Van az a típusú férfi, aki saját jelenlétét Isten és a Nagy Bumm szerelemtáncából vezeti le, az ilyeneket rögtön mellőzzük.

Sziasztok! Rendszeres olvasója vagyok a blognak, barátnői bíztatásra döntöttem el, hogy leírom kedves kis történetem, noha nem biztos, hogy kirakjátok, nah de próba - szerencse.

Egy elég zavaros, rossz kapcsolaton vagyok túl (amit lehet, le is fogok írni, mert szerintem nagyon érdekes), immáron 4 hónapja. Az elején megviselt a dolog, nem nagyon ismerkedtem, nem volt kedvem társaságba menni, így a fiúkat is kerültem. Oké, néha feltünt 1-1 fiúcska, de éreztem, hogy nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra, mást meg nem akartam szédíteni, elég volt nekem ezt átélni közel egy évig. Na, mindegy, lényeg a lényeg, hogy felkerültem Pestre, egy igen jóhírű egyetemre, ahol megkezdtem az első évesek életét. Most vagyok 19 éves. Szerettem, tetszett, habár még mindig nem indult be a pasivadász-ösztön. NADE! Egyik nap, egy véletlen folytán belebotlottam (ööö, nevezzük el E-nek) E-be, aki az iskolám egyik központi alakja volt, posztjából adódóan. Tetszett. Jól nézett ki, megjelenése kiváló volt. Felkeltette az érdeklődésem. De aztán nem is igen foglalkoztam vele, míg egyszercsak wiw-en lófráltam, ó, hát bejelölöm már - gondoltam. Hibám 1. lépése.
Írt, hogy ismerős vagyok, de nem tud hova tenni, msn? Óóóó, hát peeeersze... Hiba2.
Nah, nekiláttunk a beszélgetésnek, valami vonzott benne, most már tudom, hogy az idiótasága, de akkor még rejtett volt előttem... Találkoztunk, semmi extra nem volt, leszámítva, hogy én nem tudtam megszólalni, mert folyamatosan Ő Ő Ő. Hát mondom jó, mindegy, buli volt akkor, gondoltam az alkohol hatása. Hát tévedtem! Hiba3.
Randizgattunk, elkezdtek kijönni a porblémák. Én nem vagyok elég nyitott, barátkozós, szerelmes. -Igaz, nem akartam ugyanazokat a hibákat elkövetni, így 3 nap után nem akartam megcsókolni. Erre E azt mondta, hogy ha csókolóznánk, akkor lehet beleszeretnék, mert van, aki egy csók után esik bele a másikba. Ja, mondom oké. Aztán elkezdett egyre hülyébben viselkedni. Úgy beszélt velem, mintha egy szarjankó lennék, mintha felettem állna, olyan stílust engedett meg velem szemben, amit én nem tűrtem el. Igen, a posztja (amit nem neveznék meg, nem is érdekel) elvette az eszét. Azt hitte, ő az isten, a minden, mindenki alatta áll, mert ő valaki. Igen, lehet, hogy a dolgát jól végezte, de emberként sehol se volt. Na, még mindig találkoztunk, de engem már nagyon zavart az egész, ő meg már tervezgetett... Én nem, nagyon nem. Csók, hangsúlyozom, nem történt, ennek később lesz jelentősége. Próbált közös progikat szervezni, amikre elmentem, mert kíváncsi voltam, meghát úgy voltam vele, hátha... Palacsintát sütött nekem, amit nagyon aranyos gesztusnak tartottam. Elmentünk a Lidl-be, hogy megvegyük a hozzávalókat. Kérdezte, milyen tölteléket szeretek. Mondom, a lekvárt is, nutellát is. Ment a pulthoz, levett egy ilyen tejes-mogyorós keveréses cuccot. Mondom neki, hogy én azt nem igazán szeretem, nem lehetne inkább a Nutellát venni? Nem, mert az drágább, ez meg ugyanolyan finom, higgyem el, ez jó lesz. Mondom, szívesen kifizetem, lényegében megvehetjük felesben is, igazán nem probléma. Nem, ez jó lesz. Mondom ok. :D Hiba4. Az este jól telt, gondolom, nagyon ügyelt magára, fini palacsintát csinált, nah, meg kell hagyni!! :D
