Amúgy állítása szerint egyik expasijával sem aludt együtt hónapokig.
Sziasztok! Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet teszek, de talán a dolog, minél többször való átrágása segít a feldolgozásban. Szóval jelenleg úgy érzem, életem egyik legnagyobb csalódásán vagyok túl. A lánnyal (26 éves) való megismerkedésem kerettörténete röviden alábbi. Egy ideje nagyon nem voltam jó passzban. Van rendes munkám, amire egyben hivatásként is tekintek. Egészséges vagyok, rendszeresen sportolok, táncolni járok, vannak barátaim és haverjaim, ezen kívül a nők részéről is jut számomra némi figyelem. Egyszóval minden rendben is lett volna, ha nem vágytam volna 31 éves fejjel végre egy normális kapcsolatra (Uram bocsá’ szerelemre) egy normális nővel. Annyira nagyon akartam, hogy egyszer csak ott állt előttem álmaim nője. Elvittem táncolni és már az első alkalommal úgy nézett rám, hogy a szemében az volt: „Te hol voltál idáig?!”. Találkozgattunk, és amikor együtt voltunk, némi egymásra hangolódást követően mindig teljes lett az összhang, minden tekintetben. Mintha évek óta ismernénk egymást. Ismeretségünk rövid, de annál viharosabb 4 hetében – visszagondolva – persze voltak intő jelek bőven. A lány kifejezetten jómódú család sarja. Megjegyzem, a közeli jövőben nekem is jó esélyem van a „robbantásra”, mégis, legalábbis az én jelenlegi szimpla polgári létemhez viszonyítva égben és földben mérhető a különbség. Ahhoz volt elég jól nevelt, hogy ezt a kérdést ne hangoztassa, de bizonyos jelekből azért átjött, hogy ez a kérdés foglalkoztatja. De hát első látásra beleszerettem, így próbáltam a szőnyeg alá söpörni. A másik, hogy a velem való megismerkedése előtt 2 héttel szakított a pasijával, akivel 2 és fél évet volt együtt, és akivel eleve úgy jött össze, hogy ő már rég szerelmes volt bele, mikor a csávó nagy kegyesen észrevette. Persze a – nála fiatalabb – de szintén „kasztbeli” srác ennek megfelelően is kezelte. Megegyeztünk, hogy őszinték leszünk egymáshoz, így, bármennyire is nem esett jól, elég sokat hallgattam a gyerekkel kapcsolatos sztorikat. Már rég le is építettem volna a csajt, ha a környezetem és saját magam nem inti mértékletességre a különben jól fejlett önérzetemet. A lány rendszeresen hajtogatta, hogy most még nem képes komoly kapcsolatra, ugyanakkor folyton keresett, napi szinten váltottunk vagy 20 sms-t és szintén naponta egy-másfél órákat beszéltünk. A mérleg két serpenyője így alakult. Egyikben az, hogy mindenki minuszról indul, így bennem sem mer megbízni. Az expasijáról szóló sztorik, amik végkicsengése kezdetben az volt, hogy látni sem akarja többet, annyira haragszik rá és saját magára. Heppje volt, hogy nem akart velem aludni, mert az túlzottan intim…tévedés ne essék, ekkor már rendszeres szexuális életünk volt. Ott volt, hogy ne tervezzünk inkább semmit, hanem minden legyen, ahogy lennie kell, mert ő nem bízik senkiben és nem akar kapcsolatot. Amúgy állítása szerint egyik expasijával sem aludt együtt hónapokig. A mérleg másik serpenyőjében ott volt a hihetetlen összhang, amikor fizikailag is együtt voltunk. A szerelmes pillantások és szavak. Az, hogy beleborzongott az érintésembe. Bármi furcsa is pár hét után, olyan vallomások, hogy el tudja velem képzelni élete hátralévő