IWiwes ismerkedés, gyors webkamerázás után hiába nyalja a srác undorítóan a kamerát, a lány mégis elmegy vele randizni. Érthetetlen, hogy miért, ha csak azért nem, hogy megíjra nekünk.

Sziasztok!

Már több sztorit is szerettem volna beküldeni, de a'sszem ez viszi közülük a pálmát. Neten/iwiw-en nem ismerkedünk, alapszabály.

Előzmény: wiw-en új alkalmazás, társkeresős móka, 24éves, képe / bemutatkozó sorok alapján egész helyes srác, pár szavas üzengetések oda vissza, majd következett a rémálom.

Msn beszélgetés. Két sec után közli, h. akkor most webkamera bekapcs, merthogy a mimikája az izgi, írásban elég nyers a modora. Mondom még életemben nem használtam webkamerát, utálom, "fájni fog a látvány", hagyjuk. De nem, erőlteti a projektet. Átküldi a linket, fogadjam. Oké, webkamera kép megjelenik, egész helyes csávó, félmeztelen, 8 sávos autópályányi vállak. Épp kezdtem örülni, amikor elkezdett nyújtózkodni meg produkálni magát. Kérdezem, félmeztelen vagy? Mondja, nem, van rajta alsógatya, majd felöltözik, mondván ez engem biztos zavar. Nem, nem zavar-erre visszavetkőzik, megint produkálja magát. Kérdezi, hol dolgozom? Mondom a helyet, válasz: ó az közel van hozzám, felszállsz 4-es villamosra majd a 150es buszra és már itt is vagy. Felhívás keringőre? Áá, ugyan, csak egy kis harapdálásra. (na itt már elgondolkodtam, h. tkp mit is akar)
Majd belebámul a kamerába és elkezdi nyújtogatni a nyelvét, mintha fagyit nyalna. Nem tudom, h. ez kinek jön be, én konkrétan majdnem hánytam, ezt vele is közlöm, h. ez most gusztustalan volt... (most komolyan, a 4. mondat után ismeretlenül azt kell eljátszani a webkamera előtt, h. miként nyalna fagyit/nőt?!). Erre berág, h. én milyen merev vagyok és nincs humorérzékem.
Majd jönnek a kérdések:
Prűd vagy? Mondom nem
Szűz? Mondom nagyon nem
Mikor voltál utoljára férfival? Válasz:közöd?
De most komolyan, mikor? Én egy hónapja
Na itt kiakadtam, már megint egy perverz homokos, mondtam, ha adok egy időpontot békén hagy? Mondja igen
Válaszom: 3 hónap
Jó, mert máshogy viszonyul a szűzekhez, azokhoz akik régen voltak pasival (ez lennék én), meg azokhoz, akik éjjel nappal.
Hurrá, pipa, továbbra is erőlteti a találkozót(itt még mindig nem kérdezett rólam mást, mint hogy hol melózok és ugye a fenti kérdéssort), mondom, levelezzünk még vagy vmi, hova rohan? De nem, mert azzal csak ráb*nak az emberek, mert idealizált kép alakul ki bennük és a találkozón esetleg bőven nem azt kapják, amit vártak. Ebben igaza van, nagy nehezen belemegyek a találkozóba. Közben kiderül, h. félek az új ismeretségektől, óvatos vagyok, rögtön lecsap erre: akkor minek regisztráltál? Maradj otthon a burkodban.
Mondom, de kellenek az új ismeretségek, csak óvatos vagyok - erre leírja a személyi számát, a címét meg a mobilszámát. Párszor még elmond mindennek, hogy biztos rég voltam pasival és ezért vagyok görcsös.
Utolsó kérdése: te inkább csókolózol egy nímanddal 5 találkozó után, minthogy az igazi férfival első alkalommal?
Válaszom: volt ilyen is olyan is.
Reakciója: júj.
Jó, találkozó (cseresznyét veszünk, ma én megyek piacra) lefixálva, visszatérek a munkámhoz.

Negyed ötre odaértem a Piachoz, gondoltam körbejárom, mégiscsak telik az idő, nehogy már hülyén álljak órákig a tűző napon. Fél után 5 perccel kimentem a bejárat elé, hol van? Sehol senki, még csak hasonló se...Felhívom, közli, 10perc és érkezik. Gondoltam jól van b+, tiszteletlenség a köbön.
Megjelent egy jóltáplált napközis bájgúnár narancssárga pólóban, baseballsapiban, bazi frizbivel a kezében. Adok puszit (mégiscsak első találkozó), hátrahőköl (ok, kibírjuk), hivatalos bemutatkozás. Ekkor már látszott rajta, h. el se akart jönni. Jó, menjünk, vegyünk cseresznyét. Itt elkezdett morogni, h. mennyien állnak sorba, majd hogy ő utál piacra járni, merthogy mekkora tömeg van és különbenis.
Próbáltam közben vmi társalgást erőltetni, se kép se hang.
Mivel foglalkozol? Hát leginkább semmivel.
Jó, de mit csinálsz a szabadidődben? Írok, könyvet, verseket, pl. sorban állás közben.
Hova, papírra, tollal? Nem, fejben.
És azt utána megjelenteted, vagy házidogának kell? Nem csak úgy.
Szeretsz olvasni? Igen, de inkább olvasok 4 soros verseket, mint egy hosszú költeményt.
Van kedvenc könyved? Nincs, én annál összetettebb vagyok, h. kedvencem legyen.