Aztán megtörtént a nagy pillanat!!!!!
Megbeszéltük, hogy elmegyünk az egyik boltba, mert egy holmiját ki kell cserélnie. Hát oké, elkisérem. Bemegyünk, elkezdi, nagyon remélem, nem lesz csuda. Elkezdtem agyalni, hogy miért lenne csuda?! Garis a cucc, nincsen probléma. Hát lett. :D Olyan lekezeően viselkedett az eladónővel, hogy köpni -nyelni nem tudtam. Úgy szégyelltem magam miatta, úgy égett a pofám, hogy nem igaz. Szó szerint sokkot kaptam :D A szüleim is eladók, ha velük így viselkedett volna, a belét kitaposom. És amúgy is, márcsak a korból adódóan is, miért nem adja meg a tiszteletet?! Nem kell mindenkinek megmutatni, h bazdmeg, én itt valaki vagyok. Szal totál padló... Ott tudatosult bennem, hogy vége van a dalnak babám, mert lehetsz te akárki, bunkó vagy, mint az állat. Ez volt hétfőn. A kedd elég pörgős napom, így nem taliztunk, majdcsak szerdán. Elhívott egy buliba, de nem éreztem jól magam, visszautasítottam a meghívást. Jött a lebaszás, hogy gondolta, hogy nem megyek. Én meg erre azt mondtam, hogy nem megy ez nekem, nem akarok kapcsolatot (hát egy ilyet senki) és ne haragudjon, de megbeszélhetnénk ezt következő nap? ÉÉÉÉÉÉÉÉSSSS jött a lavinaaaaa :D Mit képzelek én magamról?! Ki vagyok én?! Nekem nincs helyem a világban!! És vegyem tudomásul, ő fontos ember, de ő mégis megtisztelt azzal, h szakít rám időt. És hogy szégyelljem magam, mélységesen, hogy nem éltem az ő adta lehetőséggel. Hát leflesseltem!!! Nem gyengén. :D Nem alacsonyodtam le a szintjére, ennél én kaptam már nagyobbat is. Nem méltattam arra, hogy felvegyem a kesztyűt. Sztem ez nem tetszett neki, mert a beszélgetésünk ezzel a mondattal zárult (bocsánat, gyengébb olvasóink inkább ezt ne nézzék meg,köszönöm): VEDD TUDOMÁSUL, EGY KIBASZOTT DUGÁST NEM ÉRSZ MEG!!!!!!!!!!
Hogy mit éreztem? Előbb döbbenetet, utána meg visítottam a röhögéstől, hogy bazdmeg!!! nemhogy megfektetni, de megcsókolni se tudtál!!!!!!!!
Azóta a kapcsolatunk redukálódott a 0-ra. Posztjához képest, köszönni nem tud. Beléptem hozzá, hogy jó lenne, ha felnőtt módjára meg tudnánk ezt oldani. Erre azt mondja, hogy szeret, és jó lenne, ha magát a kapcsolatot tudnánk megoldani, ergo engedjem vissza. Mondtam, hogy nem. Erre azt írta, h mit képzelek én, ezt az ELŐJOGOT(ő mondta) nem adja meg nekem. Mondom neki, nem értem...:D
És ezt eljátszottuk egy párszor. Mindig megkérdezte, én nemet mondtam, ő utána saját önbecsülése javítására megpróbálta, hogy ne legyek hülye, ő soha többet. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy akkor miért kérdezi? Azt mondta,hogy azért hogy tanuljon. Mondom neki tőlem te nem tudsz mit. Ő: ebben látod, igazad van.
Azóta nem beszéltünk. Jobb is. Nem kell a mindennapos feszkó. Köszönni asszem, azóta megtanult.
Köszi, hogy elolvastátok, és nehari, ha hosszú lett.
Utóirat:
Lidl-ben voltunk. Nutellát nem vett nekem, mert drága volt. Palacsintát sütött. És igen. Förtelmes egy természete van.

Puszinyuszi :)