Mai egymondat: Egy ismerősöm mesélte, hogy egyszer a pasijától egy kiló banánt kapott karácsonyra, na az lehetett még hasonló szituáció.

A kép innen

Üdv Kedves Olvasók!

Az én történetem igencsak régi, már nyolc éves, de meglehetősen mély nyomot hagyott bennem. A szereplők: házinyúl, aki egyetem mellett dolgozik egy munkahelyen velem, és én az új alkalmazott. A történet természetesen igencsak szubjektív, de legalább hosszú.. :-)

Elég sok tényező kell ahhoz, hogy egy nő megtetszen nekem, de be kell ismerjem, házinyúl esetében az összes általam figyelembe vett rublikát ki lehetett pipálni. Kár viszont hogy egy rakás rublikával nem is foglalkoztam, pedig hát lett volna néhány üresen hagyott, és jópár kérdőjeles is.

Házinyúl első látásra is bájos volt, bár nem az a tipikus mindenkinek tetszik fajta, inkább a dúsabb formák kedvelőinek jött be. A magam részéről ha egy nőnek szép az arca és keskeny a csípője, akkor a többi testrésze már akármekkora is lehet. De ami házinyúlban különösen megfogott, az a hangja volt. Egyszerűen olyan gyönyörűen affektált, hogy nem tudtam neki ellenállni, legszívesebben egész nap azt hallgattam volna. Érdekességképpen megemlítem, hogy az énekhangja viszont nem volt kellemes.

Addig ügyeskedtem, amíg házinyúllal egy projektre kerültünk, így aztán el lehetett kezdeni az offenzívát. Nem voltak különösebb trükkök, igyekeztem minél több időt a közelében lenni, és aztán szép lassan kialakult a dolog. Még életemben nem voltam ilyen szerelmes, teljesen zombi lettem a hormonoktól, ha házinyúl nem volt a közelemben, mert akkor viszont a fellegekben jártam. Legalábbis a barátaim így emlékeznek vissza azokra az időkre, de nekem is rémlik valami hasonló.

Házinyúlnak volt egy igencsak mihaszna öccse, akivel együtt lakott. Öcsike az a tipikus megnemértett élősködő volt, aki utált dolgozni, és inább leszállította az anyagi igényeit arra a szintre, amin parazitaként is el tud lenni. Nagyon nem csíptem a srácot, pláne azután, hogy trükkösen engem is megróbált bevonni a gazdaállatok közé. És először itt csalódtam házinyúlban. Öcsike ugyanis felvetette neki (nem nekem egyenesben, mert tudta hogy lepattintottam volna), hogy mi lenne, ha nyújtanék számára egy áthidaló kölcsönt. Ha házinyúl korrekt lett volna - tudatában annak, hogy milyen véleménnyel vagyok öcsike életformájáról - el kellett volna hárítani a kérést, de ehelyett ő jött oda hozzám, hogy adnék-e kölcsön a tesójának. Ezzel olyan helyzetbe hozott, amiből nem tudtam másként jól kijönni, csak ha kölcsönadtam. A kölcsönt persze  öcsi nem igazán akarta visszaadni, morogni kellett érte, ami nem ment könnyen, lévén teljesen oda voltam házinyúlért, és nem akartam feszkót.

Ebben az időszakban kétlaki életet éltünk, egyik nap nála, másik nap nálam. Mivel Budapest két ellentétes végén laktunk, ez elég kimerítő volt, de hát a szerelem mellett ezt észre sem vettem.

A következő meglepetés akkor ért, amikor egy házinyulas estén megérkeztem hozzá, s a volt pasiját is ott találtam, aki mellesleg az öcsike nagy cimborája volt, kb. hasonló életfelfogással. Házinyúl gyorsan eszkuzálta magát és kiment a konyhába tenni venni, én meg ottmaradtam a két parazitával, azzal a ki nem mondott feladattal, hogy beszélgessek velük. Hát elég alaposan felhúztam magam, és nekiálltam inkább olvasni, szerencsére a kedves vendég jól eldumált öcsikével, így nem volt kínos csend.

Másnap akkora lebaszást kaptam házinyúltól, hogy csak lestem, és végül odáig fajult a helyzet, hogy belengettem a szakítást. Ettől házinyúl meghátrált kissé, de igazából nem éreztem rajta, hogy megértené, mi volt a fő probléma ezzel az egész szituációval.

Házinyúl kapcsolatunknak meglehetősen korai szakaszában bemutatott a barátainak, együtt házibuliztunk, stb. Kb. három hónap után én is úgy éreztem, hogy itt az ideje az összeeresztésnek az én barátaimmal. Házinyúl biztos ami biztos alapon magával hozta az öccsét is. Igencsak távolságtartó volt mindenkivel, az öccse meg hozta a formáját, szóval a konklúzió mindkét oldalról az volt, hogy ezeket a találkozókat a jövőben inkább ne erőltessük.

Meg kell mondjam, eléggé le voltam lombozva de hát túlléptem rajta valahogy.
A szex fenomenálisan jó volt házinyúllal. Igencsak szerette, hétvégenként sokszor egész nap ágyban maradtunk. Egyik ilyen alkalommal megkérdeztem, hogy hány pasival volt eddig? Ekkor mondott egy akkora számot, hogy tátva maradt a szám. És nagyon halkan, hormonok tonnái alatt nyögve valahol mélyen ekkor megszólalt a józan ész is, aki megkérdezte, hogy miből gondolom, hogyha egy lány 24 éves korára már túl van x pasin, akkor meg fog állni az x+1.-nél? Józan észt aztán gyorsan visszanyomtam nyögni a hormonok alá, s házinyúllal lezavartunk még egy menetet. Később az is kiderült, hogy házinyulnak udvarlásom kezdetén valóban nem volt pasija, ellenben szexpartnere igen, akivel egészségügyi jellegű találkozásokat szoktak megejteni. Hogy ez meddig tartott nem tudom, annyira nem is érdekelt, hiszen házinyúlból ekkorra már annyit kaptam, amennyit akartam.

