Azėrt irok, mert duhos vagyok. Duhos es csalodott. Nem is szakitottunk, tulajdonkeppen, de egyutt sem vagyunk, ezert faj meg mindig.

Ezzel a fiuval az egesz dolog egyejszakas kalandnak indult (az vesse ram az elso kovet…), regrol ismertuk egymast, szimpatikus volt, de soha semmi tobb.

Epp egy romokban hevero kapcsolatot probaltam kisirni mas vallan, hat epp o volt a szerencses. (Ilyenek a nok..)

Az elso egyuttletunk maga volt a pokol. Annyira ugyetlen volt. En sem ertettem, hogy lehet ilyesmit ilyen jol elrontani. Ennek ellenere talalkozgattunk, es kezdtek nagyon jol alakulni a dolgok. Joleso erzes volt. Hozzaszoktam a veszekedesekhez, a megalazasokhoz, feltekenysegi jelenetekhez stb. stb. hisz errol szolt az elobbi kapcsolatom.

Olyan volt vele lenni, mint egy oazishoz erni a sivatagban…

Picit zavart, hogy elottem rengeteg csaja volt, de azzal nyugtattam magam, hogy most a jelenben elunk, o engem akar, en ot. Usse ko…

Ekkozben kaptam egy kulfoldi munkaajanlatot, nehany honapra. Orultem, reg vartam erre, a munkamban is sokat jelentett. Szamitottam arra, hogy mellettem all, tamogat es megert, ehelyett duhos volt es szinte hiszterikusan toporzekolt. Nem ismertem ra. Naponta elismetelte, hogy ezennel vege lesz koztunk mindennek es sosem talalok egy olyan ferfit, mint o. Fajt, mert ugyanugy ereztem. Ereztem, hogy vegtelenul es szenvedelyesen szeret, de gyuloltem is, amiert kinozni es zsarolni probalt. De a kocka mar elvolt dobva.. Menni akartam.

Azon a hetvegen, amikor kozoltem vele a dontesem, epp a szuleinel volt. Csak nehany napra ra talalkoztunk szemelyesen. Elmeselte, hogy elfogadta a dontesem, es epp ezekben a napokban fekudt le egy masik lannyal, aki raadasul szuz is volt (21 evesen…ritkasag) es reszletesen elmeselte az esemenyt. De nem azert, mert szamitott neki szegeny lany, hanem a ‘szemet szemert’ elvvel rajtam probalt bosszut allni.

Nem tudom, hogy birtam ki, de csak annyit kerdeztem, szivem jol erezted magad?

A valasz igen volt…

Nevetogorcsom lett, aztan bamban mosolyogtam tovabb. Ezzel ez a tema igy is maradt.

Aztan elutaztam..es meg nem ert veget a sztori..

Nem igertunk semmit egymasnak, csak azt, hogy amikor visszajovok meglatjuk, hogyan tovabb. Ha jol emlekszem, azt mondta, hogy o megvar, mas nem erdekli.

Naponta e-maileket kuldozgettunk egymasnak, sms, chat, stb.

Aztan egy szep nap eltunt. Nincs ideje ma, gondoltam lesz majd holnap. Masnap sem tortent semmi. Aztan egy hetig sem lett semmi. Irtam, hivtam, null valasz.

Fajt, de elfogadtam, hisz az en dontesem volt otthagyni az egeszet.

Aztan nehany het utan ujra jelentkezett es megerositette azt, amit mar amugyis tudtam. Talalkozott valaki massal. De nem kell felreerteni, nem szereti, engem szeret, de en elhagytam ot.

Nem is ertettem felre es nem is kerestem ezek utan, talan azert sem, mert az ‘en vagyok az aldozat’ dumabol kicsit elegem lett.

Azota mar eltelt tobb honap is. En meg most is sokat gondolok ra, tudom, nem erdemel, esetleg egy hatalmas balegyenest, tolem csak ennyire futna.

A tegnap ujra jelentkezett. Olyan, mint egy bolyongo kisertet a multbol. Hol eltunik, hol elojon.

Ezuttal bevolt rugva. (Soha azelott.)

Azt mondta imad. (Gondoltam, akkor imadj.)

Meg mindig azzal a lannyal van. Vegulis, ha ujra egyutt leszunk, oruljek, hogy nem fekszik le szazzal, csak eggyel. (Szemet.)

Kerdeztem mit erez irantam..azt mondta, nem hisz a szerelemben, de szamara en egy kedves valaki vagyok. (Kedves valaki?!)

Megkoszontem es udvariasan elbucsuztam.

Most meg duhos vagyok. Nem is tudom kire jobban, ra vagy onmagamra?

Majd elmulik...

Minden jot,
Anna

U.i. bocsi az ekezetek hianya miatt…ooooh magyar billentyuzet, hoooool vagy?