A legdurvább, amit csak egy szerelmes szívnek mondhatunk. Zavaros tinikapcsolat, érthetetlenül reagáló fiúval, akiről nem tudni hogy most szeret vagy nem szeret, és az emiatt jó sokat síró lánnyal. Ilyesmin mindenki átesik, de mit is kell ilyenkor csinálni egy ilyen fiúval? (És sziasztok, én vagyok itt az új blogger. Ezentúl együtt sírunk, együtt nevetünk.)

Egy olyan történetet szeretnék megosztani veletek,amit még én magam sem hevertem ki igazán. Egy elég durva szakítást követően egész nyáron tartózkodtam a pasizástól. Szeptember elején barátnőm elrángatott egy buliba,ahol szinte mindenkit ismertünk. Őt is már régebb óta "ismertem", a bulin is aranyos volt velem, amikor még az előző pasim miatt kiborultam, nekem meg nagyon megtetszett úgy hirtelen .Nem is értettem, hogy nem tűnt fel előbb, hogy Ő nekem kell. A buli végén elkérte a számom, én persze azt hittem, hogy nem fog keresni.

Másnap este írt, hogy szeretne látni. Majd kibújtam a bőrömből örömömben, meg is beszéltünk egy találkozót másnapra. Sétáltunk,elmentünk egy egész jó kis helyre, megittunk egy italt, majd felmentünk hozzám, és zenéket mutattunk egymásnak, miközben próbáltuk megfejteni egymást. Mire hazaindult,összejöttünk. Minden szép,és jó volt,körülbelül egészen addig,amíg októberben el nem utaztam egy koncertre. Mikor hazamentem,már kicsit furán viselkedett,de azért konstatáltuk,hogy milyen jó,egy hónapja együtt vagyunk,és még akar pár ilyen hónapot.Minimum.

Következő héten ...
1.nap:átjön hozzám,kb 4-5órás késéssel,nem sokat magyarázkodik,alig szól hozzám,majd előadja,hogy szerinte én nem szeretem Őt.Kisebb veszekedés,én sírtam,Ő meg szó nélkül hazament.
2.nap:Hívom,hogy találkozunk-e.Most nem akar,este meg az apjával megy el valahova.Hát oké.
3.nap:Ír sms-t,hogy találkozzunk.Elég közel lakunk egymáshoz,és kb félúton van egy kis park,ott találkoztunk.Szépen nyugodtan nekiáll magyarázni,hogy én milyen szar alak vagyok,meg szerinte felháborító,ahogyan viselkedem.Ezen kicsit ledöbbentem,de próbáltam menteni a helyzetet.Végül kicsúszott a számon a kérdés,hogy mióta nem szeret.A következő választ kaptam: "Azt hittem szeretlek.De nem.Sose szerettelek."

Megint elsírtam magam,és köszönés,és magyarázat nélkül otthagytam,és barátnőm lakásáig futottam. Csinált nekem palacsintát,megnyugtatott egy kicsit,én meg tudatosítottam magamban,hogy akkor erről ennyit.Hiába szeretem.

Pár nap múlva írtam neki,hogy legyen szíves visszahozni a cuccaim,és Ő is visszakapja a sajátját.Ment a huza-vona,előtte írt egy e-mailt,hogy Ő ezt nem így gondolta,nem ezt akarta.Végül átjött,cuccot cseréltünk,sírtunk.Nekem még túlságosan fájt az egész,hogy megbocsájthassak neki,és mindemellé még bizonytalan is voltam.

Következő bulin elég jól elvoltunk,de még mindig harapni lehetett volna a feszültséget kettőnk között.

Pár héttel később nagyon csúnyán összevesztünk,mindenkit lehordott,akivel jóban vagyok,engem meg mindenféle utolsó kurvának nevezett.Jólesett.Hetekig se kép,se hang.Meguntam,felhívtam,hogy beszélgessünk(mentettem a menthetetlent)

Találkoztunk, bocsánatot kértem tőle,Ő is tőlem mindenért,megállapodtunk,hogy bár neki van már új barátnője,szeretne jóban lenni velem mindenképp.Öleléssel búcsúztunk el egymástól.Utána eltűnt.Újévkor írtam neki,válaszképp közölte velem,hogy hagyjam békén,hallani sem akar rólam,és hogy én tehetek arról,hogy pár napja otthagyta a barátnőjét.Utána csak egyszer találkoztunk,de kb 3méteres ívben kikerült.

Hát ennyi lenne,és elnézést,ha hosszú lett.Ha valaki érti,hogy ez neki mire volt jó,szóljon!
N.