Hazaviszi a lányt bemutatni az anyjának, majd a helyszínen kitalálja, hogy mégsem szerelmes, és még a búcsúszexet is megtartotta magának. Szó szerinti fiúszopat-lányszív.

 

Kedves Szakítós!
 
 
Úgy tűnik eljött az idő, most már én sem halogathatom tovább, hogy megosszam veletek az egyik szakításom történetét, amely szerintem nem egyedi, de lényegét tekintve elég vicces â013 elég hamar, egy hónap â01Ejárásâ01D után lettem bemutatva a pasim egész családjának, és még aznap este szakított velem. Ezek után csoda, hogy nem hiszek abban, hogy a női lélek túl bonyolult, a férfié meg egyszerű, mint a fakocka?
 
Prológus
 
Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok nagy híve az angolszász környezetből betelepített Valentin-napozásnak, különösen azért, mert egy régi-régi exem február 13-án, tehát Valentin-nap előestéjén azzal a szöveggel dobott, hogy bocsika-bocsika, megcsalt, mert a térbeli távolság (ő külföld, én itthon) és a hiányom annyira megviselte. De most nem ez a lényeg J
Fentiek alapján gondolható, hogy nem nagy lelkesedéssel viseltetek február 14-e iránt, és bizony attól az évekkel ezelőtti Bálint-naptól sem sok jót reméltem, súlyosbítva azzal, hogy már hónapok óta szingli voltam. De pesszimista hozzáállásom, és az általam kibocsátott negatív erőhullámok nem várt hatást értek el, azaz pont az ellenkezőjét, mint várható volt.
 
A kezdetek
 
Igen, töredelmesen bevallom, hogy én is a sikertelen fajta ember (illetve asszony) vagyok, internetes ismerkedő oldalon szemeltem ki őt. Klikkeltem, szóba elegyedtünk. (Igen, én kezdeményeztem, na és?)
Kölcsönös szimpátia, elájulás csinos pofikámtól, rengeteg közös téma, hasonló humorérzék, pónusz pontok azért mert bejön a manga és a hentai, mi kell ennél több? Kisvártatva a levelek iszonyat számban jöttek-mentek, telószámcsere, esemesek özöne, és nem bírtuk már tovább, egy héttel később személyes találkozó.
 
Láv a köbön
 
Nem állítom, hogy megláttuk egymást és virágba borultak a fák, akár egy Danielle Steel regényben, de klappolni látszott minden. Az első randi nagyon kellemesre sikeredett, mozi, popcorn, kávézás, beszélgetés, nevetgélés, illedelmes elköszönés, második randi egyeztetése rögvest! Amelyen azután megtört a jég, akarom mondani a jólneveltség, csókolózás, finom terepszemlés tapogatózás, csiklandó-bizsergő érzés gyomor és bugyi tájékon. Az igazat megvallva nekem ő kicsit túl â01Epuszilkodósâ01D, túl bújós, túl túl volt, de azt gondoltam, hogy hát istenem, nem lehet mindenki olyan visszafogottan érzelmes, mint én és ezek a dolgok végülis beleférnek a kezdeti lelkesedésbe. Alkalmazkodtam hát hozzá. Lehet, hogy ez volt a hiba.
Még egy-két randi, bemutattam a barátaimnak, mindenki szimpatikus volt mindenkinek, hallelúja, nagy volt hát az öröm, eljött az idő - irány az ágy! Ott is eléggé passzoltak a dolgok, minden szép és rózsaszín volt, sokat voltunk együtt, öröm, boldogság, ésatöbbi, ésatöbbi. Aztán ő mutatott be a barátainak, és a lelkes â01Eegyütt járásâ01D folytatódott. Csacska, szerelmes üzeneteket küldtünk egymásnak, egyre inkább felvettem az általa mutatott lamúr ritmust, mert szerettem volna örömet szerezni neki.
 
Kb. egy hónap után elérkezettnek látta az időt, hogy bemutasson kedves mamájának, sőt, ha már egyszer túl kell esni ezen, mindjárt az egész családnak. Ám legyen!
 
Szombatra volt meghirdetve a családi esemény, én péntek délután összecuccoltam, áttelepültem hozzájuk, minden szép és továbbra is rózsaszín.
 