Oké, megvesszük a cseresznyét, mondom, akkor most még veszünk cserepes virágot. Jó, vegyünk. Közben hablatyol vmit arról, h. a lakásszövetkezethez vagy hova kellett elmennie, ezért késett és nem volt meg a számom, azért nem hívott...Cserébe, h. eljött velem cseresznyét venni, kísérjem el a Borárosra, merthogy a webkamerája elromlott. Itt már tépem a hajamat, pedig még csak negyed hat van, azaz 20 kemény perc után. Ellenőrök a 4esen, oké, menjünk gyalog/212essel, ott nincsenek, két hónapja lóg. Itt még mindig nem tudtam, h. dolgozik e, tanul e, miből él stb. stb.
Állunk buszmegállóban, rámutat egy zsiráfra(=nagyon magas, nagyon vékony lány): Tetszik? Mondom, ez egy zsiráf. Hogy mi? Mondom, zsiráf; hosszú nyak, hosszú lábak. De hát csak magassarkú cipő van rajta! Jó, de az optikailag azt az illúziót kelti, h. hosszú a lába...Reakciója: szóval tetszik! (itt az agyam megadta magát, szabira vonult)
Következő kérdése (még mindig a buszmegállóban olvadozunk a napon): kérsz bort? Mondom: miiiiiiiiiiiit? Nyugi csak húzlak. Whiskyt kérsz? Nézek rá, mint egy elmebajosra. Nyugi, csak vicceltem, nincs nálam semmi.
Busz megjön, felszállunk. Elkezd szidni, h. miért vagyok karrierista. Mert ezzel eladom a lelkem, ő nem tudna napi 8 órában dolgozni. Akkor mit csinálsz? Élek. Van két együttesem, de én vagyok az egyetlen, akinek tehetsége is van, a többiek hülyék/bénák, én vagyok a király.
De, de, de, akkor miből élsz? Van munkád, diplomád bármi?
Nem, én szerencsés vagyok és még ráérek nagyot alkotni (itt már fizikai fájdalmat éreztem, de nagyon). Elmegyünk a boltba, közlik, h. a tag nem fedezte fel a zoom gombot a kamerán, azért volt rossz. Még a buszon előadja, h. tőle semmit nem loptak még, semmit nem vesztett el, de már több technikai kütyüje ment tönkre napokkal a vásárlás után. Kijövünk a boltból, mondtam, jó, van még 20percem, ha gondolja. Jó, merre megyek, hol lakok? (úristen, ha elkísér én leütöm). Megmondom. Jó, akkor a Ferenciek tere ugye jó? Persze. Menjünk.

Borároson átvágtunk a gyepen a rakpart mellett, mondja frizbizzünk. Igen ám, de a táskámban már finoman rohad a cseresznye, meleg van, a pasi kb. annyira szórakoztató, mint egy Hamilton operátoros sorfejtés, 6N-1 bázison kifejtve, szén atomra megoldva. Jó, azért én dobok egyet! Mondom, dobjál. Dob, majdnem beleszáll a Dunába, sebaj, menjünk már. Közben két smst kap, elkezdi kifejteni, h. őt mennyire semmibe veszik a zenekaraiban, pedig ő tehetséges, zseni, csak neki van ritmusérzéke és hangja, mindenki más szar (alternatív bandái vannak), majd fél óra speech-et tart arról, h. a csellós lány mennyire egy hülyepicsa, hogy nem hagyta kibontakozni az ő tehetségét (itt már röhögnék, ha nem látnám rajta, h. ott helyben verne szájon ezért a reakcióért). Átmegyünk a Fővámtéri piacon is, ahol vesz két sütit (nem fogadtam el a meghívását), betermeli a habos csodákat habzsolva, majd "Menjünk villamossal, mert az jó". De nem, nekem a Ferenciek tere kell, ott felszállok a buszra, és megyek haza. De hát a villamos kivisz az Astoriára és ott is fel tudsz szállni a buszra. Felajánlottam, h. na akkor itt elválhatnak útjaink, ha gondolja.
Nem gondolta, menjünk.
Útközben kiderül, h. mégiscsak jár egyetemre-Szent István Egyetem, Gödöllő, agrármérnök. Hát hurrá, újabb diplomás paraszt. Továbbra sem érti, hogy miért vagyok görcsös meg merev. Hát hogy a fenébe ne lettem volna az, amikor egy egoista hülyegyerek van mellettem, aki szerint a világon csak az idióták vannak, és csak ő a zseni, az okos, a művelt, a csodálatos, az igazi férfi. Végre Ferenciek tere, várjuk a buszt-erre kijelenti, h. ezért csak kisfiúkat ismertem, merthogy nem engedek közel magamhoz mást. Persze, leginkább senkit. Na végre jött a busz, elváltunk egymástól, mondtam, megvan a számom az msn címem, ha akar megtalál és otthagytam.

Remélem soha többet nem talál meg, és azt is tudom, h. 30alatti csávóval (ez most ugye 24 volt) soha többet nem találkozom, az ilyenek miatt nem érdemes kimozdulni még a lakásból se. Msn beszélgetésünk 20sec-ja után megállapította, h. egy karrierista baszatlan fapicsa vagyok, csak épp az nem jutott el a mákszemnyi agyáig, h. amit előadott, az lehet hogy bejön egy tapasztalatlan maximumn 20éves IQ hercegnőnél, de nem egy doktori iskolás lánynál, aki majdnem 25 már...

Nagyjából ennyi. Várom a vascsövet, sünt és hasonló szépségeket.

Köszi- K.