Mivel én nőtől tanultam vezetni (igen, ilyen is van), ezért nem tudom, milyen lehet az, amikor valaki felizgul arra a mondatra, hogy "a következő lámpás kereszteződésnél kanyarodjunk jobbra". Most a nős oktató meséli el, hogy ugyan bunkó is volt, de mégis felültette szép szemű kis tanítványa.

Hát, régóta olvasgatom a sztorikat, néhány élmény fel is bukkant lelkem sötét bugyrából a hónapok során, de gondoltam, olyat nem írok le, amit sokszor és sokféleképpen elmeséltek már. Nem mintha nem lenne tanulságos minden ilyen sztori - ha más élményt nem is ad, ártatlanul rácsodálkozunk, hogy milyen érdekes fiúk és lányok vannak a világon, közben lehet, hogy éppen mi voltunk a gonosz szerepében éppen akkor, csak a sajátos nézőpontunkból másképp látszott a történet.

Ezért most egy olyan esetet írok le, mikor bunkó voltam, megisbántam, de aztán utólag kiderült, hogy a hófehér bárány, akit a rózsaszín felhő szélén láttam lábát lógatni, sem volt teljesen ártatlan. (Ezúton is elnézést kérek tőle, ha olvasná mesémet....) Viszont a valósághoz végig ragaszkodni fogok.

Szóval úgy 15 éve történt, hogy nagy szerelembe estem egy okos és gyönyörű lánnyal (ilyen is van ám! és én meg fiú - manapság már férfi - vagyok, ha a "bunkó voltam" beismerésből nem derült volna ki) és félretéve erkölcsi aggályaimat, ez a kapcsolat idővel túl is lépett a plátói státuszon.

Én vezetni tanítottam őt, szóval sok sok időt töltöttünk együtt, és remekül éreztük magunkat. Akkor még szigorúan tanár és tanítvány szempontból találkoztunk, de a bizsergés megvolt mindkettőnkben. Eljött a vizsga napja, utána búcsúzkodás. Tudtam, hogy most vagy soha. Összeszedtem bátorságomat, és megkérdeztem Őt, nincs e kedve egy vacsorával megünnepelni a nevezetes eseményt. És volt. Feltűnően volt. Akkor már tudtam, hogy kölcsönös az érdeklődés. Én voltam 26, ő meg 19. (Remek évjáratok és párosítás, merem ajánlani mindenkinek!)

Vacsora, tavasz, zsongás, séták....beszélgetések a zenétől a Twin Peaks-ig, egy lassan bimbózó de annál szebb kapcsolat alakult ki. Olyan szerelmes lettem mint ide Makó. Egyetlen apró bökkenő volt a háttérben: én házas voltam. Ezt persze ő is tudta megismerkedésünk első percétől kezdődően, így a felelősség legalább nem teljesen az én vállamat nyomta. Viszont ez meglehetősen behatárolta a kapcsolat minőségét: lopott találkák általában késő este, kapkodós szeretkezések, ha nem is bujkálás - egy kétmilliós nagyvárosnak is vannak előnyei - de mindenesetre óvatos mozgás közterületen. Telefon a családi nyaralás közben a munkahelyére - olvadás mindkét fél részéről...

Aztán eljött egy este, mikor moziba mentünk, még a film is illett a mi mesénkhez: A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire. Esti előadás, kis mozi, gondoltam, hogy a rétegfilm + időpont + nem feltűnő helyszín megteszi a magáét a biztonsági elvárások tekintetében. Namármost ez nem annyira jött össze: miután leültünk a helyünkre, bevonult egy kisebb csapat, ugyanabba a sorba ahova ami jegyünk is szólt. Az élen egy sráccal - akit akkor láttam másodszor, és azóta sem - akivel közösen szilvesztereztünk egy buliban. És én ott a feleségemmel voltam. És azt is tudta, aki mellettem ül, az nem az. Persze megismert, köszöntött, kézfogás, majd bemutatta a mellette álló lányt: Az unokahugom. És kérdően nézett rám, ugyan mondjam már el én is, kivel vagyok ilyenkor moziban.

Én pedig - hiába, nem volt gyakorlatom hasonló események megoldásában - gondoltam, vicces - macsós - összetartós figurát veszek elő és azt válaszoltam: Tudod mit, mondjuk azt, hogy ő is az unokahugom. Valószínűleg még kacsintottam is egyet, mert rémlett egy filmből, hogy ezt így kell csinálni. Aztán leültünk, megnéztük a filmet, és utána ment ki ki haza. Én valószínüleg még büszke is voltam magamra, hogy milyen frappánsan megoldottam a helyzetet. A moziból kijőve próbáltam átölelni a lányt, mire ő sírva fakadt és közölte, milyen megalázó volt ez az egész.... Valóban az lehetett. Mai eszemmel már vállalnám.

Lassú elhidegülés, majd szakítás. Valószínüleg ő is akkor jött rá, hogy nem is annyira büszke pozició szeretőnek lenni egy feleség mellett. A szakítás nagyon fájt. Majd belehaltam. Mert tényleg szerelmes voltam, csak nem elég felnőtt. Ez történt júliusban vagy talán augusztusban. Aztán még próbáltam jelezni neki mennyire rossz nekem nélküle: például kis levelet helyeztem az autója szélvédőjére és reméltem megtalálja. Meg is. Ennek még jelentősége lesz a történetben.

Ősz, magány, szomorúság. Aztán nem bírtam tovább és felhívtam. Szülők lakásán csöng a telefon (hja, ez még a mobilkorszak előtt volt!), mondják kórházban van, de két nap múlva már otthon lesz. Rémképek (talán csak nem öngyilkosságot próbált meg miattam?!) aztán mikor már otthon lehetett, megpróbáltam megint hívni. Felvette és nevetett és örült nekem és én csak néztem. Nahát, azt hittem haragszik rám. De nem. Kérdeztem miért volt kórházban, mire mondja, hogy méhen kívüli terhesség, nagy ijedtség volt, de már túl van rajta. Köpni - nyelni nem tudtam. Megbeszéltük, hogy ha majd teljesen jól lesz, találkozunk, és elmeséli. Mindezt mosolyogva. Elköszöntünk, én meg elkezdtem számolni. Akárhogy számoltam, mindig az jött ki, hogy valamiképpen én is ludas vagyok a dologban.

Két hét múlva találka - én vérmes reményekkel érkeztem, hátha folytatódik a kapcsolat. Hát nem. Elmesélte, hogy miután szakítottunk, visszament a volt barátjához és minden happy. De tök jó, hogy itt vagyok, örül nekem nagyon. Hosszas semleges beszélgetés után rákérdeztem, miért nem beszélt nekem a terhességről. Merthogy nekem is volt valami közöm hozzá. Rám nézett a gyönyörű szemeivel és közölte, hogy nem. De, mondom én, mert akkor mi együtt jártunk. De nem, mert volt egy randi közben a volt barátjával, (amikor én a családdal nyaraltam) ami szexbe torkollott, mondta ő.

Meglepődtem, de nem igazán volt erkölcsi alapom reklamálni. Viszont felemlítettem a levelet: Nem kaptad meg, hogy mennyire hiányzol? Ja, azt te írtad? Azt hittem a volt barátom, pont ez volt az a lépése, ami miatt visszamentem hozzá. Így derült ki, hogy hasonlít egymásra az írásunk a sráccal.

De: azóta is jó barátok vagyunk, és vallom, hogy ez az egyetlen út, ahogy egy férfi és nő között barátság lehet: ha a szerelem után lesznek barátok. Előtte valaki mindíg többet fog akarni a másiktól a barátságon kívül......