ÉRTÉKELLEK MINT
EMBERT

Te hogyan koptatsz le? Barkácsszívek klubja.

2010.11.23. 09:30 |

Ezt nem is értem: ti képesek lennétek kilépni azért egy kapcsolatból mert a másik meztelen nőkről nézeget képeket, vagy -úristen!- filmeket?

A kép innen

Sziasztok!

Egy tartósnak/tartalmasnak induló kapcsolatnak állítanék itt emléket. A szakítás még friss élmény, ezért fájdalmas is kicsit „szétkürtölnöm”, de tanulságul szánom azon férfiak és nők számára, akiknek gondot jelent a kommunikáció és a kompromisszumkészség. Ha valami böki a csőröd, állj elő vele, ne várj csodát!

Három évvel ezelőtt ismerkedtünk meg E. (akkor 32) és én (akkor 30). Egy elejtett mobiltelefon, egy esős októberi nap, és egy hatalmas pocsolya játszották a főszerepet a történetben. Az sms-ekből telefonbeszélgetések, a telefonbeszélgetésekből találkák lettek. Észre sem vettem, és eltelt egy év, felhőtlen boldogságban. Rengeteg bók, csoki és virág került hirtelen az életembe, én pedig amolyan csajos-csibészes kedvességgel, apró meglepetésekkel viszonoztam a figyelmességeket. Aztán egy hétvégén, amikor nála voltam, rá kellett néznem az e-mailjeimre, munka ügyben. A gépe elé ülve elindítottam a böngészőt, és mit látok? Képeket. Nem, nem pornó, de azért… Nagy részét nevezhetjük művészetnek, ahogy ő tette, a fény és a kompozíció miatt, de akkor is meztelen nőkről beszélünk. Közölte, hogy ez csak amolyan hobbi, semmi jelentősége. Láthatta rajtam, hogy nem tetszik a dolog, de nem beszéltünk róla többet. Pár napig még foglalkoztatott a dolog. Hogy miért van erre szüksége, amikor már nem tegnap óta vagyunk együtt, és úgy tűnik, minden klappol. Az idő múlt, a kapcsolat ment úgy, ahogy addig: minden találkozáskor elmondta, hogy szeret és boldog velem. Amikor pár hónap múlva összeköltöztünk, már nem is emlékeztem a képekre. A pofon ezután jött. Ha csak egy perc erejéig is, de naponta megnézett néhány képet, sőt, egy külön gyűjteménye is volt, mint kiderült. A „legszexisebb” képeket mentette. Akkor már szóvá tettem. Nem értette meg, hogy engem miért zavar, hogy más nők képeit nézegeti. Úgy éreztem, nem vagyok elég jó neki. Megalázónak és méltatlannak éreztem ezt az egészet. Nem kértem meg, hogy hagyja a képeket, mert azt hittem, ennyiből rájön magától. Hogy elősegítsem a megvilágosodását, összeállítottam én is egy gyűjteményt, művészien lefotózott (nem teljesen) meztelen férfiakról. Erre ő igazolva látta a saját ténykedését, és teljesen megnyugodott. Persze azt azért megjegyezte, hogy nem bánja a „nyálcsorgatást”, csak több ne legyen belőle. Teljesen elképedtem. Hogy ekkor miért nem adtam ultimátumot? Fogalmam sincs. Utolsó kísérletképp megpróbáltam a fotók helyébe lépni. Hogyan? Lehet, hogy kinevettek. Elmentem egy profi stúdióba, és készíttettem magamról több sorozatot is. Igen, volt köztük akt és félpucér sorozat bőven. E-mailben küldtem el neki, egy-két hét különbségekkel az összetartozó képeket. Majd’ bele pusztultam, mi lesz, ha kiderül egyszer… Reakció? Az elsőtől teljesen beindult, a második tetszett neki, a harmadik után pedig azt éreztem, hogy unja és csak megszokásból sorolja, milyen szép és érzéki és stb vagyok. Ekkor egy este elé álltam, és elmondtam neki, mi nyomja a lelkem. Már azt is megalázónak tartom, hogy kérnem kellett: hagyja a fenébe azokat a fotókat. Megint csak az volt a válasz: nem érti, hogy ez engem miért zavar, mikor tudhatom, hogy én vagyok a mindene. Nem kenyerem a hiszti. Elmosolyodtam, bólintottam, mondván, hogy mostmár értem. Kapott egy jó éjt puszit, és reggel, amint elment dolgozni, egyszerűen összepakoltam és hazaköltöztem. A kulcsot a postaládába dobtam egy üzenettel: "Megpróbáltam elmondani, hogy nekem így nem jó." Történt ez épp egy hónappal ezelőtt. Azóta is kapom a csokrokat, a kétségbeesett sms-eket, telefonokat és e-maileket, hogy szeret/hiányzom/kellek/bántja a dolog, de az, amire várok, egyikben sincs benne. Egy szóval sem említi, hogy lemondana a képekről. Ha eddig nem tette meg, már nem várom el. Végeztem.

A tanulság? Az első alkalommal le kellett volna ülni, megbeszélni és kompromisszumot kötni vagy szakítani. Nem pedig hallgatni, magamat méricskélni, titokban próbálkozni és keseregni… és még egy évet rászánni erre a kapcsolatra. Szerettem E.-t, és nem kétlem, hogy ő is szeretett. Azt azonban nem tudtam lenyelni, hogy más nőket nézeget, ő meg nem tudott mellettem felhagyni ezzel a szokással. Akkor pedig hiába az összhang és a közös jövőkép… Ha valami tényleg működik, akkor az a hibák ellenére is (vagy éppen azoktól hajtva) működik, nem azért mert tökéletes.

Legyen több szerencsétek!

Z.

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (1,6/5)

Metszően okos nőként és hihetetlen ironikus humorral megáldott Anitaként is egyet kell értenem a levél írójával, szívből gyűlölöm az ilyen őszintétlen helyzeteket.

