Havi egy szexre is kevés volt a csávó, ami nemcsak teljesítménynek, de időtöltésnek is kevés volt.

Sziasztok!

Régóta (szinte a kezdetek óta) olvasom a blogot, de csak most jutottam el odáig, hogy klaviatúrát ragadjak.

Az én történetem kb. 4 és fél évvel ezelőtt kezdődött, 2004 decemberében. Én, A. (lány, akkor 19 éves), ő H. (fiú, akkor 26 éves).

Karácsony előtt szakított velem az előtte lévő barátom, akivel egy évet voltam együtt – az is megérne egy misét… Szóval Karácsony tájékán, a szakítás után úgy gondoltam, lemegyek bulizni a törzshelyünkre, bátyámmal, barátnőjével, meg még egy párocskával (én voltam a gyertyatartó). Egész este a pasikat lestem, de valahogy semmi nem jött össze (talán látták a tekintetemen, hogy „vadászok”:)

Kissé csalódottan tértem haza, de nem kellett sokáig várnom, hogy jobb híreket kapjak. Egy srác, aki szintén ott volt a buliban, mondta, hogy kinézett magának egy haverja (H.), és nagyon megörült, hogy látta, hogy ismerem a srácot. Nem kertelek sokáig, megadta a számomat H.-nak, SMS-eztünk néhány napig, majd megbeszéltünk egy randit.

Minden tökéletesen alakult, úgy nézett ki, amilyet elvártam/elvárok egy fiútól. Az első néhány randik úgy zajlottak, ahogy szeretem, mozi, vacsi, teázás, stb. Csók csak kb. a 4. randin volt. Onnantól egy pár voltunk. Családnak bemutatás Szilveszter estéjén… Hááát, nem voltak tőle elragadtatva. Azt mondták, megalszik a tej a szájában. Azt azért el kell mondanom, hogy piciny családomnak (olykor 7-en vagyunk otthon) azért van egyfajta ritmusa. Értsd: ha mindenki otthon van, nehéz megszólalni, rosszabbak vagyunk, mint az olaszok. És szegény H. nem vette fel ezt a ritmust. Ettől megpróbáltam eltekinteni, mondván, baromi szimpatikus, okos is, idősebb is, felnézhetek rá!

De sajnos nem csak ebben mutatkozott meg a mentalitása. Az első szexuális együttlétre (de hülyén hangzik így) 1 hónap után került sor. Hogy is mondjam… A pöpölője merev állapotában sem tűnt keményebbnek egy plüssjátéknál. Azt pedig el kell mondanom, hogy akkoriban voltam életemben a legjobb formámban, tele voltam élettel, nagyon jól néztem ki, legalábbis a visszajelzések alapján:) De hát csak nem sikerült eléggé felizgatnom – gondoltam akkor. Később persze rájöttem, hogy vagy impotens, vagy csak egy barom. De mindegy is volt, a havi 1 szexnek ez a minőség teljesen megfelelt. Ma már szégyellem, hogy nem léptem le az első szex után.

Nem nyújtom sokáig, eltelt egy hónap, bátyám kérdezi: „Na, mondta már, hogy szeret?” Én: „Egy hónapja járunk, mire fel mondja?!” Valentin-napon egy képeslapot kaptam tőle. Bátyám megjegyzése, miután elolvasta a kártyát: „Hááát, ebben sem látom leírva, hogy szeretne…” A 3. hónap környékén már kezdtem gyanakodni. Még csak olyat se mondott soha, hogy hiányzom neki, pedig hetente max. háromszor találkoztunk.

Gondoltam, tegyünk pontot a kapcsolat végére. Barátira sikeredett a szakítás, a végén persze ott volt, hogy azért maradjunk barátok. Mondtam, hogy jajj, hagyjon már ezzel a dumával, mert nagyon gáz. De nem, ő tényleg az akar maradni. Hát jó, nem vagyok semmi jó elrontója. Ezután 2 hétig semmit nem hallottam felőle, nem kerestem, ő se engem.

Majd felkerestem telefonon, hogy nála van egy könyvem, érettségire készülvén szükségem van rá. Megörült nekem, találkoztunk. Aztán még egyszer. És még többször. Jól éreztük magunkat, így kötetlenül, barátokként. Segített nekem matek érettségire felkészülni, és igen… matekoztunk. Így is, úgy is…:) Sajnos a teljesítménye mit sem változott, de ez nem érdekelt. Élveztem, hogy jól érzem magam a bőrömben, tavaszodik, csicseregnek a madarak, és hogy szingli vagyok. Kb. ugyanannyit találkozgattunk, mint mikor még együtt jártunk, viszont nap közben már felhívott telefonon, és bókokkal látott el. Mikor eljöttem tőle esténként, mindig megkérdezte: „Ugye, mi jó barátok vagyunk?” (Még most is a fülemben cseng.) Hát jó, gondoltam nyomatékosítani akarja bennem, hogy ne bízzam el magam, nem is tettem. Barátok vagyunk.

Ez így ment 2-3 hónapig, én közben megismerkedtem egy sráccal, aki kezdetben nagyon nem tűnt komolynak. Ezt el is mondtam neki, teljesen kiakadt,sose láttam olyannak, meg is ijesztett mert kiderült, hogy ő azt szerette volna, hogy mi újra együtt legyünk. De hát akkor miért mondogatta, hogy barátok vagyunk?? Nem értettem. Mindennek lehordta a fiút, akivel összejöttem, azt hitte, hogy a javára fordíthatja, de tévedett. Először és utoljára akkor mondta, hogy szeret. De már késő volt.

Fél évig nagyon rosszban voltunk, nagyon csúnyákat mondtunk egymásra, majd újra elkezdtünk találkozgatni, de akkor már szigorúan nem „úgy”:) A mai napig jóban vagyunk, csak nevetünk az egészen.

Még egy hepiend a végére, csak hogy dicsekedjek: a srác, akivel rögtön H. után összejöttem, akivel nagyon nem szimpatizált, a mai napig együtt vagyok, immáron 4 éve:)

További kellemes napot mindenkinek!

A.