Mivel az utóbbi időben halovány panaszkórus kezd kialakulni kedvenc blogunkon, miszerint mindig a szemetek nézőpontjár mutatjuk be, ami egy faszság, ezért most 3 történettel próbálunk a kedvetekben járni. Ne sírjatok és nyivákoljatok, mert ebben a 3 történetben sokkal több fájdalom és érzelem van, mint ahogy azt ti elsőre gondoljátok.  (UPDATE: az rss-en olvasók előtt most lebuktunk, mert az első sztori már volt a blogon, azt itt lehet elolvasni, a többiek kedvéért kiszedtem ezt.)

Álljon itt három történetem, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni a Nők!
(...)

2.

Hétfő este beülve egy pubba, nagyon jól eldumáltunk a szerelmemmel,
örültünk egymásnak, tervezgettük mit csinálunk a hétvégén majd, meg
egyébként is mennyire fogunk egymásnak hiányozni, mert ő holnap elutazik
Horvátországba céges kirándulásra.
Kedden elment, naponta több sms-t váltottunk, hogy mennyire hiányzom
neki, mennyire szeret.
Csütörötök reggel még szerelmes sms jött, Csütörtök este nem jött már sms.
Péntek reggel felébredek, nézem semmi sms, hogy megérkezett. Hívom -
kinyom. Hívom - kinyom. Negyed óra múlva jön az sms, hogy sokat
gondolkodott, beszélnünk kell. Ekkor omlott bennem össze a világ, semmit
nem értettem az egészből, annyit tudtam elérni hogy este beszéljünk.
Este találkoztunk, és közölte, hogy ő szabadságra vágyik, és vége van a
másfél éves kapcsolatunknak! Köpni nyelni nem tudtam. Még beszélni sem
nagyon.

Két nap múlva hívom, hogy üljünk le, beszéljük meg, hogy mi történt.
Válasz rá: már megbeszéltük!

Ő volt az a lány, akiről azt hittem életem párja! BUMMM

3.

Középiskolás szerelem, az iskola legszebb csajával jöttem össze.
Minden szép volt, minden jó volt! Aztán ahogy annak lennie kell
középiskolában, szakításra került a sor.

Írt hozzá egy levelet:

"A kalitkába zárt madár nem tudja, hogy tud-e repülni"

Ezt azóta sem értem! :)