Érkezésemet nagy örömmel fogadta (standing ovation, igen!), és mivel kis családjából még senki sem volt otthon, heves csókcsatába kezdtünk, minek igen heves, Kovi opusokat megszégyenítő orális kielégítés lett a vége, jómagam szólóztam, melyet ő nagy-nagy örömmel fogadott.
 
Minden szép tehát, szűkebb család hazaér, bemutatás, nagy az öröm, nagyon tetszem anyukának. Ekkor még semmi rosszat nem sejtettem, azt meg pláne nem, hogy akár ex-barátnőként is bemutatkozhattam volna.
 
Másnap elindultunk a családi találkára. És ekkor kezdődtek a bajok!
Az összejövetel helyszínére vezető úton az autóban kicsit furán viselkedett, és valahogy fura megérzéseim támadtak, de betudtam ezt a forgalomnak és anyuka vezetési stílusának, és aztán a családi ebéd és az azt követő vicces évődés elsöpörte a homlokomat redőző sötét fellegeket. A hazafelé vezető út teljesen átlagosan zajlott, a kutyasétáltatás alatt sem volt semmi gubanc, ám ezt követően megint éreztem azt a nagyon fura, rossz érzést, amit pár órával azelőtt az autóban.
 
Csúnya végkifejlet
 
Néhány hümmögés és szájszélharapdálás után úgy éreztem, meg kell szabadulnom ettől a kellemetlen gyomorszáji öklözéstől, és bekérdeztem. A válasz övön aluli volt és majd hanyatt estem â013 hááááát, ő bizony nem szeret engem. Bocsika-bocsika, azt gondolta, de mégse, és rájött, hogy többször érzi úgy, jó külön lenni mint együtt, neki ez olyanâ026 sok. Hirtelen milliárd kérdés zúdult volna ki belőlem, de helyette elpityeredtem, és mondtam neki, hogy jó, akkor cuccolok, indulok haza, és köszönjön el szépen helyettem anyukától, mert én ezek után nem érzek kellő erőt magamban a jópofizáshoz. Osontunk kifelé, de sajna anyuka előjött, és bekérdezett, hát csak nem köszönés nélkül távoznék??? Mondtam, hogy sajnálom, mennem kell, de ő felfedezte a heves indulatoktól kipirult orcám és kisírt szemem és faggatni kezdett. Én még őszinte ember voltam, és őszintén válaszoltam. Erre nagyon kiborult, elmesélte, hogy ő bizony mindig ilyen kislányt képzelt el kisfia mellé, és nem érti mi van, biztosan ő hibázott el valamit a nevelésben. Én, a jól nevelt persze vigasztaltam, és kicsi fiát és nevelési elveinek helyességét mentegettem. Egy órán át!
A buszmegállóban az akkor már ex-pasimmal megegyeztünk, hogy még egy alkalommal találkozunk, beszélünk, és nem mellesleg átadjuk az egymásnál hagyott dolgainkat.
 
Így is lett, de a beszélgetés annyira jól sikerült (többször könnyezett, magát okolta, hamut szórt önnön fejére, hogy így érzelmeimbe gázolt) és én oly szelíd, együtt érző és megértő voltam, hogy a végére kijelentette, talán nagy hibát követ el, ha elenged engem, ezért adjunk még egy esélyt a dolgoknak és menjünk el hétvégén egy koncertre. Mondtam jó, legyen. Aztán másnap reggel 7 órakor (!!!!) az esemesére ébredtem â013 bocsika, bocsika, de inkább mégseâ026
Ez volt az a momentum, ami végképp egyértelművé tette számomra, hogy a pasik zöme képtelen egyenesen megmondani, hogy ugyan értékellek, mint embert, de fejezzük be. Ráadásul mikor megteszik, azt a lehető legalkalmatlanabb pillanatban. De végképp csúnyán gusztustalan dolognak az olyan búcsú szexet tartom, amiről csak az egyik fél tudja, hogy az. (Hisz he ezzel tisztában vagyok, akkor inkább egy duettet választok.)
 
Egy-két évvel később szó szerint összefutottunk az utcán, és rá ez a momentum olyan nagy hatást gyakorolt, hogy egyszerűen hátat fordított, és futva menekült. Pedig isten bizony, eszembe se volt feltenni neki az anno megválaszolatlanul maradt kérdéseim!
 
 
 
Üdvözlettel:
 
A .