A kép innen



Sziasztok, én két történettel mutatnék be egy számomra mindennapos jelenséget, ami nem biztos, hogy minden férfinak (nőnek) annyira nyilvánvaló, de nálam köszönhetően a baráti társaságomban lévő hölgyeknek naponta előkerülő téma. Aki kegyetlen szakításokra számít annak előjáróban annyit mondhatok, hogy itt kapcsolatok nélküli szakításokról van szó, avagy mi az a kicsi porszemnyi baromság, csel, játszma, ami miatt nem jön össze egy akár jól is működhető  kapcsolat.

1)

3évvel ezelőtt 26 évesen elkezdtem dolgozni egy cégnél, mint beszerző, az irodában nagyon jó hangulat volt, hiszen mindenki hasonló korosztályt képviselt a nemek aránya is nagyon jól volt megosztva. Mindenki nagyon jól kijött a másikkal irodán belül és kívül is. Majd én, mint egyedülálló férfi elkezdtem nyitni egy kolleganőm felé  (továbbiakban Anita) aki gyönyörű volt emellett okos és hihetetlen ironikus humorral megáldott csaj. Ahogy ez  lenni szokott nem csak én fedeztem fel hanem az iroda többi férfitagja is. Anitával sokat beszélgettünk sokszor együtt vettük ki az ebédszüneteket és érzékeltettem vele a szimpátiámat. Rólam azért azt tudni kell, hogy nem az a fajta férfi vagyok, aki könnyes szemmel olvassa fel a szerelmes verseket a múzsájának miközben véresre korbácsolja magát mutatván a szerelem erejével mindent kibír. Romantikus férfi vagyok és mindenem a barátnőm (ha éppen van), de nem alázkodom meg úgy, mint sokan mások akár az irodából is. Anitát pincsikutyaként kergették az irodában a kollegáim, de ő mindig engem követett a szemével persze nem nyíltan csak párszor azért sikerült lelepleznem. Éreztem azt hogy kedvel de amikor beszélgettünk akkor azt figyeltem meg h mindig csak én kérdezgetek ő csak válaszol de nem kíváncsi rám csak én kerestem a társaságát és akkor is úgy viselkedett mintha teher lennék. Ez egy idő után kezdett nyomasztóvá válni ekkor elkönyveltem, hogy ez ennyi volt, Anitánál bukta a dolog. Ugrás eljöttem a cégtől egy jobb állás miatt.

Majd eljött 2010 és véletlenül összefutok Anitával az utcán, 20percig beszélgettünk elmesélte h fél éve van  barátja stb de ahogy néztünk egymásra az olyan volt mint 3évvel ezelőtt. A slusszpoén csak az hogy egy volt kollegámmal beszéltem minap  akinek elmeséltem a dolgot  aki elújságolta hogy  pletyka szinten elterjedt 3éve miután eljöttem h Anita szerelmes volt belém és hogy a többi csajjal berúgtak valami céges bulin és akkor derültek ki ezek a dolgok. Majd ezután hónapokig beszédtéma volt az irodában Anita és többi volt kolleganőim között hogy miért is nem mutatta ki az érzelmeit felém, mert ezek után, hogy elmentem az irodából már sose tudja meg, hogy milyen lehetett volna velem.

2)

Réka az egyik legjobb barátnőm, a baráti társaság férfi tagjainak amolyan talány ő, hogy lehet h egy ilyen okos, szép csaj évek óta szingli. Pár hete megfejtettem a rejtélyt, amikor is átmentem hozzá beszélgetni, borozgatni. Réka kifejtette, hogy egy nőnél fontos a „busy-hatás” ami annyit tesz, ha nincsen semmi dolgod, de egy pasi hívja akkor is úgy kell beszélnie a telefonba mintha éppen a tőzsdén, lenne.  Azt mondja, érte küzdeni kell, (én ismerem őt és tényleg aranyos lány, de az elvét nem tudom felfogni) Igen egy férfinak kell kezdeményeznie, de ezt a versenyzést és lélektani sakkjátszmát nem szeretem. Miért nem lehet mindenkinek őszintén viselkednie, miért kell 5. csörgésre felvenni a telefont mikor már a kezedben van a mobil. Csak azért mert ez van megírva a csajkódexben? Réka mosolyogva mesélte, hogy megismert egy srácot, aki nagyon aranyos és jó fej és helyes és blabla de hogy ne lepődjek meg mert fel fog rakni rólunk közös képeket facebookra, mert a srác be fogja jelölni a napokban és hadd legyen féltékeny kicsit. A sztoriról annyit hogy a srác annyira „féltékeny” lett, h bejelölte a kedves  barátnőmet, de azóta se kereste. Ja, talán Réka nem kellett volna, 3évvel ezelőtti képet felrakni rólunk mikor az ölembe ülsz egy nyaralás alkalmával és a kép címe se volt szerencsés hogy „6 éve szeretem” Szegény srácnak ebből az jött le, hogy 6éve van kapcsolatod..

Tudom sokan nekem fognak esni, ez csak 2 kiragadott példa nem általánosítok.  Bennem is van sok hiba, csak bízok benne, hogy az élet összehoz megint egy olyan lánnyal, akinél nincsen ez a szerepjátszás, imidzs építés, és ha egyszer visszajelez, hogy szimpatikus vagyok neki akkor utána nem játssza meg az elérhetetlen jégkirálynőt miközben belül egy aranyos lány. Az a legszomorúbb, hogy sajnos egy-egy ilyen apróságon múlnak a dolgok, h lesz e kapcsolat két ember között vagy nem. Honnan kellett volna tudnom, hogy Anita szerelmes belém, amikor minden közeledésemre közömbös volt az utolsó időszakban pedig minden normális embernek az jött volna le a viselkedéséből, hogy nem akar tőlem semmit. A Réka meg hiába szidja a srácot, aki nem keresi, nem biztos, hogy puhapöcs a srác, csak több mint valószínű, hogy nincs kedve belemenni egy látszólag bonyolult szituba. Az más kérdés, ha tudná a valóságot..

Ja, és mielőtt valaki azt mondaná, hogy csak a csajokra hegyezem ki a szitut, ez nem igaz ez csak 2 példa volt, de rengeteg dolgot lehetne rólunk, férfiakról is sorolni.
 

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (4,2/5)

Sok minden durva ebben a sztoriban, de a legkeményebb a zsebből kilopott taxiköltség, szerintem.

 

Sziasztok! Nem olyan régen bukkantam rá erre a blogra, és gondoltam leírom a saját történetem.

Nem akarom elnyújtani a sztorit, csak a végső szakítás és az utolsó szex motívumra koncentrálnék.:)
 
2008 márciust írtunk, ő 20 volt, én 19. Ekkorra már túl voltunk 2 szakításon, totális se veled, se nélküled szeret-nemszeret kapcsolatban voltunk.
Egyetemről ismertük egymást, de mindketten otthagytuk végül a sulit, mert egyikőnknek se ment, és egyikőnknek se tetszett igazán. Ő hétköznap dolgozott, én otthon pocskoltam az önsajnálatban. Hétvégenként pedig bumliztam fel hozzá. Ő bulizgatni járt, én nem nagyon.
 
Egyik hétvégén mentem fel hozzá. Ajtót nyitott, mosolygott, megcsókolt. Bementünk a szobájába, letelepedtünk a matracára és beszélgetni kezdtünk. Negyed óra beszélgetés után kinyögte:
-Tegnap megcsókoltam egy lányt.
Hát nem tudom miért, de akkor azt éreztem meg kell neki bocsájtanom. Következő mondata:
-De még nagyobb baj, hogy holnap randevúm lesz vele.
Ebből a mondatból azt vettem le, nem akar találkozni a lánnyal, hisz ő maga titulálta bajnak a randit.
Mondtam is neki, hogy semmi probléma, hát hívja fel, és mondja le. Erre ő, hogy nem akarja.
Huh, itt jött a sokk. Mondtam neki, hogy tudtommal még én vagyok a barátnőd. Erre semmi válasz, néma csönd, még a fejét is félrefordította...
Én elkezdtem persze sírni, ő meg magyarázkodni, hogy jaj hát nem tudja már, hogy szeret-e engem vagy nem, és hagyjuk inkább az egészet meg így meg úgy...
De egy idő után elhallgatott, mert látta, hogy nem reagálok semmit.
Akkor még nem indultam haza, mert csak soká ment a következő busz, kint rettentő hideg volt, hát fog a halál másfél óráig dideregni odakint.
Mikor már egy ideje csendben ültünk, egyszer csak elmosolyodtam a könnyeken keresztül:
-Búcsúszex?
Azt mondta, ő is erre gondolt, csak nem merte megkérdezni. Tudni kell, hogy ő vette el a szüzességem, és a kezdetektől fogva klappolt is köztünk minden, nagyon jó volt vele az ágyban, meg a parkban, meg a...:))
Ekkor még nem is fogalmazódott meg bennem semmilyen aljas szándék, tényleg csak szexelni akartam vele egy utolsót. Aztán szex közben villant az agyamba, mért is kéne kielégítenem őt??? Így amikor eljutottam az orgazmusig, nemes egyszerűséggel lemásztam róla, és kijelentettem, hogy bocsi megy a buszom. Erre rögtön elkezdte, hogy tudta, hoyy ezt fogom csinálni. Mondom aha, persze, ezért mentél bele, mi? Elkezdtem öltözni, ő pedig elment fürdeni. Mániája volt a szex utáni fürdés. Ameddig a fürdőben volt, én kiszedtem a zsebéből annyi pénzt, ami fedezte az oda-vissza utiköltségem, majd bedörömböltem hozzá, h pápá, és leléptem.
Ő még aznap visszavonta a jelölést a közösségi oldalakon, letiltott/törölt msnről.
 
És aki azt hiszi, hogyy ezennel vége is a sztorinak és soha többé nem történt semmi, az téved.:)
Szakításunk után 2 hónappal, vidéken buliztam barátnőmmel, a barátjával meg társaságukkal. Rettenet jól éreztem magam, táncoltunk, rögtünk. Meg ittunk. Nem voltam totál részeg csak be voltam csiccsentve, olyan kellemesen. És ekkor csörög a telefonom, egy ismeretlen szám, és egy felismerhetetlen férfihang: hol vagyok, menjek fel hozzá Pestre, szexelni akar velem. Azt hittem téves, de nem. Kiderült, hogy az exem az. Neveteségesen hangzik, de még szerettem, és az alkohol olyan erősen munkált bennem, hogy kiborultam és rohantam hozzá. Nem gondolkodtam, nem hallgattam a barátnőmre, se a srácokra. Csak rohantam hozzá, mint egy ostoba tinédzser. Megtörtént, ami. Ő pedig fűt-fát összebeszélt, megígért, hogy újra bejelöl a közösségi oldalakon..(mintha nem lenne tök mindegy:D)
Persze a kiscsaj, akiért elhagyott, ekkor még mindig a barátnője volt, nekem tagadta, de kiderült. Én pedig voltam olyan kedves-aranyos, hogy megírtam a leányzónak mindent. Hadd legyen egy kis vihar!:)
Azóta szóba se áll velem, persze én tudok róla majdnem mindent..de psssszt!:)
 
Ennyi. El lehet ítélni, meglehet kövezni, nem érdekel. Sokat gondolkodtam, jól tettem-e. Tudom, hogy aljas voltam, és szemét. De akkor és ott ez tűnt a legjobbnak. Utólag mindeki lehet okosabb.
Ő azóta is együtt van a kisleánykával, én meg azóta is egyedül, de nem baj. Élvezem az életet!:D
 
üdv: M.

 

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (1,8/5)

No, tegnap elejtettem egy információ morzsát, hogy hamarosan nagy változások lesznek a szakítósblog életében, ennek egyik lépéseként például megújul a designunk. Nagyon szerettük ezt a rózsaszín pofozkodós témát (Dohány Tamás munkája, még egyszer hálásan köszönjük neki!), a szakítóskönyv is ezt vette át pirosban, szóval szomorúan búcsúzunk, mert elszaladt mellettünk az idő és kell az új ruha (ezt nem fogom tovább magyarázni.)

KM készíti az új arculatot, mutatunk belőle mindig egy kicsit, hogy ne érjen titeket hidegzuhanyként, ha egyszercsak idekattintotok és minden másként fog kinézni. (A Fácse lesz az instant kommunikáció helyszíne, lájkolásszátok a Szakítóst, vagy nyomjatok itt jobboldalt egy like-ot és kész)

Már nem itt tartunk, de innen indultunk. Hogy tetszik?

