Az egyik régi bölcsesség szerint férfi és nő között nem létezhet barátság. Rögtön ezután következik az a bölcsesség, hogy bizonyos helyzetek után csak barátság létezhet köztük.
Heló!Az én történetem egy régóta húzódó "neverending sztori"...
16 voltam,koleszos,és volt az a kékszemű szőke...(nevezzük Túlélőnek)
2 perc alatt lettem szerelmes és tudtam addig nem hagyom míg el nem érem nála a "ló a gödörbe" szindrómát. Megtettem mindent és imáim meghallgatásra találtak...De volt barátnője, és jött a nyár,iskolai szünet,én meg meguntam a várakozást,úgyhogy gyorsan szerelmes lettem másba.
Szeptemberben megint besétált az életembe..nehéz volt elhessegetni a gondolataimat Túlélőről,akivel esténként egy társaságba jártunk,és mindenki tudta,hogy hogy is vagyunk mi egymással.S míg a másikat otthon ette a féltékenység zöld szemű szörnye én a "nagyvársoban" vígan éltem egy másik életet...(rendszerint lebuktam egyébként)
Túlélővel korszakaink voltak...ha én voltam oda akkor ő épp nem és fordítva.Soha nem mondtuk ki,hogy járunk,vagy egy pár vagyunk,mert mi mindig CSAK BARÁTOK voltunk...szép kis barátság.
Aztán a szakításom után úgy éreztem Túlélővel összejönnék pár ajtócsapkodásra...hát ő meg még, inkább szerette volna meggondolni...(szerettem volna elmondani,hogy az édesanyukája születésnapi ajándékán gondolkodjon..de nem tettem)
Belementem a nevetséges "csak barátok játékba",de persze én mindig csak 1-est dobtam a dobókockával...Alkohol mámoros éjszakákon összekeveredtünk,másnap én többet akartam, ő meg semmit.( Egyszer majdnem eljutottnk a testiség mélyebb fokozatára,de a nyelvem csúnya véget vetett a dolognak...annyira megijedtem testi adottságaitól,hogy kicsúszott a számon az -ugye lesz nagyobb is? kérdés-ami után aztán nem lett, csak kisebb...)
Az általános "szakítós" szöveg (összesen 23-szor hallottam 2 év alatt) :
-hülyeség volt az elmúlt este,inkább maradjunk CSAK BARÁTOK...
-én igazából nem úgy gondoltam, maradjunk CSAK BARÁTOK...
-hogy mi járjunk???? (haha) maradjunk CSAK BARÁTOK...
Elköltöztem otthonról,már máshol élek egy másik életet,de valahogy Túlélő ezt is túlélte,és valami sötét folt ként az álmamimban még mellettem ül a padon...pedig már nem nagyon beszélünk.Nincs is miről.
Hát innen üzenem Túlélő,hogy már nem akarok a barátod lenni.
Az utolsó 100 komment: