A hétfő reggelt mi mással indíthatnánk, mint egy bkv-s poszttal, hiszen ma már trolin, villamoson és metrón nyomorogtam (Mai kérdés: hol vagyok?), de a szerelem, a szakítás egyáltalán nem jut az esezmbe ilyen közegben. Ráncos reggeli arcok savanyodva mennek dolgozni, a párok vasárnap este nem dugnak, hogy kényelmesebben induljon a hétfő. Ez egy ilyen nap, ráadásul még a havi bérlettel is van valami gebasz. Érdeklődve várjuk kedvenc tematikus blogunk, az örök romantikus hírében álló Kötöttpálya reakcióját. Mert azt látnunk kell, hogy itt a bkv nem helyszín, hanem az oknak okozója.

Történetem lehet, hogy szokványos, de mivel még nem olvastam az oldalon bkv-s szakítós story-t, ezért gondoltam megosztom veletek.

Elég masszív italozós éjszaka során megismerkedtem egy vonzó leánnyal.
Csocsóztunk, kedvesen pislogott rám és mivel az elfogyasztott sör mennyiség hatására bátorságom az egekbe szökött, megcsókoltam.
Majd megkérdeztem, hogy van e kedve velem aludni... és igent mondott.
Ekkor még azt hittem, hogy csak egy éjszaka lesz belőle...
De másnap, mikor mellette ébredtem, még mindig vonzónak találtam.

Teltek-múltak a hetek és lassan - de biztosan - tisztult a kép, egyre inkább idegesített minden megnyilvánulása.
Megrémisztett, vagy inkább riasztott lelke sivár egyszerűsége.
Sajnos a szexen kívül nem volt sok közös pontja az életünknek.
Egyre többször azon vettem észre magam, hogy idegesít, ha megszólal.
A hangja kezdeti bársonyossága rekedté vált, mellei között, vagy a gyönyörű barna szemeiben elvesztem még percekre, de egyre inkább éreztem, hogy ennek a "kapcsolatnak" véget kell vetnem. Ő sajnos annyira butus volt, hogy ebből semmit sem vett észre. Pedig próbáltam a viselkedésemmel jelezni, hogy nekem ez már nem megy. Többször is hívott hozzájuk, de nem volt kedvem belefolyni a család életébe.

Egyik reggel együtt utaztunk a metrón. Én a fősulira, Ő pedig hazafelé tartott, mikor a megállóhoz érve felálltam és elköszöntem tőle.
Álmosan nézett rám és megkérdezte, hogy mikor lát legközelebb. Csak annyit tudtam válaszolni, hogy soha. Majd leszálltam.
Azóta sem adott hírt magáról... szóval annyira nem rázhatta meg szakításunk ilyen puritán formája.