Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.
Tudom, hogy egy nap túllépek rajtad és
Nem lesz minden utca sápadt, mintha napkitörés
Idején járnám az utat, ami miattad
Lett beláthatatlan.
Ledobom majd a vaspáncélt, ami
Úgy szorítja a mellkasomat, mintha ma is
Azt várnám, hogy megérkezz
De már nem jössz értem.
Minden nap forró levegőt
Kell belélegeznem és úgy lépnem
Tovább, mintha tudnám
Merre tovább.
Lassan elvesztem az eszem,
Felperzselődnek a percek,
Bárcsak látnék egy kicsit messzebb,
Mint a többiek.
Azt hiszem, van kiút
Az alkonyodó horizonton gyúlt
Fel, és a hűvösödő levegőben nagyon sóhajtok.
Az önpusztításba zuhanok.
Az utolsó 100 komment: