De régóta vártam már egy jó kutyás szakításra! (Milyen babakocsis sztori?)

A kép innen

Sziasztok!

Én küldtem be a babakocsis sztorit, most pedig a bátyám egyik szakítását osztanám meg veletek, természetesen az ő hozzájárulásával. A történet idején bátyám 22 éves volt, a barátnője pedig azt hiszem, 18-19 lehetett. Ugyanarra az egyetemre jártak, egy bulin ismerkedtek meg, és a románc nem egészen egy hónapja tartott, amikor a lány meghívta magukhoz hétvégére a bátyámat. Minden szép és jó volt, bár persze a konzervatív szülők külön szobában helyezték el őket (nem tudom a részleteket, de gondolom, megoldották :-)). Reggel mindenesetre bátyám a számára kiutalt fekhelyen ébredt, méghozzá nem is egyedül. Nem kisebb személyiség feküdt mellette, szorosan hozzábújva, mint a család palotapincsije! Bátyámnál ez egyből kivágta a biztosítékot, rohant zuhanyozni, és a vasárnapot elég morcosan töltötte. Ez persze feltűnt a kedves szülőknek is... Egy szó mint száz, este együtt utaztak vissza a koliba/albérletbe (ki hová), és a vonaton a lány kibökte, hogy a szülei szerint bátyám mogorva és hálátlan alak, és nem jön be nekik. Bátyám elmesélte, miért volt rossz a kedve, de ez sem sokat segített a helyzeten. Még gyűrték egymást egy-két hétig, aztán a szülők nagy örömére szakítottak. Méghozzá az alábbi sms-sel: "Nem Bundi miatt, ne hogy azt hid (egy d-vel!), de még se te vagy az igazi. Holnaptól nem érek rá. Pusszy, (becenév)" Sajnos nem emlékszem, a bátyám mit tudott erre válaszolni (az eredeti üzenetet azóta is őrizzük, de a válaszát nem), de azóta is sokat emlegetjük a "kutyás lányt".