kedves Szakitos,

 

egy szerintem eleg taplo szakitoszovegrol irnek, ami nemcsak onmagaert
kopedelem,
de maga az egesz tortenet is (s annak mindket szereploje) szanalmas.rovid lesz es szerintem picit szomoru.

A fiu, legyen Gyuri, a tortenet lezajlasakor 21 eves volt.
en ekkor a 14. evemet tapostam. egy pest kozeli kisvarosban eltem, par evvel azelott koltoztunk
ki a fovarosbol a csaladdal. barati tarsasagommal rendszeresen kibereltunk egy tagas helyseget egy mezogazdasagi teruleten (nem, nem csur volt, inkabb ilyen almennyezetes, ifjusagi klubdelutanoknak epp megfelelo kockaepulet) es itt rendeztunk diszkretnek egyaltalan nem mondhato zenes- tancos osszejoveteleket.

egy ilyen bulin talalkoztam vele. egyik ismeros hozta magaval ot meg a haverjat. o rogton lecsapott ram, dumalt, itatott, kihivott beszelgetni, hajnalig  oltott olyannokal, hogy "en joba' vagyok a tilosradiosokkal" es "jarok eszidpartikba" meg hasonlo bargyusagok. szamomra ezek az infok nem birtak kulonosebb sullyal, azt sem tudtam, mirol beszel.
ja, es katonaidejet toltotte epp. mindenesetre nagyon imponalt, hogy egy "ilyen idos" faszi erdeklodik irantam es persze meg voltam rola gyozodve 14 eves fejjel, hogy ebbol egy nagy romanc lesz. Julia es Denise magazinokbol meritett tapasztalataim is ezt a feltevest tamasztottak ala.
hogy egyik szavam a masikba ne oltsem, megegyeztunk, hogy talalkozunk ket het mulva, merthogyugye o katona.

mar nem emlkeszem, hogy a masodik vagy harmadik alkalommal, de elmentem hozza, ahol o posztolt vagy ugyelt vagy orzott valamit vagy mi. ez egy masik pestkozeli kisvarosban volt. hogy latogassam meg, nala majd "jol elleszunk".  itt, ebben a kunyhoban, a szutykos heveron tortent meg eletemben eloszor, ami akar lehetne romantikus es szep emlek is, de csak az maradt bennem meg, hogy nagyon fajt es annyira erdekelte, hogy jo-e nekem, hogy meg a melltartomat sem vette le.

4 honapig tartott a dolog, en mindig repesve vartam a talalkozast, leveleket irtam neki, keszultem a dologra, o meg meghagott amugy vitezul, amikor volt ra helyzet es alkalom (osszesen szerencsere csak haromszor).
o volt eletem elso "komoly" hapsija. persze nyilvanvaloan a komolysaghoz semmi koze nem volt a dolognak, arrol szolt az egesz, hogy egy kiehezett katona talalt maganak egy ingyen hasznalhato fiatal testet. ezt en akkor nem vagtam le, csak joval kesobb. naiv voltam, de ennyi idosen ez azt hiszem, meg megbocsajthato lenne.

 

es akkor jojjon a mar beharangozott szakitomondat, mely egy szepseges majusi delutan a HEV-megalloban hangzott el s ami azert 4 honap utan (igaz ebben nem volt sok talalkozas,am annal tobb varakozas reszemrol) elegge sziven utott:

o (vesztjoslo hangon): beszelnunk kell, ez nem megy igy tovabb.
en (felve): be akarod fejezni ezt a kapcsolatot?
o (ertetlenkedo arccal, szemoldok felhuzva, majdnem rohogve): milyen kapcsolatot?

Soha tobbe nem beszeltunk egymassal. Egeszen erettsegi utani nyarig senkim nem volt, annyira megundorodtam az egesztol.
meg most, 14 evvel kesobb is felfordul a gyomrom, ha erre az emberre gondolok. (nyilvan az en hibam volt, hogy hagytam.)

teszkoban sosem jartunk, gumit o vett, mivel nekem meg nem adtak volna el a boltban
es katona volt.