszabb hét vagy hónap. Mert ugye a kapcsolat egy állandóan változó valami stb. Aztán persze van olyan, hogy az épp aktuális rossz időszak a szakítás előszele, de amíg nem beszél róla az ember, nem derül ki, ugye.

Jo dolog tartani a kapcsolatot az exekkel, de csak akivel oltari volt a szex, mert sosem tudhatod mikor dugod meg megegyszer. Emiatt jo a kapcsolat (de csak tavolrol, neha-neha ping-elni, a parazsat eletben tartani, hogy amikor kell, ralehelj, es lobbanjon a lang egy nagy kefelesert).
@Barnebyte is erre gondolt (kiveve ha buzi)

@gernika:
Tehát a szotyiért mindent! A haspók! :)

@Dekatlon:
Dejigeeen, kééérlek!! Mééég!!!! Taníts, Mesterem! :D

Váltsunk komolyra, Öregem: veled már kötekedni se lehet? Hát nem jobb egy poénnal elütni az ilyen beszólást, mint ha kapásból a torkodnak esek? Hogy ezt én is tudtam, mondj valami újad, Drágám? Szerintem ez sértőbb annál, ahogy én reagáltam.

"Megkérdeztem ő mit érez, hogyan érez, aludt rá egyet "

elképzelem, ahogy a másik oldalára fordul és elkezd horkolni

@hany eves a kapitany: Persze, vannak hullámvölgyek, olyankor az egyik fél akár tévesen is megítélheti a helyzetét, akár hosszabb távon is, de csak akkor, ha ilyenkor nincs mellette a párja, aki végigsegítse az időszakon, abban a biztos tudatban, hogy elő fog fordulni még ez az eset fordítva is, és akkor ő ott lesz mellette. Az a legjobb, amikor a két félnél ezek a hullámvölgyek egymás ellentétei, de egy kis "rájátszással" és odafigyeléssel a könnyebbik helyzetben lévő fél bármikor nyithat a másik felé. Ha nem teszi, a tévesen megítélt helyzetben magára hagyja a párját, így gyakorlatilag jóváhagyja az érzéseit, ahelyett hogy a kezét nyújtaná, ezzel megerősítve a bizalmat és eloszlatva minden kételyt. Ez ennek a problémának az elintézési módja lecsupaszítva, viszont nyilván előfeltétele a korábban már kialakult bizalom.

@hasznavehetetlen régensherceg:
A következő a "szitu": nemkellex olvas, majd felröhög. A főnöke meg hiperűrhajtással mellette terem, hogy "Ez mi?" Kicsit kioktatott munkamorálból... ez a te hibád!!! :D

@Barnebyte: Most lehet, hogy nem értem pontosan, amit írtál, ne haragudj. Az van, hogy ha az egyik fél rosszabb passzban van, és a másiknak feltűnik, hogy bezony kissé megváltoztak a dolgok mostanában, akkor az előbbinek kell megnyugtatnia a másikat, hogy alapjaiban minden rendben, ugye? Ennek egyébként a nagyon mély szeretet az alapja szerintem. A bizalomból inkább az fakadhat, hogy egy-két ilyen helyzet után már fel sem merül, hogy az adott szitu a szakítás előjele lehet.

@nemkellex: legközelebb akkor csak otthon röhögj fel :D

@nemkellex: se nem sértőbb, se nem nem. Nyuszifül, ugyanaz! Az "én okos vagyok és vicces" alapállás két megfogalmazása. A hozzádszólás beszólás, a beszélgetés hadszintér. Kis győzelmek keresése. :)
Rohanás, kapkodás, fogyasztói szemlélet. "Én jobb vagyok, mint az ex, azért ex", a nagy francokat!
Nem verseny.
És ha az ex volt élete nagy szerelme, és te meg a levezetőedzés? A focistáknak se az utolsó klubbjuk a legjobb klubbjuk ;)
Exxel nem beszélgetni? Ez is hárítás.
Nincs rá szükséged? Miért, csak olyannal beszélgetsz, akire szükséged van? Mi van azzal, hogy esetleg neki van szüksége?
Te majd azt tudod. Ezt is. Mindent. Helyette is.
Illetve dögöljön meg. Kinyomott fogkrém, használt zsemkendő. Megettem, eldobom. Fogysztói szemlélet.
Mondjak újat. Mond a fene.