Elérkezett a nyár, kiderült hogy házinyúl megnyert egy ösztöndíjat északra, s augusztus közepén indul. Kitaláltuk, hogy előtte még elmegyünk nyaralni Horvátországba. Nagy nehezen sikerült meggyőzni arról, hogy ezt talán mégsem a barátaival közösen kellene megtenni. Nagy nehezen beleegyezett, és egy hihetetlenül jó hetet töltöttünk együtt. Aztán otthon még volt két hetünk, és házinyúl szépen elhúzott a kies hóemberországba, én meg itt maradtam szalmaözvegynek. Be kell valljam, eleinte ez azért nem viselt meg annyira. Lehet hogy telítődtem a hormonokkal, és kezdtem immunis lenni rájuk, vagy csak egszerűen a kétlaki élet okozta fáradtság ekkor jutott el egy kritikus szintre, de alig vártam, hogy házinyúl lelépjen, és kicsit újra a saját életemet élhessem, ne az övét. Magam is meglepődtem ezen, de nincs mit tagadni rajta.

Szóval házinyúl el, és elkezdődött az emailezés és telefonálások korszaka. Ami eleinte kissé döcögve ment, de házinyúl hiánya két hét alatt megváltoztatta a hozzáállásomat, a hormonok ismét a hatásos szintre álltak, s újra lángoló szerelemmel rajongtam érte. Sajnos a két hét házinyúl hozzáállását is alapvetően megváltoztatta, mint a későbbiekben látható lesz.

Történt ugyanis, hogy kb. egy hónap után éppen a szüleimnél voltam, és egy másnapi családi banzájra készültünk, amikor is nagy boldogan felhívtam házinyulat, hogy sikerült találnom egy relatíve olcsó repülőjáratot északra, s meglátogatnám. Mire elfúló hangon közölte, hogy az nem olyan jó ötlet, mert sokat kell tanulnia. Persze rögtön rákérdeztem, hogy van-e másik pasi a képben, mire beismerte hogy igen, most jut eszébe, hogy két héttel azután hogy megérkezett északra, már be is újított egy pasit. Amúgy tényleg  meg is írta emailban annó, hogy jófej haverokkal kirándulni ment, csak az már kimaradt a levélből, hogy a végén összejött az egyikkel.

 Hát mit mondjak, elég szar hétvégém volt. Iszonyú érzés volt, hogy így palira vettek. Közben házinyúl folyton hívogatott, s végül arra jutottam vele, hogy ez a nő nekem mindennél jobban kell,  s az ösztöndíj végével folytatjuk ahol abbahagytuk, lévén az új pasi csak szexpartner. Ezt persze házinyúl mondta. Utólag én sem értem, hogy hogy lehettem akkora barom, hogy nem szakítottam vele véglegesen, de hát a hormonok ugye. Ami hab a tortán, a környezetemben ezt nem mondhattam el, mert tudtam hogy ők nem bocsátottak volna meg házinyúlnak, így amellett hogy totál kész voltam a helyzettől, még színlelnem is kellett.

Szóval a szopóálarcot elég tartósan sikerült rögzíteni a fejemen. Az email és a telefon továbbra is ment, majd mindennap, de érezni lehetett, hogy lelkesedés már nincs mögötte.

Amikor hazajött, kimentem elé a reptérre, de első pillantásra láttam, hogy itt már nem lesz folytatás, habár ez akkor így nem lett kimondva. Hazakísértem, szülei el. Tudvalevő, hogy éppen karácsony volt, ugyan mikor máskor is lehetne jobban megszívatni az embert?

Kaptam ajándékba tőle egy egér alátétet. Komolyan, azt sem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Gondolom az északi számítógépteremből hozhatta el... Egy ismerősöm mesélte, hogy egyszer a pasijától egy kiló banánt kapott karácsonyra, na az lehetett még hasonló szituáció.

Aztán beszélgetni kezdtünk, s kiderült, hogy a szexpartner időközben alfahímmé avanzsált, s hogy ide fog költözni Budapestre kb. tavasszal. Ami nem megy olyan könnyen, mert szexpartner posztszovjet állampolgár, és hát a vízum, ugyebár. Mivel már a késői időpont miatt hazamenni nem tudtam, nála aludtam, de búcsúszex nem volt. Az egéralátétet gondosan elhelyeztem a kukájukban, s aztán távoztam.

Persze voltak még utózöngék, elég sok rosszat kihozott belőlem ez a szakítás. Nem kellemes dolog a továbbiakban látni hogy boldog, és közben tudni azt, hogy már a másé. Én továbbra is odavoltam érte még vagy egy évig, de az egéralátét után az önbecsülésemnek már többnyire sikerült felülírnia a hormonokat.

Mai fejjel azért nem bánom hogy így alakult, mert feltett szándékom volt feleségül venni, s ha ez sikerül, ma már elvált ember lennék...

Tanulság1: Házinyúlra nem lövünk.
Tanulság2: ha egy csajnál te vagy az x. és lazán kétszámjegyű, akkor ne ámítsd magad azzal, hogy nem lesz x+1.
Kötelező körök: Tesco-ban egyszer voltunk, akkoriban nyíltak ugyanis, de nem tetszett neki. Gumit nem kellett használni, bogyót szedett. Katona nem voltam. Ezzel az atszmával?....Éééérteeed!..