 

 

 

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (1/5)

Nem pontosan értem, mi volt a lány gondja azzal, hogy összejött egy kollégájával.

 

 

A kép innen

 

Sziasztok!

Az én történetem nem igazán szakításról szól. Hiszen, ha nem jársz valakivel, akkor szakítani se tudtok. Igazából ez a rövidke kis történet arról szól,hogy nem zárjuk le a történetet soha normálisan. Ott marad minden nyitva és nem értem,hogy akkor most megint mi is van. Azt tudom,hogy nem voltuk, nem vagyunk és nem is leszünk sose együtt, mert Ő nem az én hercegem.

A story röviden és tömören a következő:

Történt egyszer, még 2008 novemberében egy csapatépítő bulin,hogy kicsit sokat ittam Én is meg az egyik kollégám, legyen Arti. Sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól, úgy mint szerelem, karrier és boldog/talan/ság. Hát valahol itt kezdődött a mi kissé furcsa játékunk. Innentől kezdve alig bírtunk leszakadni egymásról. Hülyültünk, szívattuk egymást, évődtünk, néha úgy viselkedtünk,mint az óvodások. Ő meghúzta a hajam Én meg rögtön visszavágtam. Igazából mindenki azt mondta: ”olyanok vagytok,mint a 100 éves házasok” vagy ”mikor jöttök már össze, nem sokáig bírjuk már ezt az évődést”. Nah ekkor tájt beleszeretett az egyik kolléganőbe. Támogattam, próbáltam segíteni, mert Én is hasonló helyzetben voltam, mert akkor ismertem meg a most már exemet. Kissé bizonytalan voltam és az éjszakai, több órás beszélgetéseink alkalmával próbált önbizalmat adni, és Én is meghallgattam a problémáit, fájdalmait. Egyre többet és többet tudtunk meg egymásról. És eljött a nap,amikor összejöttem a sráccal,akit akkor azt hittem szeretek. Megváltoztak a dolgok. Hívott este még mindig,de persze a párom nem örült neki. Egyre kevesebbet beszéltünk, csak a munkahelyi játékaink maradtak meg. Azok jelentették számomra a nap fénypontját. Márciusban céges ottalvós buli. Sokat ittunk, igazából le akart itatni. Ő engem, a másik srác meg a kolléganőmet. Ott voltuk már,hogy elmentünk a benzinkútra pezsgőért és mentünk a fiúkkal az ő szobájukba. Azt hitték majd egyik pár az ő szobájukban, a másik párocska meg a mienkben ”alszik”. Hát nem számoltak egy vendéggel a szobánkban:). Egy másik kolléga bekéredzkedett. Mi idogáltunk a fiúkkal,amikor is megtörtént az első aktív kísérlete,hogy lefektessen. Hát akkorát csalódtam benne. De akkor ügyesen szereltem, hogy nem lehet, ott van Z. Megértette. Fojtattuk kisded játékainkat. Ő minden nap megkérdezte mikor én meg minden nap mondtam soha. Ez így ment szeptemberig, amikor is szakított velem a párom. Az egy érdekes story, majd egyszer leírom. Ő akkor mélyponton volt. Úgy kapartuk fel egymást szépen lassan. Novemberben már olyan lelki állapotban voltam, hogy nagyon ”aggódott értem”. Elmentünk drinkelni és beszélgetni. Sokat segített. Az már kevésbé, hogy leitatott és a lakásán kötöttünk ki. Kicsit elvadultak a dolgok. Igazából olyanok voltunk,mint két kamasz, akik majd megőrülnek egymásért,de nem lépnek tovább egy szinten, mert a játék maga az élvezet. Hát a köztünk lévő haverság vagy jó kapcsolat fontosabb volt számomra így nehezen, de leállítottam. Nem értette miért, de tudom,hogy neki ezek a történetek max egy éjszakára szólnak, semmi több. Én meg nem erre vágytam és most se erre vágyok. Mondtam nem akarom holnap utálni magam, mert azt,hogy őt utálnám azt már megszoktuk, benne van játékban is, de képtelen lettem volna másnap a munkahelyen úgy tenni,mintha semmi se történt volna. Így aludtunk, volna. Mert csörgött az ébresztő, menni kellett dolgozni. Hát még az naposan be is mentünk. Szigorúan külön, mert így is elég gyanúsak voltunk. Az ajtóban egy utolsó csók, ajtó zárul. Történet zárul. Ennyi. Pont. Gondoltam Én. Naiv vagyok! Hát pénteken hajnal 2kor hívás, hogy beszéljük meg. Mondom mit??? Hát,hogy mi volt? Fogalmam nincs mondom,sokat ittunk, nem volt semmi. Akkor minden süti? Igen mondom minden sütii! Szóval annyira rossz volt vele? Mondom nem ezt mondtam, de senki nem érez semmit a másik iránt, Te is ezt mondtad,akkor mi a gond? Elkezdett köcsögösködni, én meg persze visszavágtam. Levágta a telefont. Azért se hívtam vissza. Másnap írtam egy smst, hogy :Helló! Köszi,hogy levágtad a telefont!Magadra vetted,amit mondtam,pedig nem rád voatkozott.1.te nem bántottál,mit mások, hajnal 2kor amúgy se szerencsés felébreszteni engem 2 a pont akkor a végére került a történetnek,amikor becsuktuk az ajtót. Nem is értem mit kell erről még beszélni. Tisztában voltunk mind2en azzal,hogy senki nem érezz semmit. Én ölelésre vágytam te meg unatkoztál. Nah akkor ezt is tisztáztuk.Ja bocs ha bunkó voltam,de nem hittem,hogy ez még szóba kerülhet. Puszcsi lávcsi by marcsi

Nah erre felhívott és bocsánatot kért. Beszélgettünk. Megbeszéltük nem hozzuk fel többet. Aha nem, persze. Megint naiv voltam. Jöttek az utalások, meg mikor találkozunk, meg beszélgessünk, drinkeljünk, stb. Jöttek mentek a kislányok az ágyában, meghallgattam, biztatott, hogy randizzak megint. Hát jó. Persze, ha meg elmentem vkivel, akkor meg jöttek a féltékeny beszólások. Nem értem mit akar ez jelenteni már. Minap is mentem a boltba, Ő jött a munkából és találkozzunk! Jót beszéltünk, Ő ivott Én meg megtanultam, hogy max colat. Ha nem jön a haverja, megint felvitt volna a lakására. És jött a meghívás a szülinapjára. Tegnap volt 25!!! Hát igent mondtam! Ezt se gondoltam végig, de hát ismerem a barátai többségét szóval mit tud tenni ott mindenki előtt? Hát gondoltam semmit, mert ott lesz M. is, akiről tudja Arti is,hogy nagyon bejövök neki. Tévedtem! Már megint! M. elvitt vkit haza. Mi meg táncoltunk, a parfümöm kicsit megbódította. Jöttek a szokásos oltások. Átmentünk máshova. Egy pohár pezsgő után hagytam,hogy lesmároljon. Sőt utána még többre vágytam. Mondta válasszak egy lányt neki és lefekteti, fogadjunk, hogy 20 perc alatt meg lesz. Mondom kicsit gyengíted a lehetőségeidet,hogy itt smárolsz velem, de oké. A tét, ha lefekteti a lányt, akkor utána Én jövök és nincs kibúvó. Mariann mint midig bevállalta. Szerencsére megúsztam:) De egyre jobban beindult. Taxit hívott és a barátaival hazamentünk. Hát én nem akartam már felmenni,de a barátai mondták,hogy még ezt meg ezt meg kell inni. És jött a NEM MERED! Hát azért is!!! De aki,hülye haljon meg! Felmentem ittunk! Ketten maradtunk! ÉS már nem volt megállás! Megint megígérte többet nem beszélünk erről, csak most az egyszer és elfelejtjük. Hát nem bírtam ellen állni. Mondtam az egód mára kap egy kis löketet megint! Hát volt,ami volt, fel akartam öltözni,hogy menjek gyorsan haza, de csak ott maradtam megint reggelig. Összebújva szundi.

Reggel, hát inkább pár órája felpattant a szemem. Basszus, mekkora egy céda vagyok! Folyton azt mondja nekem,hogy céda. Hát most már igaza van. Most már ”MY BITCH”. Hát azért ezt már ne!!! Mint a villám felpattantam és felkaptam a cuccaimat és köd előttem köd utánam! Gyors köszönés és helló. Ajtó csukódik. Ennyi!!! Pont!!!

Ő nyert!!! Én vesztettem! Mind ezt egy hülye mondat miatt! NEM MERED!!! Mindig ezzel a mondattal kezdődik. És mindig az ajtó csukással végződik! Sosem fogjuk ezt normálisan lezárni??? Sosem fogjuk megbeszélni! Ma este már egy másik kislány lesz fent nála és Én eszébe se fogok jutni. Én viszont most még napokig azon fogok rágódni, hogy lehetek ennyire hülye??? Ennyi!!! Pont!!!

Köszi,hogy meghallgattatok!

Puszcsi

Lávcsi

By Marcsi

 

SZERINTÜNK: (2/5)
SZERINTETEK: (1,5/5)

Most még a CséPé, de aztán meglátjátok, mire készülünk már olyan régóta. Még mindig titkolózunk, de szép és fényes jövő vár rátok, csak szorítsatok ma nekünk!

A kép innen

Kedves Szakítósok!


Ha már felkerült a posztok közé a Cs&P :) is, megosztanám Veletek, én hogy szereztem egyáltalán tudomást a létezéséről...

Nem vagyok egyébként egy féltékenykedő típus, mert ha már valakit a páromnak tekintek, akkor meg is bízom benne. Pont az volt furcsa számomra, hogy egyre többet viccelődöm azzal kapcsolatban a barátomnak, amikor gépnél van, hogy üdvözlöm a barátnőit. Nem jellemző rám... csak valami motoszkált bennem. (Ugyanaz az érzés , mint mikor egy exemnek megtetszett egy lány, bepróbálkozott nála és kosarat kapott.) Nem hagyott nyugodni a gondolat. Mondtam magamnak, tudok minden pillanatáról, érezném, ha mással találkozgatna... de valami akkor sem klappolt.

Aztán egy kósza ötlettől vezérelve nyomozásba kezdtem. Felhívtam telefonon, amikor nem volt otthon (együtt élünk) - mert tudom magamról, hogy nagyon rosszul hazudok. Mondtam neki, hogy szólt egy barátnőm, hogy vigyázzak vele, és szeretném őtőle megtudni a figyelmeztetés okát. Persze hárított, de akkor már tisztában voltam vele, hogy a megérzésem nem csalt. Kiszedtem belőle, hogy iwiw-en nyomul valami társkereső alkalmazásban. Gonosz vagyok, pókerjátszma volt az egész, és semmi lapom nem volt, de úgy voltam vele, jobb tisztában lenni az igazsággal, mint kételyek között vergődni vagy álomvilágban élni.

Annyira szégyellem, hogy így bánt velem. Szerintem már ő is, de a lelkiismerete nem volt elég ahhoz, hogy tisztán játsszon.
A reakció részéről: düh, majd támadás, visszakozás, végül puncsolás. Mennyivel jobb lefordítani kategóriákra, mint átélni, szívvel-lélekkel...
Nem fogok tudni megbocsátani neki. Az exszemmel is szakítottam anno, mert tisztában voltam vele, hogy örökké bennem maradna a tüske, és sokszor eszembe jutna az emlék, kontrollálhatatlanul.

Mondtam neki, hogy nem az a lényeg, randizott-e mással, hanem a szándék. Szerintem az elhatározást és a tettet csakis a lehetőség választja el egymástól.
Én elengedem, csak ne ölje meg bennem a bizalmat, ne támadjon hátba. Annyira félek tőle, hogy abban sem fogok bízni már, aki megérdemelné.

Nem veszekedtem vele, és így legalább nem akadályoztam meg, hogy lelkiismeret-furdalása legyen. Elismerte, hogy egy f@sz volt. Tudom, nem értem volna el semmit veszekedéssel, így meg "jól jöttem ki a dologból", de ez sem vigasztal. Taktikázni a hűségért? Hát milyen világ ez, milyen pasi? És én milyen nő????

Elmagyaráztam neki, hogy én mindig őszinteségre törekedtem, és hogy még olyan dolgokat is elmondtam neki, amiről tudtam, hogy nem tetszik majd neki, de úgy gondoltam, joga van tudni, mert hozzá tartozom.
A bizalmat a nulláról kiépíteni nehéz feladat, de ha valaki mínuszból indul, akkor szinte lehetetlen.

Azt mondta, egyvalamire volt jó ez az egész. Hogy tudja, nálam jobbat sose fog találni, és hülyeség volt, hogy erről megfeledkezett. Hát, ez nem túl biztató szerintem... Tudom, hogy okos vagyok, szép és főleg szerény, de ne azért legyen velem valaki, mert nincs épp szebb, okosabb, szerényebb, hanem mert SZERET ENGEM. Mert rengetegen szebbek, okosabbak és szerényebbek, és ahogy öregszem, egyre több ilyen lesz.

Nagyon bűnbánó volt. Mondtam neki, nem haragszom rá, mert olyan nagy fájdalmat és csalódást okozott nekem, hogy nem tudok a következő szakaszba lépni, és valószínű sose fogom neki ezt megbocsátani - mert csak azt bocsátjuk meg, amit el is felejtünk, és erre emlékezni fogok, amíg csak vele vagyok.

Azért haragszom, mert megint paranoiásnak hittem magam, pedig csak megéreztem, amit titkolni akart. És hát ha valakinek nem lehet hazudni, az az ügyvéd és a pszichológus...

SZERINTÜNK: (3/5)
SZERINTETEK: (5/5)

Nahát igen, ezért nem kell járni, meg összeköltözni, mindig mindenből csak a baj van!

A kép innen

A level megirasanak alaptortenete, hogy miutan mar kimondtuk, hogy szakitunk, megprobaltam a lany lakasobol elhozni a szemelyes targyaimat az elore megbeszelt idopontban. A dolog ott kezdett elfajulni, amikor kihuztam a konektorbol a TV-t, majd mielott befejeztem volna a cuccok ramolasat, mar ajton kivul talaltam magam. Majd a bejarati ajto kukucskalo ablaki is eltort, illetve reszben az en keresemre rendoroket is hivtunk, ami azert is necces, mert az illeto holgy a rendorsegen dolgozik. A kapcsolat pont egy evig tartott, a "melyebb resze" 10 honapig. A szakitas oka velemenyem szerint a fennalo anyagi helyzetben levo kulonbseg, es en "onzo modon" nem vagyok megfinanszirozni neki egy negynapos sieles, ami also hangon is 50-80 ezer forint, plusz a felszereles - ez lehet kolcson is - valamint szamara a sioktato, mivel meg eleteben nem sielt. A negy napbol meg 2-3 napot megintcsak "onzo modon" nem voltam hajlando oktatassal eltolteni.

Azota a kapcsolatfelvetel 2-3 sms, es 2  telefonhivas nem jart sikerrel es mar zaklatova valtam. Az ugyved cimboram javaslatara megfogalmaztam egy levelet, amiben a targyak elhozatalat kerem irasban. Ime a level:

Kedves Bori!
Bocs a tegnapi felfordulasert, az uvegtoresert, amit lehet, hogy ebben a hidegben a bejarati ajto fa es uveg reszeinek eltero hotagulasabol adodo feszultseg is okozhatott es kopogtatasra betort. A serulesed okozhattak a szilankok is, bar az ido alatt, amig leugrottam a cuccokal a kocsihoz a szandekossagot sem tartom kizartnak, hiszen tobbszor volt mar korabban olyan fenyegetesed, hogy feljelentesz nemi eroszakert, es mivel a rendorsegen dolgozol, "tudod hogy kell intezni" az erre utalo nyomokat.

A kisse emelt hangu, feszult reakciomat jellemzoen az valtja ki,  ha a szemembe hazudnak (pl. nincs mar itt semmim), inkorrektul viselkednek, hulyenek neznek. Persze te minden esetben elfelejted az ok-okozati viszonyt, valamint a viselkedesek kivalto okat.

Azert abbol a semmibol, ami nincs ott , azert szeretnem legalabb az alabbiakat visszakapni.

- Nemet nyelvu konyveim (kb 4-5 db?),
- T-Home set box doboza,
- DVD filmek, kb. 15-20 db
- TV es DVD taviranyito,
- A szamitogepem maradhat, esetleg az USB-s wifi kartyanak orulnek, meg az optigai egernek. Ez utobbi a multkor is ki volt keszitve
- Tefal serpenyoim,
- Aranygyuru,
- Tisztalkodo szereim,
- Magyar-angol keziszotar (?),
- Maszirozo agy kellekei(?)
- Edesapam szerszamai, fogok, csavarhuzok, fazisceruza stb.
- Leatherman tipusu univerzalis szerszam.
- A teagyertyas illatositora nem tartok igenyt, azt ugyis Andrea anyjatol kaptam
- Szinten lemondok a par napja vasarolt. mintegy 22-25 ezer forinert beszerzett elelmiszer, haztartasi es vegyiarurol. Jo etvagyat hozza, illetve hasznald egeszseggel, vagy szamold bele a januari rezsibe.

A kapcsolatunk elejen elejtett megjegyzesed, miszerint amit behozok a lakasba, azt mar ki nem viszem analogiajara szinten lemondok a vasalodeszkarol es a viragtartokrol, mivel mar korabban igeretet tettem. Igaz en ezt viccnek szantam, de ugy nez ki, nem vicc lett.

Most hirtelen ennyi jut eszembe.  Mivel 2 percet sem kaptam a cuccok osszeszedeser, mert kituszkoltal a lakasabol, es nem volt idom korulnezni, felkeszulni, igy nem figyeltem oda a reszletekre, csak a nagyobb dolgokra. Azt hittem, hogy korrekt elvalasra szamithatok, de ez nem igy tortent. Na mindegy, ebbol is tanultam, legkozelebb, ha hasonlo a szituacioba kerulok, akkor magamnal tartom a lakaskulcsot es nem jelentem be elore az elkoltozes szandekat. Egyebkent mar azt erdekes jelnek kellett volna vennem, hogy a lakaskulcsbol csak a bejarati ajto egyik zarjahoz valo kulcsot kaptam meg, azt is csak ideiglenes hasznalatra, ha peldaul korabban mentel el, vagy varnom kellett peldaul a kaputelefon szereloket. Ezt a bizalom es a fontossag jelekent kellett volna ertekelnem? Te meg eroltetet a kozos kalapot, kozos kasszat.