részét, és, hogy gyereket szeretne tőlem… Az a vicc, hogy ez így, elolvasva, pár hetes ismeretség után tényleg hülyén hangzik, de annyira csüngtünk egymáson, hogy akkor, abban a pillanatban hihetőnek tűnt. Aztán nekem jött egy tánctábor, amit ő vízválasztóként határozott meg. Meglehetős féltékenységgel a hangjában mondta, hogy ha nem csajozok be, akkor utána már majd mer velem aludni, stb… Az egy hetes táborom előtt még minden szépnek tűnt, le is jött utánam, 2 éjszakát is együtt mászkáltunk a Balaton partján. Már az első ilyen este sem volt az igazi, de a második különösen zökögősen indult. Aztán, mikor hajnal 2 körül beültünk az autójába és kizártuk a külvilágot, megint jöttek a nagy érzelmek, vallomások együtt élésről, a kapcsolatunk karmikus jellegéről, stb… Hazament. Mondtam neki, hogy bármelyik nap szívesen visszajövök egy éjszakára, hogy együtt legyünk. Nem akarta. Azt mondta, legyen ez amolyan tisztulási időszak. Hétfőn már bejelentette, hogy az expasija kereste kétszer is telefonon, Majd kedden, hogy lehet, találkoznak. Gondoltam, tán most kéne rácsapni a telefont, de nem tudtam megtenni. Kedden, közepesen szar hangvételű sms-váltásunk vége az volt, hogy hiányzom neki csupa nagy betűvel. Nyugtáztam, hogy ő is nekem. Ezután nem kerestem már aznap. Szerdán jött az „elbocsátó szép üzenet” azzal az indokkal, hogy nem bízik bennem, biztosan becsajoztam és kíváncsi volt, keresem-e még aznap. Bevallom, simán azért, mert bennem volt az előző napok huzavonája, a pasijával kapcsolatos dolgok és az attól való félelem, hogy talán épp a pasijával való találkozás közben hívom… Az előbb említett sms után felhívtam. Teljes elutasítás, majd a végén annyit elértem, hogy nagy kegyesen azt mondta, talán még keres. Nem sokkal utána jött egy sms, hogy ennyi. Válaszoltam amolyan búcsúzós hangnemben. Dühös voltam, csalódott és szomorú. Dühömben letöröltem a facebook-ról, hogy még az se emlékeztessen rá. Másnap reggel 2 sms jött fél óra kihagyással. Az egyikben azt írta, hogy lehet, még találkozunk, a másikban viszont az, hogy felejtsem el az előző sms-t, mert letöröltem a facebookról és ez annyira felháborító és most már biztos benne, hogy csak egy numera volt nekem. Hülyén néztem magam elé, aztán elkezdtem feldolgozni a sztorit. Hát ennyi. Azóta persze kutatom a miérteket. 2 dologra jutottam. Egyrészt, bár volt annyira jól nevelt, hogy ezt direktben ne mondja ki, csak ott lehetett a pénz problémája…sajnos… A másik, hogy az exével kapcsolatban elég gyorsan eljutottunk a „látni se akarom”-tól a „lehet, hogy találkozunk”-ig. Én értem, hogy egy hosszú kapcsolat nyomot hagy az embereknek és, hogy 2 héttel a megismerkedésünk előtti szakítás kifejezetten nagyon frissnek tekinthető. Ezzel együtt úgy gondolom, a táborom és a facebook-os letörlés ürügy volt. Ha tényleg annyira fontos lettem volna szerdán is, mint állítólag vasárnap hajnalban, mikor még holtomiglanról és tugedörforevör-ről beszélt, ez mind nem számított volna. Ráadásul milliószor biztosítottam afelől, hogy nem csajozom a táborban, és, hogy csak ő van nekem. És ez tényleg így is volt. Nagyon szomorú, mert nagyon szerelmes lettem belé és tényleg rá sem néztem más nőre. Bár, ahogy dolgozódik fel bennem a sztori, úgy jutok arra, hogy valószínűleg jobb ez így
