Ismét egy történet, ahol igencsak furcsán viselkedik az "érett férfi" a nagybetűs "Aktus" előtt-alatt-közben. Ki hallott már olyat, hogy "fáradt vagyok a szexhez" meg hogy "menjünk inkább valahová?"

Nem tudom, mennyire hétköznapi az én történetem, de mindenesetre mulatságos. (Vagy annyira szánalmas, hogy már szinte vicces.)

Történt 10 hónapja

, hogy megismerkedtem valakivel az interneten /tudom, pfuj, vessetek meg :)/. Hosszú beszélgetések következtek, mindent megtudtunk egymásról. Ő (a 28 éves, "érett férfi") többek között azt, hogy én (a 22 éves, "érett nő") hamarosan nőgyógyászati műtét elé nézek, és igyekezett bennem tartani a lelket. Róla pedig kiderült, hogy 2 éve él párkapcsolatban, de le szeretné zárni, mert a hölgy - finoman szólva is - egy hisztérika, és meglehetősen súlyos egyéniség, értsd: felülről veri a 90(!) kilót. Csak nem akar neki fájdalmat okozni, blablabla...

Ezek a fent említett hosszú beszélgetések aztán észrevétlenül egyre gyakoribb "személyes baráti találkozásokba" csaptak át, és mély szimpátia alakult ki közöttünk. Ennek eredményeképp ő szakított az exszel, és rá 2 napra elcsattant az első csók is. (tudom, MNK...) A boldogságot csak a műtétem árnyékolta be, illetve az, hogy a műtét miatt nekem két hónapig tilos volt a szex. De ő ezt megértette, elfogadta, támogatott és szerelmet is vallott néhány hét(!) után, anélkül, hogy lefeküdtünk volna egymással. (Persze a kapcsolat azért nem volt teljesen plátói, csak hogy mindenkit megnyugtassak, már ha értitek, mire gondolok.)

Fejlődött a dolog, ahogy kell, minden időnket együtt töltöttük, barátokkal, családdal való összeismertetés mindkét részről, stb. És azután minden előjel nélkül beütött a krach. :) Ő közölte, hogy neki gondolkoznia kell, kér tőlem egy hetet, mert bár engem tényleg, igazán szeret, rá kell jönnie, hányadán is áll az exével. Na, ekkor kellett volna azt mondanom, hogy vége, de az ember lánya sok őrültségre képes, ha szerelmes, ugye. Tehát türelmesen vártam arra, hogy válasszon köztem és Miss Röfi között.

Egy hetes gyötrelmes tépelődés után végül megszületett A Nagy Döntés, miszerint engem akar, és sajnálja, hogy bizonytalan volt, már semmi kétsége nincs, stb. Újabb boldogság, rózsaszín felhő, etc, időközben letelt a rám rótt 8 hetes, szexmegvonással járó penitencia is. Ezt egy teljes egészében együtt töltött hétvégével ünnepeltük meg a lakásán. :) Első este létrejött a várva-várt Aktus, mindkét fél megelégedésére. :) Másnap a kapcsolat újra plátóira váltott, mivel ő saját bevallása szerint fáradt volt a szexhez. Akkor már éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel, de (türelmes, megértő jókislány lévén) megvártam a másnap reggelt. Akkor újra kezdeményeztem, amire az volt a válasza, idézem: "Ááá, inkább menjünk el valahová!"
És ezen a ponton tettem fel az égető kérdést, hogy akkor most mi is az ábra. A következő beszélgetés zajlott le:

ő: "sajnálom, de nem vagyok beléd szerelmes, nem megy...vissza akarok menni exemhez"

én: "de tegnap este elalvás előtt azt mondtad, hogy szeretsz"

ő: "azt nem úgy értettem"

én: "szerinted azt, hogy >>szerelmes vagyok beléd<<, hogy lehet másképp érteni?!"

ő: "ööö... akkor még úgy is éreztem, de elmúlt... legyünk barátok..."

én: "köszönöm, de épp elég barátom van így is"

És akkor elegáns mozdulattal felálltam, hangsúlyozottan halkan becsuktam magam mögött az ajtót és eljöttem. Fájt. Nem kicsit, nagyon. :) Mi tagadás, azóta sem értem a dolgot.  / 1. Már nem is érdekel. 2. Mielőtt kitalálnátok, sem büdös, sem béna, sem frigid nem vagyok, és testi defektusom sincs. :) /

Hogy mi ebből a történetből a tanulság? Ezt én is szeretném tudni... :)  Nekem személy szerint pusztán annyit sikerült leszűrnöm az esetből, hogy MiFASZ (Minden Férfi Aljas SZemét). :))

Persze tisztában vagyok vele, hogy ez így nem igaz. Ma már végre nekem is van olyan jól működő, harmonikus, őszinte, felnőtt kapcsolatom, mint a nagyoknak. :) És azóta visítva röhögök ezen a sztorin, ha néha eszembe jut. :)

Közérdekű közlemény: Nem én vagyok a Boroka Ballsos képen, ezt nem is értem, honnan veszitek!