@Barnebyte: Szerintem, hiába magyarázod, nem fogják érteni, tudatlanok :(
Gondolom lenyomtad a Mars és Vénusz könyveket te is :)

@hasznavehetetlen régensherceg:
A főnökömmel élek... :D :D

@Dekatlon:
Nyuszifül magábaszáll és bőszen lengeti a fehér zászlót a virtuális csatatéren, de annyit még halkan megjegyez: ha az ex volt élete szerelme, menjen vissza hozzá, de rögtön, mert minél később derül ez ki, annál több ember sérül. Ugyanez érvényes arra az esetre, ha az exnek rám van szüksége. Nem jobb távolságot tartani, mint hamis reményt kelteni? Fogyasztói szemlélet... no, ez új volt, még soha senki nem mondott nekem ilyen szépet!!! :*

@nemkellex: akkor ... nincs több kérdésem :D

@nemkellex: minek menjen? Hova menjen? Vége lett. Csak arra céloztam, hogy aki a következő, az nem feltétlen jobb/szebb/illatosabb. Csak a következő.
Hamis remény. Az milyen? Olyan van, hogy téves helyzetértékelés. Azt lehet kezelni. Vagy arra gondolsz, az elgyengült nő visszaesik, másnap meg mindent bán?
Tényleg bizonytalannak tünsz, Nyuszifül, de a zászlólengetésed aranyos, én meg kajálom a giccset. :)

@Barnebyte: Ez valamelyik másik univerzumban lehet, így megy, nem tudom. Azt tudom, h az én kapcsolatomban pl. nagyonis kimondottak a szabályok: a párommal sok-sok beszélgetés során közösen alakítottuk ki őket. Persze, nem úgy kell elképzelni, hogy a házirend ott lóg a falon, de megosztjuk egymással a gondolatainkat, érzéseinket, problémáinkat, még ha nem is mindig olyan könnyű. Tehát ismerjük a kapcsolatunk erősségeit + gyengéit is. Nyilván előbbiekből van jóval több, hisz együtt vagyunk, nyilván utóbbiakból is akad, hiszen perfekt kapcsolat nem létezik. Viszont. Ha úgy alakulna, hogy elválunk egymástól, igenis fájna, igenis csalódottságot és dühöt éreznék először, meg persze végtelen szomorúságot. Iránta, irántam, elmúlt kapcsolatunkkal szemben. Veszteség érzése, tudod. Nem vagyok én ufó, hogy hideg fejjel félresöpörjem x év érzelmeit, és azt mondjam, igen, a+b/c<ze-g*d=y tehát ez a szakítás logikus lépés volt, semmi baj, sőt, csámcsogjunk még rajta utólag, tépjük fel a sebeket, be se engedjük gyógyulni, ex-szerelmem... Hát szerintem ez így nem működik - nálam legalábbis no way.

@hany eves a kapitany: Nem, pont fordítva, de hát így logikus, nem? :)
Ha a párod rosszabb passzban van, mint te, akkor a te feladatod felajánlani a segítségedet, eloszlatni a kételyeit, megnyugtatni és mutatni, hogy szereted és mellette állsz. Ennyi bőven elég.
Olyan meg, hogy "nagyon mély szeretet", nem létezik, vagyis létezik, de félremagyarázás. Van a feltételes bizalom, meg a feltétel nélküli. Ez utóbbinak kell kialakulnia a kapcsolatban, hogy minden tipp-topp legyen.

Drama? Hunvan? Némtálálom :(

@Barnebyte: Ez viszont nagyon igaz szerintem is.

@Barnebyte: feltétlen bizalomra van, aki képtelen. Az éljen egyedül? Kevés pár lenne...
Ha nem tudod, te képes vagy-e rá, csak képzeld el, hogy a párodat hazaérve az ágyatokban találod ruha nélkül valaki mással.
Megvan? Na, ha a kandi kamerát kezded keresni, akkor feltétlen a bizalmad. ;)

