Nemrég Zsófi megtalálta a srác blogját a neten, és elég érdekes és esetenként szaftos részleteket talált -a saját nemi életéről, és még jópár lányéról.

A kép innen

Szakítósaim!

Régóta olvasom a blogot, és nekem nagyon bejön. Már beküldtem egy saját sztorit, de úgy gondolom, a barátnőmé még az enyémen is túltesz, úgyhogy gondoltam, megosztom veletek :)
Zsófi középiskolás éveit taposta, amikor egy ismerőse összehozta őt a volt barátjával. A srác -legyen Barna- teljesen Zsófi esete volt, magas, rasztahajú, igézően kék szemű és -mint utólag kiderült- csodálatos szeretőnek is bizonyult.
Már első találkozásuk is észvesztően jól alakult, álló délután beszélgettek és koktéloztak, majd a nap végén, mintegy megkoronázva az egész ismerkedősdit, elcsattant az első csók. Zsófi rózsaszín vattacukor-fellegeken lebegve száguldott haza (érdemes tudni, hogy ő egy Budapesthez közeli városkában élt és tanult, míg Barna a fővárosban tengette napjait). Hónapokig abból állt az élete, hogy hét közben sms-csatákat vívott Barnával, megesett, hogy naponta 100 üzenetet küldött és kapott, mert miért is ne, a költségek nem érdekelték, csakis a fiú. Egy idő után éreztem, hogy távolodik tőlem és a közös barátainktól, de gondoltam, hagyom, elvégre szerelmes a nagylány, és elég okos ahhoz, hogy eldöntse, ez jó-e így neki. Vártam, de csak egyre jobban elfajult a helyzet -odáig jutottunk, hogy már a születésnapi bulimra sem jött el, pedig mondtam is neki, hogy nyugodtan hozza Barnát, legalább megismerjük. De nem, nekik kettesben sokkal jobb...
Persze ő mindent megtett azért, hogy a szerelmével lehessen, de ezt fordítva nem lehet elmondani. Barna világéletében nagy rock'n'roll fenegyerek volt, falta a nőket, érzelmek nulla, testiség a maximumom, természetesen egy kis füves cigi és naponta pár "korty" itóka is belefért. Zsófi csak hétvégén ment hozzá, Barna 2-3 hónap után már annyit sem volt hajlandó megtenni, hogy kimászik érte az állomásra, sőt, ha esetleg kellett neki valami (könyv, cd, cigi, pia), képes volt Zsófit visszazavarni a belvárosba, miután utazott miatta pénzt, energiát és időt nem kímélve. Természetesen találkozásaik nem romantikusan teltek, mint ahogy Zsófi rózsaszín fellegek között repkedve hitte, hanem csakis és kizárólag a szexről szóltak -minden pózban, a lakás minden területén, gumi nélkül, természetesen...
Nem egyszer előfordult olyan is, hogy hétvégén nem tudtak találkozni, mert Barna állítólag valamelyik havernője lelkét ápolgatta. Csak egy sms a sok közül : "Szia kicsim! Mi most fogunk lefeküdni aludni. Dóra köszöni, jobban vagy, eddig filmet néztünk és iszogattunk... Remélem, veled is minden rendben." (Mindezt hajnali 7-kor, egy idegen nő lakásán... És a legrosszabb az, hogy Zsófi hitt neki...)
Egy évvel megismerkedésük után eldurvultak a dolgok Barna háza táján. Az anyja kirakta otthonról, mert Barna nem dolgozott, nem tanult, csak szívott meg ivott... A srác természetesen Zsófinál kötött ki. Mi ekkor ismertük meg, és a negatív benyomás ellenére próbáltunk hozzá kedvesen közeledni, amire a legtöbbször a következő volt a válasz: "Csak azért, mert Zsófival dugok, még nem kell haverkodnunk!" Sejtettük, hogy ez így nem lesz rendben, de nem akartunk bekavarni Zsófi életébe, és elvenni tőle a boldogságot, hiszen még mindig fülig szerelmes volt...
Barna 1 hónapig élt Zsófival. A ház körül nem volt hajlandó segíteni, elcsent értékeket, pénzt, amit talált, az ételt, a szeretetet, a befogadást nemhogy megbecsülni, még megköszönni sem tudta. Mikor kilépett a ház ajtaján, hogy végre hazamenjen a saját otthonába (addigra az anyja már megenyhült), megígérte Zsófinak, hogy hívja.
Azóta is ezt teszi.
Nemrég Zsófi megtalálta a srác blogját a neten, és elég érdekes és esetenként szaftos részleteket talált -a saját nemi életéről, és még jópár lányéról... Szerencsére ma már csak nevetni tud a történteken, de elég sokáig szenvedett, és hibáztatta magát.
Lányokfiúkmindenki! Nem szeretnék mindenféle húdesokatmondó végkövetkeztetést kinyilvánítani, elvégre ki vagyok én, hogy megmondjam, ki mit tegyen. De egy olyan kapcsolatba nem érdemes belemenni, amiben még szakítani sem lehet, hiszen ki tudja, hogy a párod a tiéd, vagy sem, és ha igen, mennyire...
Üdvözlettel, Mónika