Mivel 1 kompakt fenycsonel tobbet nem csavartam be, valamint a plusz tv veteli helyen es a WC deszkan kivul mast nem szereltem fel, igy kijelentem, hogy nem kivanok leszerelni semmit, nem ugy, mint amikor te voltal forditott helyzetben es az egyik korabbi pasidtol hoztad a radiatorokat es a kombi kazant is, mondvan, hogy kozosen ujitottatok fel a lakast. Ha az en viselkedesem meguti a "gyerekes szintet", mert elhoztam a kapcsolatunk idejen vasarolt TV-met es DVD lejatszomat, akkor ez? Bar a velemenyem tovabbra is az, hogy a korrektseg es gerincesseg egyik feltetele az pontossag, oszinteseg, egyenesseg. De neked minden bizonnyal a kicsinyesseg fog eszedbe jutni a fenti felsorolason.

Nyugtaztam, hogy elvalasunk hatartalan oromet valtott ki beloled. Igy nincs lelkiismeretfurdalasom, es hasonloan oromet, nyugalmat, megkonnyebulest erzek. A "beolvasasod" is megmosolyogtato volt. Nem csodalkozom, hogy a korabbi elvalasaid is hasonloan viharosak voltak, illetve az exferjed a csaladbol valasztott egy jobbat.  Nem lep meg az sem, hogy a kozvetlen csaladtagjaiddal is hideg a viszonyod es anyukaddal es a nagyneneddel is tetlegessegig fajul a helyzet,  majd megsertodsz, ha nem allnak szoba veled. Azt hiszem nem nekem kell onvizsgalatot tartani, elgondolkozni, hogy mit kell valtoztatni, ha hosszu tavu kapcsolatot szeretnek. A szamomra komolynak velt kapcsolatok szamaban meg mindig kettonel tartok, mert ehhez hasonlo mar tucatnyi volt. Ami kiemeli az atlagbol, az a szex volt, de ezt mindketten tegnap a heves vitaban is elismertuk.

Jelezted, hogy irjam ossze az un. tartozasaidat, amire penzt kertel kolcson., illetve keresedre vettem meg, fizettem ki. Mivel nem vezettem semmit sem excel tablaba, igy sok mindent nem tudok hirtelen felidezni. A nagyobb tetelek, a tandijad volt, 220 ezer forintal,  kb.  55 ezres minusz a folyoszamladon, valamint az elozo pasid altal felhalmozott kozuzemi tartozasok, fizetesi felszolasok csekkjeinek befizetesei. Volt nehany dolog, amit kertel, hogy vegyek meg, de amikor atadaskor felmerult, hogy ki kell fizetni, akkor elintezted, azzal, hogy erre most nincs penzed, mint pl.  a havi BKV berleted. Ezeket a teteleket ugy 70-80-100 ezerre becsulom. Ez gondolom a szepen dossziekba lefuzott szamlak, a csekkek befizetesenek idejebol es helyebol gyorsan visszaellenorizheto, A kozos bevasarlasokat, meg a kulfoldi repulos utakat, ezen idoszak alatt a elshoppingolt osszegeket betudom a kozos kasszaba, illetve ajandek kategoriaba, mivel a "rautalo magatartas" meg volt, igy ezzel kapcsolatban kovetelesem nincs.

Abban az esetben, ha nem sikerul a fentieket megnyugtatoan rendezni, akkor tervezem, hogy ezt az e-mailt - vagy annak egy reszet elkuldom nehany kozos ismerosunknek, hatha elfogadod oket, mint bekito partnert az ugyunk megnyugtato rendezesere. Szerdaig varok visszajelzest. Ha ez sem megy, akkor ugyvedi felszolitasba foglalom a tulajdonom visszaadasanak kereset. Bizom benne, hogy az elso lepesig sem kell majd eljutni.

Udv
Bruno (A kicsinyes fejostehen, akinek elapadt a teje, illetve becsukodott a penztarcaja es kinyilt a szeme)

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (3,5/5)
Másnaposan a tanulmányi versenyre? Büdös chips utáni csókolózás? Mosómedve-smink és bőrgatya? Mikor játszódik ez a történet?
 
 
Sziasztok!
Íme süldő tinikorom legszégyenletesebb szakítása.
 
Szereplők: Z, 16 éves fiú, és jómagam, szintén 16 éves, enyhén tapasztalatlan fruska.
 
Közös ismerősök révén ismertük egymást, kirándulni is voltunk, de fel sem merült bennem hogy érdekelne. Fél év múlva azonban hirtelen belémcsapott a ménkű vagy nem tudom mi lett (lehet csak lassú a felfogásom...:p) de megtetszett és a jelekből ítélve én is neki. Intenzív flörtölés és smsezgetés után villámgyorsan átment kapcsolatba a dolog, de az átmenet kissé elhúzódott. Elvileg jártunk (utálom ezt a szót), fogta a kezem, de puszit csak az arcomra kaptam. Kezdtek furcsán nézni az emberek és én is, de kitartottam amellett, hogy ez még a huszonegyedik században is a fiú dolga (lenne). Végül beláttam, így nem sokra megyünk, mikor legközelebb találkoztunk megpróbáltam az arcrapusziját máshova iranyítani, de úgy meglepődött, hogy nem igazán jött össze a dolog. De fél óra múlva, miközben vártunk valakire egy lépcsőházban, felvetette hogy újra meg kéne próbalni amit elkezdtem.... Nem volt túl extra, de gondoltam kezdetnek nem rossz.
Mint másnap kiderült, kezdetnek még jó is volt, mivel mikor megleptem a suliban, épp valami irtózatosan büdös chips-el tömte magát, amit elnéztem volna neki, mivel nem tudta hogy jövök, ha nem próbálja a maradékot megosztani velem egy csóknak csúfolt gusztustalan egylet keretén belül.
 
Mindezek ellenére egy rövid ideig jól megvoltunk és büszke voltam ami miatt mások rosszalló pillantásokkal méregettek: Z félig néger volt. De nekem tetszett.
 
Hétvégén házibuli, engem nem akartak engedni, de előadtam egy hegyibeszédet hogy miért nem bíznak meg bennem, amikor nem cigizek (tényleg nem), nem iszok, stb. Meghatódtak, elengedtek. A házibuli egy félig földalatti,régimódi szobában volt, a temető aljában. A társaság az alkalomhoz illően válogatott díszpéldányokból állt, volt ott gubancos hajú, enyhén mámoros fiú, mosómedve sminkű lány, bőrgatyás meghatározhatatlan nemű borivó. Hangulathoz illő metál dübörgött a háttérben. Borozgattunk, én csak keveset ittam, Z-nek viszont megjött a bátorsága és egyre inkább elkalandozott a keze a blúzom alatt. Engem egyre inkább zavart, főleg hogy ezt mindenki szeme láttára csinálta, amit én megalázónak találtam.(nagy hiba)  Amúgy egész jó este volt, legalábbis akkor jól éreztem magam. Kedveltem Z-t, ő azt mondta szeret és mindenképp ki akarta erőszakolni hogy én is mondjam, méghozzá többször (naagyon nagy hiba).
 
Reggel kissé másnaposan mentünk egy tanulmányi versenyre, egy csapatba voltunk de én teljesen hidegen viselkedtem vele. Kijózanodtam minden értelemben. Nem akartam a közelében lenni, irtóztam az érintésétől.
Kedden találkoztunk legközelebb, addig még annyi ideig sem volt kedvem látni amíg szakítok vele. De beláttam, nem kerülgethetem tovább.
Suli után a buszmegállóban várt. Behúzódtunk egy kapualjba. Mondom hogy ez nekem nem megy, stb. Z kétségbeesett. Nem érti.
"Hogy lehet hogy szombaton még szeretem, minden a legnagyobb rendben, nagyon jól vagyunk, és most mégis szakítani akarok???"
Erre jobbat nem volt mit mondjak. Íme egy vérbeli szangvinikus válasza: Az szombaton volt. Ma kedd van.
 
Tanulság: Erőltetni tilos. Zülleni csak mértékkel.

 

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (2,3/5)

A tegnapi sztori erősebb volt, de az tegnap volt, a maihoz jobb képet teszek. Küldjetek holnapra is párbeszédeset!

A kép innen

Sziasztok! 

A következő párbeszéd az utolsó pár percben játszódott le a pár között:

- este miért utasítottad el a közeledésem?

- mert nem volt kedvem. - szólt a fiú..

- meglocsoltad a kertet?- kérdezte a fiú…

- nem volt kedvem ..vágta hozzá a lány…

- akkor menj te a picsába….mondta a fiú

 

Így lett vége egy  1 éves kapcsolatnak.

 

SZERINTÜNK: (2/5)
SZERINTETEK: (4,3/5)

A párbeszédes forma mindig megdobja a sztorikat.


A kép innen
 

Sziasztok! 

 

 
Egy igen rövid történetet osztanék meg Veletek. Netes ismerkedés, 1. "randi" néhány levél váltása után. Egy téren találkoztunk, este.
 
A következő párbeszéd zajlott le köztünk. 
 
Fiú (Ő):  szia, de jó h megtaláltuk egymást....
Lány (én) : igen..
Fiú: akkor menjünk el arra...(mutat a parkoló felé)
Lány: kocsival vagy? kocsival mennénk ?
Fiú: igen.
Lány: de én nem szeretnék beszállni egy idegen autóba...
Fiú: hát akkor... ennyi volt a találkozás, szia
Lány: szia
 
Ez volt életem legrövidebb randija... :) 
 
Üdv.
Lány

 

 

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (4,9/5)

Értékellek mint embert

 

Gyűjtjük a város legjobb lekoptató dumáit, mert elég volt. Írd meg, Téged mivel szívattak meg, vagy legalább a saját technikádat: szakithabirsz at gmail pont com A szakítósblog könyv formában is kapható!!!

Egy mondatban

bassza meg, hát mi a fasz van itt, a nőknek vagy pasijuk van, vagy elutaznak fél évekre, vagy idegbetegek, vagy túl fiatalok, vagy buták, vagy rondák, vagy ridegek, vagy szerelmesek, vagy rohadt kis kurvák, elegem van az összes kibaszott postaládából, megőrülök, esküszöm, hogy megőrülök ettől az egésztől! (Egyetleneim)

Keress minket a Fácsén!!!

Utolsó kommentek

Friss topikok

Címkefelhő

alindok (65) anglia (5) anya (9) autó (9) balaton (7) beszólás (119) bi (6) blog (33) búcsúszex (5) buli (49) busz (7) celeb (6) család (101) csók (9) egyetem (25) eljegyzés (8) elutazom (14) esküvő (9) ex (8) fesztivál (6) fiúkoptat (97) fiúszív (488) fiúszopat (660) főiskola (10) gyerek (35) házasság (58) hazugság (8) hiszti (8) internet (84) irodalom (6) iskola (5) iwiw (20) játék (11) kollégium (30) korkülönbség (5) közérdekű (5) külföld (50) külföldi (8) külső (5) külső ronda (10) lányszív (744) lányszopat (473) leszb (6) levél (24) megcsalós (154) msn szakítás (38) munkahely (34) nyár (8) olvir (1019) pályázat (6) pénz (28) pofon (10) sms (35) szakitás (989) szakítósbuli (5) szakítóskönyv (16) szakítósmix (16) szakítósvers (16) szex (318) sziget (8) szilveszter (5) szolgálati (6) szolgálati közlemény (63) tánc (5) társkereső (7) távkapcsolat (16) telefon (8) telefonon (13) terhesség (11) testvér (7) tinisztori (6) utazás (11) válás (13) vallás (11) videó (7) wiw (6) zene (37) Címkefelhő

HTML doboz

süti beállítások módosítása