@kiscickány: Nem is így kell ennek működnie. Mert gyakorlatilag most arról beszélgetünk, hogy ha valami, ami bekövetkeztének az elkerüléséhez én magam is elég lennék (meg lehet csinálni, de csak ha megéri) bekövetkezne, akkor nagyon szomorú lennék, és fájna.
Más perspektívából ugyanez:
Itt van a kezemben ez a szép alma. Ha a földhöz csapnám és rátaposnék... Hű, az milyen rossz lenne.
És itt nem az a baj, hogy emiatt aggódsz (pedig az se semmi), hanem az, hogy egyáltalán megfordul a fejedben a gondolat.
Ne érts félre, nem azt próbálom sugallni, hogy ne vegyél számítsába minden eshetőséget, mert de, de ezeket ugye objektívan, érzelemmentesen kezeljük, és nem ráparázunk dolgokra. Szóval azt próbáltam körülírni, hogy ha a párod felé teljes bizalommal nyitsz, ugyanezt a bizalmat fogod visszakapni, és nem azért, mert fel van írva a hűtőre, hog "Kedd: feleségemet szeretgetni", hanem mert érezni fogja. De ez egy hosszú és bonyolult játék, aminek ez csak egy eleme.
Ha betartod a játékszabályokat, és olyannal akadsz össze, aki szintén betartja, abból csak jó sülhet ki.

@Barnebyte: a baj épp abból szokott lenni, hogy a játékosok előbb kapni akarnak, és majd aztán adni. Első lépés híján meg megette a fene.

@Dekatlon:
Csak arra a helyzetre céloztam, amikor az egyik fél még reménykedik, hogy helyre lehet hozni. Akkor is, ha a másik megmondja, hogy ő végzett. No, akkor (szerintem máskor se) nem célszerű a barátkozás, mert még félreérti szegény = hamis remény.

Nem is vagyok én olyan bizonytalan... Elég határozottan lengetem még mindig a zászlót, Szívem, látod? :D

@Dekatlon: A fent leírt eset elképzelhetetlen abban az esetben, ha valóban ismered, akivel élsz. A te feladatod megismerni, ha ezt elmulasztod, az a te hibád. Akkor valóban nem törnéd be a tükröt tudva(!), hogy ott a kamera.
Persze a másik fél is hibázott, mert nem beszélt az érzéseiről, amikor szükség volna lett rá, vagy mert nem hallgattad végig, vagy mert nem bízik benned annyira, hogy el merje mondani, de téged sem nagyon érdekelt, mert észre sem vetted a változást.
Ha totál kívülállóként felidézed az előző kapcsolataidat, és a kialakulástól a végéig kinyújtva egymás mellé helyezed őket, nem ismersz fel egy sémát, ami minegyikben ott van? Egy játékot, aminek a szabályairól nem állapodtatok meg, de minden esetben betartottátok? Na ez a játék bizony folytatódik az első randik után, folytatódik az összeköltözés után, nagyon-nagyon sokáig tart. Aki időközben megunja, az a másik fél számára is élvezhetetlenné teszi a játékot, és vége.
E során a játék során alakul ki a bizalom a két fél között, ami a kapcsolat alapját jelenti. Olyan nincs, hogy valaki képtelen bízni, olyan van, hogy valaki megégette a kezét korábban ezért óvatosabb. Ilyenkor a másik félnek kell felvennie a diktált tempót. És nem azért, mert valaki a szakíthabírszblogon ezt mondta, hanem mert így ésszerű, és életszerű. Ugyanúgy kialakul a bizalom, csak lassabban.

@Barnebyte: Jó, őszintén, te nem érzel fájdalmat, csalódottságot, dühöt, stb., mikor egy kapcsolatodnak vége? Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, kinek a hibájából lett vége (nyilván leginkább 2n áll a vásár), hogy milyen volt a kapcsolat, stb. Meggyászolod. És az fáj. Hacsak nem vagy egy ufó vagy érzelmi analfabéta. A tanulságokat, meg h mi minden vezetett a szakításig levonom a kis fejemben természetesen, de attól még igenis fáj. Nem arról beszélünk, hogy (pláne előre) ráparáznék-e bármire is, nincs rá okom. Viszont múltak már el kapcsolataim, mind más és más, és nem pókerarccal okoskodtam végetérésük pillanatában.

@Barnebyte: Utolsó mondatottad is vitatkoznék, nem kell ahhoz "szabályszegés", hogy véget érjen egy kapcsolat. Szerettem én már ki férfiból sok év után egyszerűen, és vetettem véget a kapcsolatnak annak ellenére, hogy "szabályszerűen" viselkedtünk mindvégig. Ilyen egyszerű. Nem matek a szerelem...

@Barnebyte: azért ez a fajta hozzáállás elég sokára épül ki, nem? Az első egy-két rossz passznál azért nem árt a másik szerencsétlenben megerősíteni, hogy nincs semmi baj a kapcsolat alapjaival, hogy még véletlenül se gondolja azt, hogy épp szakítás előtt állnak.
Én hiszek benne, hogy van nagyon mély szeretet. Én már éreztem.

@kiscickány: Valóban nem matek, hanem egy társasjáték a szó szoros értelmében. A "kiszeretés" hogyan ment végbe? Felébredtél egyik reggel jobbra/balra fordultál, megláttad a párodat és megfogalmazódott benned a gondolat? Vagy pedig addigra sorra vetted, hogy mit várhatsz ettől a kapcsolattól, befrissítetted a jövőképedet és arra jutottál, hogy az az ember nem szerepelhet benne, mert iksz. Erről az x-ről már korábban is tudtál, csak éppen akkor sikerült egymás mellé rendszerezni a többi változóval. De csak hergellek. :)
Szóval a te esetedben ott már szabályt szegtél, hogy hagytad hogy egy rossz gondolat elfertőződjön, nem osztottad meg a problémádat vele, ezzel kizártad a játékból. A hozzá fűződő viszonyodban történt változást ő úgy reagálta le, hogy ő is egy picit eltávolodott tőled, persze ezt nem tudatosan.A ki nem mondott gondolatok szétzilálják a kapcsolatot, méghozzá szépen apránként, szinte láthatatlanul.

@kiscickány: Akkor érzek fájdalmat és csalódottságot, amikor a kapcsolatunk minden igyekezetem ellenére olyan utat választ, amit nem követhetek. Nálam ez a szakítás pillanata, és ez nagyon rossz, mert csalódok a másik félben is illetve magamban is. Vagyis kettőnkben csalódok. Ilyenkor viszont már vége az egész játéknak, és mivel tudom, hogy nem számít a helyezés, újrakezdem. Ilyenkor jól jönnek a tapasztalatok.
Csak a megtett út számít, és az hogy azt hogyan töltöttem el. Jó volt, hiányozni is fog, de sajnos nem működhet, így el kell búcsúzni. A búcsú nem fáj, mert egy előre lerendezett folyamat alapján zajlik, abban semmi meglepőnek nem szabad lennie.

@hany eves a kapitany: Az, hogy ez milyen gyorsan épül ki, az csak a két félen múlik. Képzelj el egy vödröt, amit ketten töltögettek vízzel, azzal a kikötéssel, hogy mindketten csak ugyanannyit tölthettek egyszerre a vödörbe. Az elején elkezditek vakul lapátolni bele a vizet, idővel alábbhagy a lelkesedés, és szépen kimérten töltögetitek a vödröt. Ilyenkor szokott problémát okozni, hogy az egyik fél elkezd hirtelen a másik poharával foglalkozni, miközben a sajátját elhanyagolja, mert azt veszi észre, hogy a másik fél már csak fél pohár vizekkel töltöget, persze azt nem veszi észre, hogy ez azért van, mert ő maga nem figyel oda, és bizony ő is ugyanennyit tesz bele a közösbe.
Az egész egy végtelenül logikus játszma, ahol mindkét fél nyerhet, és ahol érthető párhuzamok vannak a szálak között, logikus arányosításokkal. Az egyik ilyen arány az az, hogy amennyit te beleadsz a kapcsolatba, annyit kapsz vissza abból. Mindketten megelőlegezitek egymásnak ugyanazt a bizalmat, abból gazdálkodtok, és azt gyarapítjátok. És ez csak egy szabály, amit szerintem mindenki tud, csak sokan néha hajlamosak elfelejteni.

igen, el kell mondani a tutit, s ha a másik annyira debil, hogy nem fogja fel, akkor tényleg nem érdemes együtt maradni

@Dekatlon: Na látod, pontosan ez a baj. Az aktuális gazdasági válság is ezért alakult ki, és ezért fog a jövőben is kialakulni, de ez egy másik történet. :)
Mindenki a másikra vár, a problémákat eközben -szerintem direkt- olyan elképzelhetetlen magasságig pakolják, hogy mások is láthassák: jogosan keseregnek, őket érdemes sajnálni.

