Hmm… Hetek óta gondolkodom, mit lehetne ide megírnom, nekem valahogy sosem voltak tragikus vagy komikus, netán tragikomikus szakításaim.. Ahogy olvasgatom az itteni sztorikat vagy sajnálom az érintetteket, vagy kiröhögöm, vagy csodálkozom, hogy lehetett ilyen hülye..

Az egyetlen történet, mely ide illik, inkább megdöbbentő volt számomra, mint fájdalmas, vagy vicces.. Sajátos kapcsolat volt, nem is nevezném együttjárásnak, még csak szerelemnek sem, bár nálam kezdetben annak indult, csak idővel szépen leépültek a kezdeti szikrák több okból is.. Szóval ez nem egy szerelmi szakítás, előrebocsátom…

Na, az elejétől.. 2005 nyarán tobzódtam valamelyik netes keresőn, úgy hozta a sors, hogy évekig nem alakult komolyabb partner, csak tingli-tangli rövidebb kapcsolatocskák, amelyekkel semmi gond nem volt, elvoltam velük, időtöltésnek tökéletesek voltak, míg esetleg be nem vág a ménkű.. Nem vagyok az a típus, aki szimpla agyament női büszkeségből nem hallgat az ösztöneire, és hagyja magát a hisztériáig szexhiányos állapotban fetrengeni, megjátszván, hogy majd akkor, ha komoly pasim lesz.. Hát hülyüljön bele, aki akar, én elvettem, ami járt, senki felé nem volt elszámolnivalóm, más meg gondolhat, amit akar..:)

Azon a nyáron rámtalált egy srác, velem egykorú (36 voltam akkor), nem volt egy Adonis, de nekem valamiért tetszett.. Beszélgettünk, váltottunk pár mailt, elkérte a számomat, majd fogta magát, és eltűnt a színről, törölte magát a rendszerből.. Nem dőltem a kardomba, hiszen szinte semeddig sem jutottunk, ez a netes világban mindennapos, az ember továbblép, és pillanatok alatt elfelejti az ilyen szitukat.. De…

Pár hónappal később kaptam tőle egy SMS-t, hogy mi van velem, hogy vagyok.. Bocs, nem emlékszem, ki vagy Te?? XY, a neten beszélgettünk még nyáron.. Jaaaa!! Tényleg, helló, köszi megvagyok, stb.stb..Elkezdtünk SMS-ezgetni, majd telefonok, pár nap múlva össze is futottunk pár percre, felfrissítendő a nyár óta elhalványodott képet..:) Szimpatikus volt, elkezdtünk találkozgatni, egyre többet tudtam meg róla, ami még tovább mélyítette a szimpátiámat irányába. Felelős munkakörben dolgozott, beosztottjai voltak, bár nem volt nagyfőnök, de úgy vettem ki, jó vezető, korrekt és őszinte.. A családjáról is sokat megtudtam, orvosprofesszor apuka, anyukája azon a fősulin tanított, ahol én is diplomáztam, a húga 3 gyerekes boldog mama, szóval rendezett emberkének találtam, emellett széles látókör, tudás és intelligencia jellemezte, amire kezdettől fogva felnéztem, és ez nekem szükséges egy pasihoz..:) Végre egy „kész” férfi, akit nem kell tutujgatni, akinek befejezett dolgai vannak, úgymint iskolák, munka, életvitel, vagyis semmi egyéb zavaró tényező nem volt.. Régóta kerestem már egy ilyen pasit, szóval nem vettem volna zokon, ha szorosabbra fűzzük a szálakat.. Alakult is szépen a történet, találkozgattunk, sétálgattunk a városban, de a kezemet sem fogta meg, és eléggé zárkózottnak tűnt… De nagyokat dumáltunk, nevettünk, nyitotta előttem a kocsiajtót, minden nap többször felcsörgött, és kezdett belelkesülni, rólam nem is beszélve..:) Az első csókot nagy csókcsaták követték, majd megbeszéltük, hogy elmegyünk egy vidéki kisvárosba romantikázni, hogy ott adjunk az első közösen töltött éjszakának is..:)

Nagyon lelkesnek tűnt, én is nagyon vártam azt a hétvégét, készültem, izgultam, régóta szerettem volna már egy normális kapcsolatot.. Első este minden rendben volt, elmentünk vacsizni, a szállodában egymásnak estünk, eszméletlen éjszakánk volt, azt hittem, enyém a világ..

Ámdebár másnap 180 fokos fordulat, teljes távolságtartás, szinte nulla kommunikáció, én pedig totális kétségbeeséssel kerestem az okokat, hogy ez most mi… Vasárnap valami mondvacsinált indokkal szó szerint rohantunk vissza Pestre, kirakott a ház előtt, majd elhúzott… Onnantól kezdve két hónapig nem láttam.. Joggal hihettem azt, hogy ennyi volt, csak szexet akart, és eltűnt a színről, de valahogy nem állt össze a kép.. Ha csak ennyi lett volna, sem lett volna semmi bajom, ha korrekten azt mondja, bocsi, én nem akarok többet.. Felnőtt vagyok már, és kellőképpen rutinos ahhoz, hogy ennyitől ne boruljak ki.. De nem kaptam magyarázatot a történtekre, és értetlen bizonytalanságban kotorásztam a történtek morzsáiban, hogy ez voltaképpen most mi volt.. Aztán ahogy mindig is, gyorsan letettem, de nem volt könnyű túllépni rajta..

Az elkövetkező időkben a meglepő az volt, hogy karácsonyra SMS-t kaptam tőle, névnapomra szintén, majd februárban felhívott, hogy beszélnünk kell… Akkorra már rendben voltam, de érdekelt, mit akar… Találkoztunk, majd elmesélte, hogy akkor, mikor mi vidéken voltunk, kapott meg egy külföldi cégalapítási lehetőséget, és azonnal lépnie kellett. Nem akart átverni, és bocsánatot kér mindenért, de akkor és ott nem tudott volna mit mondani…

Szakítani nem akart, de hülyíteni sem, mert ki tudja, merre haladt volna ez az egész.. Nem egészen értettem, miért nem lehetett akkor és ott őszinte, hiszen annak ismertem meg, de hittem is meg nem is, de inkább nem..

Említette, hogy mivel Ő havonta max 1-2x lenne itthon, így tartós formában a mi kapcsolatunk nem működhetne tovább, de ha gondolom, akkor egy laza kapcsolat összehozható, mert nagyon kedvel, és szeretne velem lenni, gondoljam meg, és rajtam múlik… A tartós kapcsolatra való törekvésem vele, valamint az érzelmi részek az eltelt időszak alatt teljesen kihaltak belőlem, nem vártam tőle többet, de mivel akkor senkim sem volt, gondoltam, miért ne?? Arra pont jó, hogy néhanap karban tartsam a szexuális igényeimet, a többi meg nem érdekel.. Ha itthon van együtt vagyunk, ha nincs keresek tovább.. Abban maradtunk, hogy ha bármelyikünknek beüt valami komolyabb, AZONNAL szól.. a nagybetűs résznek később jelentősége lesz…

Szóval döntöttem rábólintottam, legyen, nagyobbat úgysem veszíthetek, mint ami volt, azon meg már régen túl voltam… És innentől kezdve másfél évig működött a dolog kettőnk közt, ha itthon volt, hívott, jött, együtt voltunk, ha nem volt itthon, éltem a saját életemet tovább.. Rengeteget beszélgettünk, munkáról, mindennapokról, vitorlázásról (közös szerelem.::), de nem hánytorgattam a múltat, azt sem kérdeztem, a magánélete merre tart, nem érdekelt, csajozik-e vagy merre jár, sosem számoltattam el semmivel, mert nem erről szólt a kapcsolat..

Amikor tudott, jött, de volt hogy hónapokig nem láttam.. Nem zavart…

Nem voltam szerelmes, de jól éreztem magam vele, amikor elment, minden visszazökkent a régi kerékvágásba, még csak nem is kerestük egymást a kieső időkben…

Egyszer azonban a munkámban ért egy nagyobb trauma, konkrétan szó és minden előzmények nélkül kirúgtak az állásomból, és akkor úgy gondoltam, elmegyek az országból. Akkor írtam neki egy mailt, hogy szarban vagyok, erősen gondolkodom az életemen, de úgy gondoltam, ha Ő nem akar tőlem többet, akkor szóljon, és én is arrafelé veszem az irányt, amerre nekem jó.. Nem kértem segítséget, azonban még aznap este felcsörgött külföldről, hogy mi történt, mi a baj.. Elmondtam, mint egy barátnak, mi a pálya, és Ő annyit mondott, várjak még, talán tud valami megoldást munka terén.. Ha hazajön, megbeszéljük… Karácsonyra jött, és először ismeretségünk óta ajándékot is hozott, amin teljesen meglepődtem, de még ekkor sem akartam többet, mint ami volt.. Említette, hogy készülnek itthon terjeszkedni a kinti céggel, és ha minden jól megy, oda kellene majd neki ember, és bennem bízik ilyen téren is.. OK, várok…

Aztán még jött haza többször, kezdetben pozitívak voltak a melós történetek, de végülis nem jött össze, én elfogadtam egy másik állást, nem volt harag, de itthon maradtam, és időközben az új munkámat is megkedveltem… Ez volt durván egy éve.. Aztán kezdett elmaradozni, nem vettem túlzottan zokon, tavasszal néha még jött, egyszer- kétszer, aztán nyár elején elveszett..

Nem foglalkoztam vele, szépen leépült bennem az egész, majd hogy hogynem, augusztusban csörgött, hogy itthon van, beszélgetne.. OK, gyere.. Engem másnap elég durva fogműtétek sorozata várt, így nem voltam éppen ráhangolódva semmilyen téren, de kíváncsi voltam, mi van vele, mit akar mondani… Jött, leült a fotelembe, majd kínok között kibökte, van egy komolyabbra fordult lány, és ne haragudjak.::) Ugyan már, ne marháskodj, megdumáltuk, hogy ha ilyesmi történik, akkor szólunk, és semmi gáz, köszi, hogy szólt… Igazság szerint kicsit meg is könnyebbültem, akkor ezt is lezárhatom, végülis már nem volt jelentősége..

Ami meglepett az az volt, hogy annyit még hozzátett, hogy nekünk ettől függetlenül nem kellene megszakítanunk az eddigieket, mert nem akarja, meg mennyire jól érzi magát velem, és hát érzelmei is vannak…He?? Akkor a műtétekre hivatkozva annyit mondtam minderre, hogy hagy ne döntsek most, nem vagyok a topon, de magamban elcsodálkoztam, hogy ha komoly barátnője van, tőlem mi a fenét akar?? Annyit mondott, hogy két hét múlva jön haza, csörögjem fel, és várja a válaszom.. Tudtam, hogy nem fogom hívni… Eddig kellett ez a fajta kapcsolat facér pasiként vele, de hogy más, komolyabb nő is van a képben, én nem kavarok.. Nekem sem esne jól hasonló helyzetben…

A „két hét múlva jövök haza” augusztus 20.-a környékét jelentette… Elvoltam a fogászati cécókkal, eszembe sem jutott hívni, örültem, hogy éltem, szépen elsikkadt magában az egész.. Mígnem valamelyik szeptemberi estén bogarásztam az IWIW-en, takarítgattam a mailjeimet, amik között volt egy pár tőle is még régebbről.. Valami fura volt a dologban, a pillanat törtrészéig észre sem vettem, mi a helyzet, mígnem feltűnt: a neve más… Ez meg hogy?? Aztán belém csapott a felismerés: a pasik már felvehetik a FELESÉGÜK nevét!!! Azonnal rákattintottam a lapjára, családi állapot: NŐS.. Miiiiiiiiiiii????? A pasi új nevéből simán kikövetkeztethettem az asszonyka nevét, megkerestem az ismerősei között, meg is találtam, szép, csinos nő volt, és míg a pasi képei között egy esküvői sem volt, a csajszinál persze az első helyen az esküvői képük szerepelt… Dátummal, mely 2007. augusztus.. A döbbenettől a székembe ragadtam, fura módon nem fájt, nem voltam csalódott, csak lepergett előttem az elmúlt majd két év.. És álltak össze a képek..

Különösen az utolsó egy hónap, mikor ott ült a fotelemben, hogy szóljon a komolyabb BARÁTNŐRŐL, de könyörgöm, ez a lány akkor már minimum a menyasszonya volt!! A „két hét múlva jövök” és várja a döntésemet, folytatjuk-e tovább ami eddig volt, azt jelentette, hogy akkor az esküvőjére jött haza, hiszen a neve ezután változott meg, és a csajszi képei között az esküvőin is ez a dátum szerepelt!! És tuti biztos, hogy ez a lány már sokkal régebb óta megvolt, csak ugye én sosem kérdeztem, mi a pálya nála ezen a téren, gondoltam, ahogy az elején megbeszéltük, majd szól, ha komoly valami lesz az életében.. De azt a legvadabb rémálmaimban sem feltételeztem róla, hogy összvissz két héttel az esküvője előtt szól, és akkor sem arról, ami a valós helyzet… A döbbenettól nem nagyon jutottam szóhoz, majd mikor felocsúdtam, írtam neki két sort, hogy gratulálok az esküvőhöz, és sok boldogságot.. Csak jelezni akartam, hogy vettem a lapot, nem csináltam botrányt, itt már ennyit sem ért ez az egész.. De akartam, hogy tudja: tudom…

Annyit írt vissza, hogy köszöni és bocsássak meg… Jah, barátom, az nem fog menni.. Ennyit válaszoltam vissza.. Részemről ott végleg lezárult a téma, és áldottam a sorsom, hogy akkor augusztusban nem döntöttem másképp.. Belegondoltam: ez a lány, a most már felesége semmit sem sejt, főleg arról nem, hogy volt idő, mikor a párja életében én is meg Ő is képben volt… Kicsit sajnáltam… De eszemben sem volt felvilágosítani, holott ha bunkó lennék, megtehettem volna, de mi értelme lenne?? Lesült volna a pofámról a bőr..

Hát ennyi… Nem sajnálom azt a két évet, csak azt, hogy utálok olyan emberben csalódni, akire valamikor valamiért felnéztem… Ez van, szerencsére ennél nagyobb „dráma” nem ért a szerelmi életemben, és emiatt határozottan szerencsésnek tartom magam..:)))