@nemkellex: "félreérti szegény" = rossz helyzetértékelés.
Én se tudom, mit akarok, összevissza jeleket küldök= hamis remény. (de arról nem ő tehet)
Szeritem egy kapcsolat sosincs lezárva teljesen, ha csak nem átverés volt az egész, érzelmek maradnak. A szakítás meg lehet, hogy csak egy naaaaagy hullámvölgy. Tudja a fene. Számomra a binális igen/nem megközelítés embertelen.

@Barnebyte: bizalom van, fontos is, és tényleg kialakul, ahogy írod. De te feltétlen bizalomról beszéltél! Na, az nagyon ritka. Hogy inkább neki hiszel, mint a szemednek :)
Nem sokat láttam.

@Barnebyte: fogyasztói társadalom :)
Minden arra kondicionál, hogy vásárlást fokozzon. Kocsi? 5 évente cserélni, de jobb, ha 3. Mosógép? Elromlik, kidobjuk. A javítás költsége mérhető az új árához. Cipő, kabát, ugyanaz.
Aztán ez az "újat veszek, nem javítok" szemlélet átmegy a kapcsolatokra is. Keresem az igazit, pedig ki is alakíthatnám. Aztán csalódok. Megint keresek. Szűkebb piacról nyilván, mert ott már csalódott, visszadobott emberek vannak. Öregszem, szűkül a piac. Aztán vagy ledobom az elvárásaimat, vagy egyedül döglök meg :)
Könnyű ebbe bekerülni.

@Dekatlon: "inkább neki hiszel, mint a szemednek" Ez nagy. :) Nem ennyire durván, de igen, ez a lényeg. :)
Azt jelenti számomra ez a bizalom, hogy egyrészt tudom, hogy bármikor támaszkodhatok rá, másrészt pedig azt, hogy -mivel a bizalmába engedett- teljes egészében ismerem, így tudom, hogy adott helyzetet hogyan reagálna le, így könnyen tervezhetek vele. Ahogyan ő is velem. Ez nem összetévesztendő azzal, amikor pl. szombat reggel szól, hogy munka után az anyjáékhoz megyünk. :)

@Dekatlon: Ahogy mondod. És sajnos azt látom, hogy ez vesz körül. Elidegenednek egymástól az emberek, pedig nem olyan nehéz együtt élni. Olyan problémákat generálnak, amiknek a megoldásába aztán beledöglenek, de legalább biztosan nekik a legrosszabb. Olyannyira, hogy az utca embere egyenesen ellenséggé válik, aki hozzáérhet a buszon, aki beállhat elé a sorba, aki akadályozhatja bármiben. Ha egy kis kedvességet kap, egyből a csavart keresi, mert nem tudja elfogadni, hogy nem mindenki olyan szürke, mint ő. És igen, mindenből csak a készet, az azonnalit. Pedig a sikerért nem lehet utólag megdolgozni, utólag kiélvezni kell, és büszkének lenni rá.
De sajna egy hibás szemléletmód sugárzik mindenhonnan, és ha az ember nem figyel valóban átírhatja az alapokat. De hát aki nem figyel, azt a busz is elütheti.

@Barnebyte: összetettebb ez, tévedhet is a bizalom alanya, ő se feltétlen ismeri magát. Vagy a bizalmába engedett, de ott (a bizalmában) elárulta, hogy szüksége van privát szférára, ahova senkit se enged be, ami csak az övé. MIért ne? Nem kell mindent tudni. Ott vagy a bizalmában és nem ismered. Háde minek is teljes egészében ismerni? Nem pszihológusnak szegődtél, hanem társnak.
Én inkább a jóindulatában szoktam hinni... :)

@Barnebyte: na kezdünk lemenni Coelhoba, cukros-szirupos közhelydurrogtatás :)
Pedig én nem akarnám felbőszíteni a fehérzászlós nyulat...

@Dekatlon: A privát szférában is benne van a bizalmunk, hiszen máskülönben nem jöhetett volna az létre.
Ismeret alatt arra gondolok, hogy tudom, hogyan viselkedne bizonyos helyzetekben, meg tudom ítélni, hogy egy bizonyos dolog hogyan fogja őt érinteni, vagyis meg tudom könnyíteni a dolgát sok esetben, és ami a legfontosabb: meg tudom érteni, mert azonosulni tudok a döntéseivel.

@Dekatlon: Nem ez a leghatásosabb módja a szebbik nem megszólításának? :)

@Barnebyte:
"Ismeret alatt arra gondolok, hogy tudom, hogyan viselkedne bizonyos helyzetekben, meg tudom ítélni, hogy egy bizonyos dolog hogyan fogja őt érinteni"

Ha megröfögtetem a barátnőjét, szerintem szétrugja a seggem. Megtettem Szétrugta. Milyen jó és harmónikus a kapcsolatunk! Erre gondolsz? ;)))

@Barnebyte: a "szebbik nem" kifejezésért pedig letöltendő fegyházra ítéllek ;)

@Dekatlon: Pont erre gondoltam. :)
Ha megröfögtetem (milyen szó már ez? :)) a barátnőjét, akkor tényleg tudhatom, hogy szétrúgja a seggem. Ezért inkább nem teszem. Valahogy így. :)

@Dekatlon: Vaciláltam a luvnya és eközött, úgy tűnik, rosszul választottam. :)

@Barnebyte: de akkor próba nélkül honnan fogod tudni, hogy jól itélted meg? :)
illetve... a hűséged csak félelem alapú? :D

@Dekatlon: Neeeem, szimplán csak tudom, hogy mivel mit okozok neki, és tudom, hogy hogyan kell kezelnem, ha hosszú kapcsolatot szeretnék. Innentől kezdve pedig nyilvánvílóan kibukik, ha rosszul ismertem meg.
Nem kell próba, mert ha bizalom van, nincs szükség tesztekre. Ha nincs, az más kérdés, de akkor minden megváltozik, függően attól, hogy elveszett az a bizalom vagy még nem volt ideje kialakulni.

előferdül az ilyen

Míg Te vele veszekedsz, más ír neki: 'Szia, szép vagy, beszélgetünk?".
csak egy ilyen szar jutott még eszembe ide :

Míg Te egész nap nem keresed, más a telefon számáért bármit megadna!
Míg Te mindenre azt mondod neki, hogy "nem". Más az ő "igen"-jéért megtenne bármit.
Míg te a szavaiddal megsérted őt, és nem akarod őt.Más arra a pillanatra vár, mikor lesz az övé!
Kevés az, aki értékeli azt, ami az övé,vagyis, ami lehetne az övé! .......

@BARI: persze nem így akartam, de nem baj.balfasznak is kell lennie valakinek. :D

Ez korrekt volt.
Szarul esik, de legalább egyenes beszéd.

valaki felvarrná a gombomat végre a nadrágomra?
fasszom!nekem nem megy...;(

begurult az ágy alá, tököm sem emelgeti ezt a böszme nagy szart...

na de

HELP!
AZONNAL MONNYATOK NEKEM OLCSÓ TAXIT, AKI KIVISZ A REPTÉRRE HOLNAP UTÁN HAJNALIHAJNALBAN!

Végül minden nőt megbasznak. :D
Valaki.
Node nő választ,
faszt.

:D

www.youtube.com/watch?v=CwPJtYIzzKA&feature=related

THE BASEBALLS - Chasing Cars

ez meg tényleg jó nagyon :

www.youtube.com/watch?v=9gHTgaP5eIo&feature=share

Moonbooter - Under the Surface

@BARI: www.indiamike.com/photopost/data/507/rickshaw.jpg

@Edrik: isssten vagy!add a számát! :D

Kér valaki palacsinta tortát? :D

@BARI: monnyuk ÉN :)

@hasznavehetetlen régensherceg: na, gyere. :D

@lord_soth: de van! Ha nem a gatyájába hordja az egyik se az eszét!:)

Férfi és nő között ne is legyen semmi.se távolság, se ruha! :D

@BARI: :D Hidd el, van az a férfi, ahol jó az a nagy távolság...:D

@BARI: rohanok! :)

@BARI: pctrs.network.hu/clubpicture/9/5/_/palacsinta_torta_ii_950421_40924.JPG
?

@BARI: Igen! :)

na ebből kérem ázás lesz :D

www.youtube.com/watch?v=bu3rsha1ZtI

Kid Rock - Born Free